kísértet

The Dead Don’t Die (2019)

A főként művészfilmjeiről ismert Jim Jarmusch (Szellemkutya, Halott ember, Kávé és cigaretta, Halhatatlan szeretők stb.) ezúttal egy jópofa zombi-vígjátékba vágta fejszéjét, ami már önmagában is kíváncsivá teszi az embert, hát…

Stephen King – A kívülálló (2019)

A bilokáció nevű fogalom egy olyan paranormális jelenséget takar, amely azt feltételezi, hogy egy személy (vagy tárgy) egyszerre két helyen tud lenni. Stephen King a Horror Mesterének legújabb, természetfeletti elemekkel…

The Manson Family Massacre (2019)

 A Serial Chillers Charles Mansont bemutató fejezetében olyan filmeket mutatunk be, melyek az ő és a Manson család nevű szektájának tettein alapszanak. Mivel gyilkosságaiknak idén van az 50. évfordulója, kijelenthetjük,…

stephen king az it chapter 2 Bill Skarsgård

IT: Chapter Two (2019) (AZ – Második fejezet)

A napokban került a hazai mozikba az AZ folytatása, így minden Pennywise, illetve Stephen King rajongó megtudhatja, hogyan is sikerült az átdolgozott film második része. Bár már az első epizód…

Hagazussa (2017) (Árnyék) – Megfejthetetlen német VVitch-klón, egy adag soft pornóval

Mióta horrortémában egyetlen billentyűleütést is megejtettem így zirka 30 év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című darabját. A 102 perces…

Clownado (2019)

Arra kaptam fel a fejem, hogy tavaly nyáron egy új potenciális versenyző tűnt fel a Sharkando-széria által megüresedett poszton, méghozzá nem is akármilyen módon: a készítők közösségi finanszírozásban kérték a…

horror

Eli Roth’s History of Horror (2018) (Eli Roth – A horror története)

 Az AMC az utóbbi években kivetette hálóját a horrorrajongókra, és a Walking Dead, a Terror és a legutóbbi siker, a NOS4A2 mellett legyártották azt a dokumentumfilm-sorozatot A horror történetét, amiért…

Volt Egyszer Egy… Hollywood

Once Upon A Time… In Hollywood (2019) (Volt Egyszer Egy… Hollywood)

Quentin Tarantino neve még azok számára is ismerősen cseng, akik nem vallják filmrajongónak magukat. Az egykori videotékás fenegyerek napjaink egyik legismertebb alkotója, akinek minden munkája élményszámba megy. Ezúttal egy sajátos…

Stranger Things (2016-) 3. évad

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat népes rajongótáborának minden tagja repesve várta a történet folytatását, ami az előzetesek alapján valóban ígéretesnek tűnt. A harmadik évad debütálása után a nézőközönség…

Dementia 13 (2017)

Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

(tovább…)


The Grudge ((Yu-on)) (2002) (A harag)

Nyilván néhányan közületek eltűnődtek már azon, hogy a kétezres évek elején miért is volt szükség az akkoriban sikeres, új hullámos japán horrorok amerikai újraforgatására alig néhány évvel eredeti premierjük után. Különösen jogos a kérdés, amikor azt látjuk, hogy az eredeti film rendezője fogja magát és látszólag újraforgatja a saját filmjét, csupán ezúttal a főszerepben és néhány mellékszerepben a nyugati világ derék polgárainak sokkal tetszetősebb, fehér bőrű szereplőkkel. Mindemellett a helyszínek, a díszletek és a jelenetek jelentős többsége érintetlen marad. A 2004-ben bemutatott, eredetileg a The Grudge, magyarul Az átok címen futó film kapcsán bennem is felötlöttek a fent elmondottak, így végül úgy döntöttem saját szememmel győződöm meg róla, hogy Takashi Shimizu író-rendező vezényletével 2002 után miért is kellett még egyszer leforgatni a Yu-on-t.

(tovább…)


Dark Water ((Honogurai mizu no soko kara)) (2002) (Sötét víz)

A kétezres évek elején – egészen pontosan a Kör 2002-es megjelenésétől – Hollywood felfedezte magának az új hullámos japán horrorfilmeket – az úgynevezett j-horrorokat – és elkezdte nagyüzemben amerikanizálni őket. Ez javarészt azt jelentette, hogy a csupán néhány éve megjelent eredeti történeteket újraforgatták, ezúttal amerikai színészekkel és színhelyeken. Létezik olyan j-horror remake, melynél csupán a színészek cserélődtek le a kaukázusi nagyrassz jeles képviselőire, a rendező és jórészt a helyszín is változatlan maradt (The Grudge – Átok, 2004). Hozzánk nyilván már csak az amerikai újrázások jutottak el, pedig azért néha érdemes némi összehasonlítást tenni a távol-keleti verzió és a nyugati átirat között, lévén bizonyos esetekben a kulturális különbségek, büdzsé megszorítások okán jelentős különbség is lehet a két verzió tekintetében. Meglepődve tapasztaltam, hogy a 2005-ben megjelent Dark Water  – melyet szintén csak az utóbbi néhány hónapban láttam először -, a japán eredetiben Honogurai mizu no soko kara (A sötét víz mélyéről) névre hallgató eredetije mennyire másra helyezi a hangsúlyt, mint a nyugati világ filmes producerei által megcsócsált átirat.

