képregényadaptáció

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

The Walking Dead – A kezdetektől napjainkig

TWD_thumbA napokban ért véget az AMC egyik vezető sorozatának 5. szériája és a The Walking Dead népszerűbb, mint valaha. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy főműsoridőben rothadó zombik vonszolják magukat hétről hétre a képernyőkön, de 2010-ben Frank Darabont vezérletével egy képregény-adaptáció megváltoztatta a tévénézői szokásokat. (tovább…)


Uzumaki (2000) (Spiral)

Japán horror, ergo természetfeletti, ergo szörnyethalt emberek eltorzult arccal. Legalábbis számomra. Ebben a filmben van egy kis csavar (hehe, ez a címe is), mivel itt eltorzult testek is vannak… (tovább…)


Judge Dredd (1995) (Dredd bíró)

A képregényfilmek minden bizonnyal mostanság élik aranykorukat, viszont a felhozatal eléggé vegyes, már ami a minőséget illeti. Szokták volt mondani, hogy anno milyen szarok voltak az ilyen meg olyan zsánerfilmek, ellenben most is ugyanannyi a ‘gyenge’ meg az ‘erős’ (avagy ‘kevésbé gyenge’) filmek aránya véleményem szerint, mint ezelőtt bármikor (természetesen a silány alkotások vannak többen), a különbség a technikában van; nem egy olyan filmet tudnék mondani, amit ha a mai technikával ‘felújítanának’, attól lefosnánk a bokánk is, akkorát ütne mert anélkül is van benne elég kakaó, és mégtöbb példám lenne arra, hogy mennyi mai filmet visz a hátán kizárólag a ‘látvány’, ami mögött lepkefingnyi tartalom nemsok, annyi sincs…

(tovább…)


Captain America II – Death Too Soon (1979)

Elérkeztünk az Amerika Kapitány Szaraton végére. Tudomásom szerint ez a mozit sosem látott trash az utolsó olyan film, amiben szerepel a Marvel kiadó patriótája, és még nincs fent az oldalon. De meg kell vallanom, fináléhoz méltóan adott elég okot ahhoz, hogy az előző rész meglehetősen felemás (inkább negatív) benyomása után még egy kicsit reménykedjek: rögtön az első a rendező neve – Nagy Imre. Wow. Etessetek velem párolt csizmatalpat, de a magyarok komolyan csináltak egy szuperhősfilmet Amerikában? Nem rossz. (tovább…)


Blade: The Series (2006)

Wesley Snipes helyett ezúttal a raplegenda Sticky Fingaz, az Onyx oszlopos tagja, öltötte magára Penge szerelését, és örömmel mondhatom, sikerrel teljesítete a reá szabott feladatot. Penge hűvös és profi, akárcsak a mozifilmekben; semmi fölös fecsegés, parádézás, csak a lényeg de az kőkeményen. Külön örömömre szolgál, hogy a moziváltozatokból meghagyták Penge ’68-as Dodge Charger-jét, na az ám verda! (tovább…)


Captain America (1944)

Nagyon meggondolatlan lenne a kijelentés, hogy a képregényfeldolgozások csak manapság lettek népszerűek. Már az első népszerűbb sorozatok beindulása után nem sokkal lehetett látni a vásznakon és később a képernyőkön köpenyes, lézerszemes héroszokat, akik büszkén vették fel a harcot az amerikánus nép gaz ellenfeleivel, és gyenge történetük/színészi játékuk ellenére elég rendes sikereket arattak a nézők körében. Ezek közé tartozik a Captain America című 1944-es fekete-fehér majomkodás is, amit most, az új Amerika Kapitány film tiszteletére megrendezett Captain America Szaraton első alanyaként mutatnék be nektek. (tovább…)


Priest (2011) (A pap – Háború a vámpírok ellen)

Vérrel térít, fegyverrel keresztel. Engem teljesen megvett a plakát alapján ez a koreai manhwából készülő mozi. Egy Hellsing jellegű történetet vártam, ami a Vatikán szemszögéből játssza le az eseményeket. Az alternatív világ történelmét bemutató rajzfilm nagyon bejött az elején, és még mindig nagy reményeket táplált bennem. Azonban amikor 10 percen belül már nemcsak Terminátor, Dark City és True Blood, hanem Gyűrűk ura déja vu is fellépett (nem csak a szereplők személye miatt sajnos), gyanítottam, hogy itt valami nagyon nincs rendben.
(tovább…)