náci

Glass (2019) (Üveg)

Már egy jó ideje közhelyesnek számítanak azon fejtegetések, amelyek M. Night Shyamalan hektikus teljesítményét hivatottak boncolgatni. Az indiai származású filmrendező alkotásainak minősége ugyanis szélsőségek közt ingadozik: olykor kiugróan magas szintű,…

Képtelen történetek, másvilági mesék (2018)

Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A Világvégi mesék és a Mesék az ágy alól kötetek után Szűcs Gyula ezúttal kissé csavart a…

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…

2018 Top 10 – Szerkesztőségi toplista

Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…

Aquaman (2018)

A napokban érkezett a mozikba a DC Comics legújabb filmje, mely (immáron sokadjára) megpróbálja helyére állítani a képregénykiadó filmes univerzumának hírnevét. Eme igencsak nehéznek tűnő feladatot ezúttal az egyik legjobban…

Cargo (2017)

Az utóbbi években számos próbálkozást láttunk arra, hogy a zombizsáner klisébe-fullasztása helyett (mellett) valami újjal is előrukkoljanak nekünk a jobbára szorgosabb, mint tehetséges filmkészítők. Az egyik véglet a minél több, gyorsabb,…

Journal 64 (2018) (A 64-es betegnapló)

A Q-ügyosztály eseteinek legújabb része, A 64-es betegnapló januárban startol a magyar mozikban. A Jussi Adler-Olsen regényei alapján készült filmsorozat szárnyaló népszerűségre tett szert az elmúlt években: olyan krimikről van…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

Anatomie (2000) (Anatómia)

Ahogy azt annak idején a Pathology-ról írt szösszenetem alkalmával megemlítettem, az orvosi témájú filmeket – múltam okán – talán egy kicsit más szemmel nézem, mint szerencsésebb felebarátaim, akiknek nem kellett hosszú szemesztereket lehúzni az orvosi egyetemen, hogy utána – rájövén, hogy ez nagyon nem neki való – átnyergeljen valami egészen másra. Különösen igaz ez olyan filmekre, amik kifejezetten orvosi egyetemeken játszódnak, bepillantást nyújtva az ilyen kampuszokon zajló életbe. Ezúttal egy évezred eleji német alkotás, az Anatomie került terítékre, mely első pillantásra nem sokban látszott különbözni fentebb említett rokonától – már ami a szinapszist illeti -, ám végül egészen más összképet mutatott, mind felépítése, mind mondanivalója tekintetében.  (tovább…)


Kerekasztal #21: Gayniggers from Outer Space (1992)

Sorrendben immáron a harmadik egri szépasszonyvölgyi CineGore szerkesztőségi dzsembori fénypontja – az irdatlan mennyiségű jobb-rosszabb pálinkák és helyi borok mellett – a közös trashfilm-nézés volt. A tavaly terítékre került Sauna the Dead sikere után tanult kollégáink ezúttal egy talán még inkább megbotránkoztatásra alkalmas remekművet tettek le a már kissé kapatos szerkesztőtársak elé. A ’92-es Gayniggers from Outer Space már címében is sejtetni engedi, hogy nem akármilyen elmebetegség tanúi lehettek élesre fent és alkoholban gondosan fertőtlenített pennával felvértezett kritikus barátaink. (tovább…)


Weresquito: Nazi Hunter (2016)

Christopher R. Mihm író, rendező és producer karrierje 2006-ban indult be, amikor is elkészítette az első, éppen hogy valamiféle költségvetéssel rendelkező fekete-fehér retro-filmjét (The Monster of Phatom Lake), attól kezdve pedig folyamatosan gyártja az ötvenes-hatvanas évek autósmozijában vetített produkciók formai és tartalmi elemeit felhasználó, minden tekintetben minimál-alkotásokat. Ebben a zsánerben pedig (mindenféle díjakkal a háta mögött) elég sikeresnek tűnik. (tovább…)


Komor Zoltán és Tépő Donát – Nácik a dínók ellen (2015)

A magyarországi körökben még kevéssé ismert (bár én speciel azon fáradozom, hogy egyre-másra terjedjen!) bizarro fiction műfajában alkotó szerzőpáros második világháborús szatírájában ezúttal a náci rezsim és a dinoszauruszok mint tökéletes über-faj került terítékre egy teljesen abszurd és groteszk szituációban, méghozzá a mára kihalt sexploitation zsáner legjobb (pontosabban: legádázabb) hagyományait követve, haha! Röviden tehát: vér, mocsok, szex és háború. És Jurassic Park a Bukásba oltva. És persze még több mocsok, és még több ember-dinó szex! (tovább…)


