kísértet

let the right one in

Let he Right One In ((Låt den rätte komma in)) (2008) (Engedj be!)

Még a legelején szeretném leszögezni, hogy a zombik után a második legkevésbé kedvelt témám a horrorban a vámpíroké. Különösen a klisés, buta vámpírtörténeteket nem kedvelem, amiből annyira sok van, hogy…

The Body Snatcher (1945) (A hullarabló)

Az 1930-as évek sztárjait – Boris Karloffot és Lugosi Bélát – szerepeltető film egy valódi klasszikus 1945-ből. A korszak más filmjeihez hasonlóan A hullarabló is egy viktoriánus történetet dolgoz fel,…

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák (2018)

Stephen King a horror nagymestere évtizedek óta tartó kitartó munkásságával meghatározó személyéve vált korunk horror műfajának. Írás iránti szenvedélye már megfertőzte idősebbik fiát is, aki apja nyomdokaiba lépve, Joe Hill…

Serial Chillers XIII: Ismeretlen tettesek – 1. rész: JonBenét Ramsey esete

Rovatunk februári kiadása ezúttal is egy tematikára épül, e havi választásunk pedig az ismeretlen tettesekre esett. Ezek az emberek, habár szörnyű, kimondhatatlan dolgokat tettek, sosem buktak le, sosem nyerték el…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

10 könyv 2018-ból, amit el kell olvasnod!

A 2017-es könyvajánlónk sikerén felbuzdulva idén is úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük nektek, a tavalyi év 10 legérdekesebb horror és sci-fi irodalmi művét, amihez idén már a darkfantasy műfaj is becsatlakozott, illetve…

Glass (2019) (Üveg)

Már egy jó ideje közhelyesnek számítanak azon fejtegetések, amelyek M. Night Shyamalan hektikus teljesítményét hivatottak boncolgatni. Az indiai származású filmrendező alkotásainak minősége ugyanis szélsőségek közt ingadozik: olykor kiugróan magas szintű,…

Képtelen történetek, másvilági mesék (2018)

Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A Világvégi mesék és a Mesék az ágy alól kötetek után Szűcs Gyula ezúttal kissé csavart a…

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

2019 top 10 legjobban várt horrorfilmje

2019 – Top 10 legjobban várt horrorfilm

Az év zárása a mérhetetlen mennyiségű bejgli és pezsgő elfogyasztása mellett kiváló lehetőséget biztosít az eltelt esztendő filmjeinek rangsorolására, és a következő 365 napban érkező új alkotások izgalommal történő listázására….

Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…

2018 Top 10 – Szerkesztőségi toplista

Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…

Dark Water ((Honogurai mizu no soko kara)) (2002) (Sötét víz)

A kétezres évek elején – egészen pontosan a Kör 2002-es megjelenésétől – Hollywood felfedezte magának az új hullámos japán horrorfilmeket – az úgynevezett j-horrorokat – és elkezdte nagyüzemben amerikanizálni őket. Ez javarészt azt jelentette, hogy a csupán néhány éve megjelent eredeti történeteket újraforgatták, ezúttal amerikai színészekkel és színhelyeken. Létezik olyan j-horror remake, melynél csupán a színészek cserélődtek le a kaukázusi nagyrassz jeles képviselőire, a rendező és jórészt a helyszín is változatlan maradt (The Grudge – Átok, 2004). Hozzánk nyilván már csak az amerikai újrázások jutottak el, pedig azért néha érdemes némi összehasonlítást tenni a távol-keleti verzió és a nyugati átirat között, lévén bizonyos esetekben a kulturális különbségek, büdzsé megszorítások okán jelentős különbség is lehet a két verzió tekintetében. Meglepődve tapasztaltam, hogy a 2005-ben megjelent Dark Water  – melyet szintén csak az utóbbi néhány hónapban láttam először -, a japán eredetiben Honogurai mizu no soko kara (A sötét víz mélyéről) névre hallgató eredetije mennyire másra helyezi a hangsúlyt, mint a nyugati világ filmes producerei által megcsócsált átirat.

