Logan (2017)
A Deadpool után egyértelművé vált, hogy nem csak a stúdió vállalja be, hogy az X-men univerzumában a véresebb részeket bátrabban ábrázolja – hiszen korhatáros képregényeket is készítenek Stan Lee nyomán –, hanem a rajongók, a nézőközönség is pozitívan reagáltak a változásra, így itt volt a lehetőség, hogy egy olyan kalandot filmesítsenek meg, mely valóban naturálisabb az előzőeknél. A Logan nem csak Wolverine, hanem az őt megszemélyesítő Hugh Jackman utolsó küldetéseinek egyike, hiszen a színész úgy döntött, többször nem ölti magára Rozsomák (nem Farkas és nem Pézsmapatkány) gúnyáját. Így egy igazán különleges darabra készülhettek azok, akik ismerik a Marvel világának sötétebbik oldalát is, de akadtak olyanok is, akik kisétáltak a moziból a képanyag láttán.
Természetesen egy új film megjelenése esetén érdemes utána olvasni, hogy milyen előzménye van az adott műnek, márpedig a 
A 2017-es év egyértelműen a képregény adaptációk paradicsoma is, így kimondottan izgatottan vártam a jó előre beharangozott, agyontrailer-elt Spider-Man: Homecoming-ot. Amúgy is nagy Marvel fan vagyok, ráadásul a kritikák mind-mind, kivétel nélkül áradoznak róla, hogy mennyire szuper film lett, mennyire igazi Pókember, és végre eljött, amire mindenki várt. A film annyira érdekelt már, hogy kénytelen voltam duplázni és az Allee mozijában végül kétszer is megtekintettem – szigorúan 3D, eredeti nyelven –, mert az elsőnél kisebb baki történt, amit csak a nézők vettek észre, így jó néhány másodperces állókép után picit ugrottunk is a Spider-Man: Homecoming cselekményében, de nem volt nagy a kihagyás, szerencsére.