Knucklebones (2016)

A Jumanji után is láthattunk már olyan szituációt, amikor a misztikus társasjátékkal foglalatoskodó fiatalok egyszerre csak azon találják magukat, hogy a benne vázolt szituáció a valóságban is megelevenedik (Open Graves, 2009). De mégis mi a fene sarkallhat egy magamfajtát egy olyan igénytelen hulladék megnézésére, amelynek posztere is a szemmel láthatóan gagyi szintet képviseli, az iMDb-n kapott 3.8-as osztályzatról meg nem is beszélve?! Nyilván mérhetetlen trash-fanatikusságom az oka, mert más érvet momentán nem tudok felhozni 🙂 (tovább…)


Mother Russia (2015)


Jeff McComsey (író és egyben illusztrátor) Kickstarter-kampány segítségével megvalósított háborús környezetben játszódó, horrorisztikus hangvételű képregényében 1943-ban járunk, méghozzá Sztálingrádon, ahol is egy szovjet mesterlövész élete kockáztatásával megment egy, a zombi apokalipszis kellős közepén rekedt gyereket, amivel pedig újabb problémák merülnek fel a túlélésüket illetően… (tovább…)


Yoga Hosers (2016)

yogahosers_thumbKevin Smith geek körökben kultikus alak, így nagyon szeretjük. Nyilván nem fogom felsorolni a munkássága korai szakaszában készült darabjait, mert szerintem úgyis mindenki vágja, miről van szó – legyen elég annyit, hogy Shop Stop és holdudvara. Viszont ahelyett, hogy javában készítené a rajongók által eszméletlenül várt Clerks harmadik részét, illetve a Stop Show folytatását, inkább a Kanada-koncepcióval bíró True North-trilógia következő darabján ügyködött, ami elvetemültsége okán valahol horror-vígjáték műfajába passzol, de leginkább a tőle szokatlan közepes alkotások sorát erősíti, akárcsak elődje, a Tusk. (tovább…)


Sharkenstein (2016)

sharkenstein_thumbAzt már eddig is tudhattuk, hogy a cápákat mindenféle szürreálisan idióta helyzetekben megjelenítő filmesek fantáziája gyakorlatilag kiapadhatatlan, de most úgy néz ki, egy újabb trend van születőben. Vagyis a tenger elsőszámú ragadozóját elkezdték mindenféle klasszikus rémalakokkal társítani, mint például amilyen a Zombieshark vagy a Shark Exorcist volt. És ebből a felsorolásból természetesen Victor Frankenstein szörnyesített cápája se maradhatott ki… (tovább…)


BloodRayne: The Third Reich (2010)

bloodrayne33A BloodRayne II megtekintése előtt még reménykedtem, hogy Uwe Boll kedvenc szériája ( a szintén már harmadik résznél tartó A király nevében mellett) nyújtani fog valamilyen szórakozást, valamilyen emlékezetes pillanatot, esetleg epikus hülyeséget. Ennek ellenére a Deliverance csúnya pofára esésnek bizonyult, egy vontatott, bugyuta, klisés és szánalmas szarkupacnak, amely nyílegyenesen múlta alul a thrash filmekkel szemben támasztott meglehetősen alacsony elvárásaimat is. Következett a BloodRayne harmadik része, és ismét reménykedni kezdtem: Boll a jelek szerint eljutott addig, hogy legalább fél perc játékmenetet megnézzen a feldolgozott játéksorozatból, és az előzetesek egy modern nazisploitationt, egy vérgőzös agyatlan másfél órás vagdalózást ígértek, valóságos mennyországot az előző rész jellegtelen spagettiwestern próbálkozása után. Sajnos úgy vélem, nem mondok újat a nap alatt, ha már most előre kijelentem, Boll papa még ezt is sikeresen félrebarmolta. (tovább…)


Blubberella (2011)

Blubb_thumbUwe Boll – bár távol álljon tőlem, hogy Cormanhez hasonlítsam -, Roger Corman iskoláját követve egy helyszínen, ugyanazokkal a karakterekkel, egy időben két frenetikus filmet is leforgatott. A BloodRayne: The Third Reich-et és cikkem tárgyát. Elmondása szerint, így sajnos nem jutott elég idő a Blubberellára, aminek az utolsó negyven perce így szar lett. Drága Uwe! Nem csak az utolsó negyven perc lett szar.

(tovább…)