magyar

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

The Countess ((La Comtesse)) (2009) (A grófnő)

Novemberben a Serial Chillers csapata a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglakozik. Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthory Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan…

Élménybeszámoló: I. Országos Lovecraft Találkozó

Ritka eset, hogy szombat reggel hétkor önként keljek fel, majd vállaljak be egy közel két órás utat Szegedről, október 19-én mégsem lett volna tényező, ami visszatarthatott volna. Az előző Lovecraft…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Deadpool: Zsémbes Zsoldos (2019)

A Fumax Kiadó az eredeti Merc with a Mouth tizenhárom füzetét gyűjtötte most össze ebbe a keménytáblás kiadásba, amelyben az alkotók egy percnyi pihenőt nem engedélyeznek nekünk zsémbes zsoldosunk infantilisen…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Taxidermia (2006)

A magyar filmművészet nem igazán bővelkedik horror – vagy horrornak nevezhető – filmekben. A szó ijesztgetős, késsel/láncfűrésszel/tűhegyes fogsorral rohangálós és sikoltozós értelmében Pálfi György 2006-os Taxidermiája sem horror, hanem egy, a groteszkkel és fekete humorral játszadozó alkotás valahol a játékfilm és a művészfilm kategória határán, mely a testhorror eszköztárát használja fel arra, hogy meghökkentsen, helyenként elborzasszon és ezáltal gondolatokat ébresszen a nézőben. Akit a “művészfilm” szó hallatán elkap a hidegrázás, nyugodjon meg: a Taxidermia amellett, hogy nem könnyen emészthető és megfejthető alkotás, azért még jó szívvel ajánlható a filmesztétikára kevésbé fogékony halandók számára is. Na persze csak ha bírják gyomorral. (tovább…)


CineFurcsaságok #3 – Érdekességek A Pince forgatásáról

a pince thumbFixxerx kollégámtól ezúttal átveszem egy rész erejéig a CineFurcsaságok rovat vezetését. Az aktuális felvonás más szempontból is rendhagyó lesz, ugyanis ezúttal még csak nem is enyém a szó, Illés László, A Pince című idén bemutatott magyar horror rendezője szedett össze számunkra tíz személyes, néha vicces, néha furcsa élményt a forgatásról. (tovább…)


Kontroll (2003)

Kontroll: A film, amely visszahozta a magyar filmet a nemzetközi körforgásba – az alkotás, ami megnyitotta Hollywood kapuit Antal Nimród előtt. Nevethetünk, izgulhatunk, borzonghatunk a klasszikus magyar filmen, ami a metró szürreális világát mutatja be nekünk. A Kontroll elhozza a poklot és a mennyországot, a rendszerváltástól ANNYIRA még messze nem álló Magyarországot és egy különös – és kevéssé szeretett – szubkultúrát, az ellenőröket és a (vélhetően nem ennyire extrém) mindennapjaikat!

(tovább…)


John Cure: Hontalan lelkek (1999/2016)

John Cure hontalan lelkekTudjátok, hogy szeretem azokat a horrorokat, amelyek képesek lelépni a vászonról vagy a könyv lapjairól, és a mi valóságunkban is rettegésre késztetnek. Nos, John Cure könyve, a Hontalan lelkek pontosan ilyen; főleg az utolsó oldalak, ahol bejelenti, hogy még két folytatás fogja követni ezt a förtelmet. Amikor tudatosult bennem, hogy azokat is nekem kell majd elolvasnom és véleményeznem, olyan rettegés csapott meg, amit azóta nem éreztem, hogy nyolcéves koromban megnéztem a Hannibalt, ez pedig nagy szó. (tovább…)


Hurok (2016)

HurokNem nagyon szoktam magyar filmeket nézegetni, ennek legfőbb oka az, hogy a mainstream alkotások nem igazán vonzanak, a történelmi alkotások nem érdekelnek, a gagyi vígjátékok nem mozgatnak meg, a sok tehetségtelen ripacs színésztől és a kontár operatőri munkától pedig kiütéseim vannak. Persze ugyanezt más ország műveiről is el tudnám mondani, mindenesetre elvből nem is érdeklődöm kicsiny hazánk remekei iránt. De ha már magyar hetet tartunk, akkor végre előszedtem pár érdekességet, mint például a mostani Hurok című science-fictiont.