(tovább…)


Ghost Stories (2018)

Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, egészséges szkepticizmussal megáldott ember, akiben felmerült már, hogy az egyes kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávjában parádézó jósok, atlantiszi tisztánlátók, pénzenergiát hosszú, telefonvonalban töltött emeltdíjas percekért küldözgető kurafiak és kuralányok vajon miért nem a Gyorskocsi utcában töltik a hétköznap délelőttöket csalás vádja alól próbálván tisztázni magukat. Úgy tűnik derék angol barátaink háza táján is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni, hiszen a 2017-ben a Londoni Filmfesztiválon először, majd a tavalyi év márciusában végre moziban is bemutatásra kerülő Ghost Stories éppen azt veszi górcső alá, hogy a rengeteg csalás és átverés között néha bizony akadhatnak olyan természetfelettinek tűnő jelenségek, melyeket nem lehet tudományos módszerekkel megmagyarázni, cáfolni. És teszi ezt a britekre annyira jellemző módon: fekete humorral nyakon öntve.

(tovább…)


Shirley Jackson: Hill House szelleme (The Haunting of Hill House) (1959)

Hill House szelleme thumbSzépen alakul a hazai kiadók kínálata horror terén, amit remekül szemléltet, hogy 2018 végén az egyik legnagyobb klasszikus, Shirley Jackson műfajreformáló kísértettörténete, a Hill House szelleme is eljutott végre magyar polcokra, Mike Flanagen nagysikerű Netflix-adaptációja apropóján. Ideje, hogy ezzel mi is pótoljuk lemaradásunkat ilyen téren, és a magyar kiadás értékelése mellett megállapítsuk, mennyire öregedett jól Jackson klasszikusa. (tovább…)


Joe Hill – A szív alakú doboz (2018)

Joe Hill eredetileg Joseph Hillstrom King néven látta meg a napvilágot, Stephen Edwin King és Tabitha Jane-Frances Spruce első fiúgyermekeként. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön, az írásnak ő sem tud ellenállni: a 20th Century Ghosts névre keresztelt korai novella gyűjteménye több szakmai díjat is bezsebelt (Bram Stoker-, illetve British Fantasy Award). Két évvel később pedig elkészült élete első regényével – híres rocksztárnak a netről rendelt kísértettel gyűlik meg a baja -, melyet a GABO Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashattok! (tovább…)


Unfriended aka. Cybernatural (2014) (Ismerős törlése)

Közhelynek hangozhat talán, azonban az elmúlt néhány évtized tudományos és informatikai forradalma örökre megváltoztatta a világot és a társadalmat, melyben élünk. Napjainkban az internetnek hála szinte egy pillanat alatt megszerezhetünk bármilyen információt és a közösségi médiának köszönhetően bármikor kapcsolatba kerülhetünk a tőlünk messze lakó, rég nem látott ismerősökkel, ráadásul percről percre lekövethetjük életük minden lépését. Szinte törvényszerű volt, hogy erre, az életünket gyökeresen megváltoztató jelenségre hamar lecsapott a filmművészet, ezen belül pedig a horror műfaja, mindezt pedig hogy másképp lehetne életszerűbben tálalni, mint a napjainkban oly népszerű found footage eszközeivel. Ezzel az újítással próbálkozott tehát 2014-ben Levan Gabriadze és csapata, mellyel egyből beírták magukat a horrortörténelembe. (tovább…)


Winchester (Szellemek háza – 2018)

winchester szellemek háza kritika helen mirrenA szellemházas horror tipikusan az egyik olyan zsáner, amiben szinte lehetetlen újat mondani; ezért bocsánatos bűn, ha egy film nem is akar. Freud az 1900-as Álomfejtés című munkájában lefektette, hogy a ház egy olyan antropomorf jelkép, ami az embert szimbolizálja, az állapota a psziché állapotát tükrözi, a lakói az álmodó életében fontos emberek vagy elvek — innentől kezdve minden valamirevaló horroralkotó elkészítette a saját megközelítését a témáról, ahol a szellemek minden esetben átvitt értelemben kísértik a főszereplőt. De mindig. Ez egy olyan axióma, hogy még a tizenegyedikes irodalomkönyv is tárgyalja, amikor a Jane Eyre a tananyag.