(tovább…)


Ghost Stories (2018)

Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, egészséges szkepticizmussal megáldott ember, akiben felmerült már, hogy az egyes kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávjában parádézó jósok, atlantiszi tisztánlátók, pénzenergiát hosszú, telefonvonalban töltött emeltdíjas percekért küldözgető kurafiak és kuralányok vajon miért nem a Gyorskocsi utcában töltik a hétköznap délelőttöket csalás vádja alól próbálván tisztázni magukat. Úgy tűnik derék angol barátaink háza táján is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni, hiszen a 2017-ben a Londoni Filmfesztiválon először, majd a tavalyi év márciusában végre moziban is bemutatásra kerülő Ghost Stories éppen azt veszi górcső alá, hogy a rengeteg csalás és átverés között néha bizony akadhatnak olyan természetfelettinek tűnő jelenségek, melyeket nem lehet tudományos módszerekkel megmagyarázni, cáfolni. És teszi ezt a britekre annyira jellemző módon: fekete humorral nyakon öntve.

(tovább…)


Shirley Jackson: Hill House szelleme (1959) (The Haunting of Hill House)

Hill House szelleme thumbSzépen alakul a hazai kiadók kínálata horror terén, amit remekül szemléltet, hogy 2018 végén az egyik legnagyobb klasszikus, Shirley Jackson műfajreformáló kísértettörténete, a Hill House szelleme is eljutott végre magyar polcokra, Mike Flanagen nagysikerű Netflix-adaptációja apropóján. Ideje, hogy ezzel mi is pótoljuk lemaradásunkat ilyen téren, és a magyar kiadás értékelése mellett megállapítsuk, mennyire öregedett jól Jackson klasszikusa. (tovább…)


Joe Hill – A szív alakú doboz (2018)

Joe Hill eredetileg Joseph Hillstrom King néven látta meg a napvilágot, Stephen Edwin King és Tabitha Jane-Frances Spruce első fiúgyermekeként. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön, az írásnak ő sem tud ellenállni: a 20th Century Ghosts névre keresztelt korai novella gyűjteménye több szakmai díjat is bezsebelt (Bram Stoker-, illetve British Fantasy Award). Két évvel később pedig elkészült élete első regényével – híres rocksztárnak a netről rendelt kísértettel gyűlik meg a baja -, melyet a GABO Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashattok! (tovább…)


Unfriended (2014) (Ismerős törlése)

Közhelynek hangozhat talán, azonban az elmúlt néhány évtized tudományos és informatikai forradalma örökre megváltoztatta a világot és a társadalmat, melyben élünk. Napjainkban az internetnek hála szinte egy pillanat alatt megszerezhetünk bármilyen információt és a közösségi médiának köszönhetően bármikor kapcsolatba kerülhetünk a tőlünk messze lakó, rég nem látott ismerősökkel, ráadásul percről percre lekövethetjük életük minden lépését. Szinte törvényszerű volt, hogy erre, az életünket gyökeresen megváltoztató jelenségre hamar lecsapott a filmművészet, ezen belül pedig a horror műfaja, mindezt pedig hogy másképp lehetne életszerűbben tálalni, mint a napjainkban oly népszerű found footage eszközeivel. Ezzel az újítással próbálkozott tehát 2014-ben Levan Gabriadze és csapata, mellyel egyből beírták magukat a horrortörténelembe. (tovább…)


Winchester (2018) (Szellemek háza)

winchester szellemek háza kritika helen mirrenA szellemházas horror tipikusan az egyik olyan zsáner, amiben szinte lehetetlen újat mondani; ezért bocsánatos bűn, ha egy film nem is akar. Freud az 1900-as Álomfejtés című munkájában lefektette, hogy a ház egy olyan antropomorf jelkép, ami az embert szimbolizálja, az állapota a psziché állapotát tükrözi, a lakói az álmodó életében fontos emberek vagy elvek — innentől kezdve minden valamirevaló horroralkotó elkészítette a saját megközelítését a témáról, ahol a szellemek minden esetben átvitt értelemben kísértik a főszereplőt. De mindig. Ez egy olyan axióma, hogy még a tizenegyedikes irodalomkönyv is tárgyalja, amikor a Jane Eyre a tananyag.

(tovább…)


The Haunting (1999) (Az átok)

A csodálatos magyar fordítások néha sikeresen megviccelik hazánk filmkedvelőit. A hozzáértő személyek sokszor olyan címeket adnak áldozataiknak, amik köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel. Így történhetett meg, hogy Az átok címen két, egymástól teljesen eltérő film is található Magyarországon. A név hallatán valószínűleg sokan a híres japán horrorra, illetve annak amerikai feldolgozására asszociálnak, ám létezik ugyan ezen a néven egy másik kevésbé ismert alkotás is, mely valójában egy 1963-as rémtörténet feldolgozása. No, és mit is tud ez a film? Ezt alant találhatjátok.

(tovább…)


Dark Signal (2016)

Egy fecske nem csinál nyarat. Mind jól ismerjük ezt a népi szólás-mondást. De vajon a megállapítás reciproka is igaz? Képes egyetlen tényező annyira lerontani egy amúgy egész pofásan összerakott alkotást, hogy az már-már a nézhetetlenség határát súrolja? Amikor a Dark Signal című filmmel összeakadtam, egy-két pillanatig azt hittem, hogy ez nem más, mint a néhány évvel korábban látott és túl mély benyomást maga után nem hagyó – mint később kiderült csupán – The Signal névre hallgató sci-fi-thriller. Aztán persze hamar világossá vált, hogy pusztán címhasonlóságról van szó és a derék brit barátaink Dark Signal-ja teljesen független névrokonától. Már csak azért is, mert ez esetben egy misztikus thriller, horror hibriddel van dolgunk. És hogy erre az adásra ezúttal érdemes-e odafigyelni? Lássuk! (tovább…)