(tovább…)


Defekt (1977)

 Vannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai - ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki - azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek. SPOILERES A történet szerint a Kern András játszotta, dohányzásról éppen leszokófélben lévő nyomozó összefüggést gyanít három eltűnés között, mogorva felettese azonban nem hisz neki, majd hosszas unszolás után mégis ad neki egy járőrkocsit és egy nyugdíj előtt álló társat… ha lenne nálam klisészámláló, már az első öt percben kiakadt volna. Ezután egy fiatal nőt látunk, aki dupla durrdefektet kap a Márkus László játszotta kéjgyilkos házától nem messze. A viharos időben bekéredszkedik a férfihoz, aki, ahogy várható is, nekiront. És jön az a rész, ami számomra a mai napig értelmezhetetlen. A nő leüti a gyilkost egy rézszoborral - a haláljelenetről csak annyit, hogy nem az itteni alakításáért szeretjük Márkus Lászlót -, majd nekiáll takarítani. Nem vicc, a nő bedobja a gyilkost a vízgyűjtő gödörbe, majd módszeresen kitakarítja az egész házat; a teljes hatvan percnyi játékidőnek a felében azt nézzük, hogy az asszony takarít! Talán azt akarta érzékeltetni a rendező, hogy az elvtársnők mennyivel higgadtabban kezelik egy kéjgyilkos támadását, mint az imperialista scream queen-ek, nem tudom… Mindenesetre, amikor már csillog a lakás, a nő hazaviteti magát egy teherautósofőrrel, és elmegy a rendőrségre vallomást tenni. (Itt felmerül, hogy ha elmegy a rendőrségre, tehát nem a nyomok eltüntetése volt a célja, akkor mégis mi a frászkarika indoka lehetett kitakarítani?... de ne hagyjuk, hogy a logika elrontsa a szórakozásunkat.) Amikor a nyomozók átkutatják a vízgyűjtőt, megtalálják benne a három eltűnt nőt is. Ezt akkor elérhető csúcstechnológiás effektekkel oldották meg a készítők: ránézésre szivaccsal kitömött guminőket látunk, amiket kicsit összesároztak. De pozitívumai is vannak a filmnek. A képi világ nagyon szeretne a hitchcock-i fekete-fehér mozikra hasonlítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Van néhány nagyon erősen fényképezett jelenet, ami tényleg abszolút hátborzongató tud lenni a mai napig, például a ködből kibontakozó autó képe, vagy a kitömött kutya (ami személyes véleményem szerint a film legjobb alakítását hozza), illetve a film noir-okra hajazó jazzes filmzene is nagyon el lett találva. A történetvezetés is tud váratlanokat húzni, bár ettől nem lesz jobb a film, sőt, de kellemes meglepetés volt egy ‘77-es filmben olyan női karakterrel találkozni, aki nem hogy nem szorul megmentésre, de egyenesen ő öl meg valakit. Ha nem próbálsz meg logikai összefüggéseket keresni a szereplők viselkedésében, egészen élvezhető filmről van szó, buta cselekménnyel, de kellemes atmoszférával. Ez tipikusan az a film, amire azt szokás mondani, hogy “nem is rossz, ahhoz képest, hogy magyar”. Értékelés: 6/10 AnnieVannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai – ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki – azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek.

  SPOILERES (tovább…)


Komor Zoltán: Dögnyugat (2014)

Alapvetően nem szeretem a gore-t. No, nem mintha bármi bajom lenne egy kis gusztustalankodással, a belezés, bomlás, vagy egy nekrofil aktus igényes ábrázolásával, sőt, iszonyatos erő van egy ilyen jelenetben, ha jól használják. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy sok film és könyv nem használja jól: nem a félelem erősítésére használják, hanem a félelem helyett. Pótlékként. Úgy gondolják, hogy egy (kettő, három, több) oszló hulla kelt annyi viszolygást az emberben, hogy azon felül már nem tud, de nem is akar olyan úri huncutságokat befogadni, mint a tanulság, mondanivaló, vagy koherens történet.

(tovább…)


Time Masters ((Les maîtres du temps)) (1982) (Az idő urai)

Az Idő Urai1982-ben született egy rajzfilm, amely sokunk gondolkodását megváltoztatta. Van, aki szerette, van, aki gyűlölte, sokan nem értették, hogy mire is akar kilyukadni, sőt, van, aki logikátlannak, erőltetettnek tartja a befejezését. Egy valamit azonban semmiképpen sem lehet tenni vele: megfeledkezni róla. Nem csak azért, mert francia-magyar koprodukcióban született Az Idő Urai című animációs film, hanem mert Jean Giraud, alias Moebius látványtervei alapján készült el. Neki köszönhetjük például a Nyolcadik utas: a Halált, valamint a Tron, avagy a számítógép lázadását, illetve Az ötödik elem látványvilágán is ő dolgozott.

(tovább…)