(tovább…)


The Haunting (1999) (Az átok)

A csodálatos magyar fordítások néha sikeresen megviccelik hazánk filmkedvelőit. A hozzáértő személyek sokszor olyan címeket adnak áldozataiknak, amik köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel. Így történhetett meg, hogy Az átok címen két, egymástól teljesen eltérő film is található Magyarországon. A név hallatán valószínűleg sokan a híres japán horrorra, illetve annak amerikai feldolgozására asszociálnak, ám létezik ugyan ezen a néven egy másik kevésbé ismert alkotás is, mely valójában egy 1963-as rémtörténet feldolgozása. No, és mit is tud ez a film? Ezt alant találhatjátok.

(tovább…)


Dark Signal (2016)

Egy fecske nem csinál nyarat. Mind jól ismerjük ezt a népi szólás-mondást. De vajon a megállapítás reciproka is igaz? Képes egyetlen tényező annyira lerontani egy amúgy egész pofásan összerakott alkotást, hogy az már-már a nézhetetlenség határát súrolja? Amikor a Dark Signal című filmmel összeakadtam, egy-két pillanatig azt hittem, hogy ez nem más, mint a néhány évvel korábban látott és túl mély benyomást maga után nem hagyó – mint később kiderült csupán – The Signal névre hallgató sci-fi-thriller. Aztán persze hamar világossá vált, hogy pusztán címhasonlóságról van szó és a derék brit barátaink Dark Signal-ja teljesen független névrokonától. Már csak azért is, mert ez esetben egy misztikus thriller, horror hibriddel van dolgunk. És hogy erre az adásra ezúttal érdemes-e odafigyelni? Lássuk! (tovább…)


Voice from the Stone (2017)

Viharbanszületett Daenerys Targaryen, első ezen a néven, az Elsők, az Andalok és a Rhoyniak királynője és a birodalom védelmezője, sárkányok anyja, azaz Emilia Clarke több hasonszőrű színésztársához hasonlóan bőszen készülődik a Game of Thrones utáni világra. A rendhagyó fantasy-sorozat valószínűleg még az alkotókat is meglepő népszerűsége természetszerűleg magával vonta a fő karaktereket játszó színészek köré szerveződő méretes rajongótáborokat. Nincs ez másként Emilia Clarke esetében sem – hogy jogosan vagy jogtalanul, ez ízlés kérdése -, és mint karrierjét tudatosan építő színésznőnek, már-már kötelessége, hogy tehetségét máshol is kamatoztassa. Helyesebben szólva igyekezzen elkerülni a népszerű sorozatokban ismertté váló színészeket sújtó átkot, nevezetesen, hogy képtelenek kitörni a népszerűséget meghozó karakter skatulyájából. A Voice from the Stone egy gótikus hangulatú, horror elemekkel operáló, kísértet-sztoriba oltott drámát ígért, tehát látszólag minden adottnak látszott ahhoz, hogy a Sárkánykirálynőből Emilia Clarke váljék. (tovább…)


A Christmas Carol (1984)

A világirodalom egyik leghíresebb kísértethistóriáját, Charles Dickens világhírű karácsonyi történetét, a Christmas Carolt mind a mai napig előveszik és feldolgozzák, gondoljunk csak a pár évvel ezelőtt megjelent animációs filmre, illetve a népszerű Ki vagy doki? vagy Simpson család sorozatokban megjelent változataira, nem beszélve a számtalan élő szereplős adaptációról sem. Az egyik legzseniálisabb feldolgozása a remekműnek véleményem szerint az 1984-ben megjelent Tv film, melyet Clive Donner rendezett. (tovább…)