náci

American Horror Story: 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Dead Squad: Temple of the Undead (2018)

Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n 3,5 pontszámmal álló alkotás, viszont legalább a kreatúrák kinézete, a belezős hangulat és a morbid poénok bőven javítottak az amúgy silány összképen. (tovább…)


Iron Sky: The Coming Race (2019)

Hirtelen meg sem tudom mondani, hány évet kellett várni a trve trash-rajongóknak a Holdon bujkáló nácik kalandjainak folytatására. Timo Vuorensola finn rendező projektjének munkálatai már 2014-ben elkezdődtek, de aztán a közösségi finanszírozással készült CGI-jelenetek és némi pereskedés által megnyújtva újabb évet késett az eredetileg 2018-ra ígért remekmű bemutatása. Most viszont a közönség végre fellélegezhet, ugyanis a Föld közepén lévő titkos birodalomban foglalatoskodó náci gyíkemberek idén végre célba értek! (tovább…)


Hellboy 3. – A végzet jobb keze (2018)

A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria harmadik füzetében a címszereplő Pokolfajzat mellett olyan ismerős karakterek térnek vissza, mint Roger, a homunculus, Rasputin vagy éppen Baba Yaga, de rajtuk kívül találkozhatunk még ocsmány és gonosz démonokkal, baljóslatú földönkívüli entitásokkal, mutáns szörnyetegekkel, mindent leigázó élőhalott-hadsereggel, üvegburában lebegő náci tudósfejjel és korszakalkotó vívmányával, a náci robotmajommal. Láthatjuk tehát, hogy Mike Mignola képregény-kollekciójának aktuális darabját sem érheti panasz! (tovább…)


Hellboy 2. – Ördögöt a falra (2018)

A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria második füzetében helyet kapott két fantasztikus történetben a zseniális író/rajzoló Mike Mignola megszokott természetfeletti figuráin túl olyan legendás és/vagy misztikus lények bukkannak fel, mint vámpírok, alakváltó boszorkányok, homunculusok, náci félemberek, de persze a kígyó alakját felvevő Hekaté vagy éppen a csirkelábon forgó kastélyban lakó Baba Jaga sem maradhatott ki a komplex szövésű cselekményből. (tovább…)


Hellboy 1. – A pusztítás magja (2018)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2010-ben már egyszer elkezdték magyar nyelven kiadni ezt a mára már szinte kultikusnak számító szériát, de a Cartaphilus Kiadó sajnos csak három számig jutott. Azonban most, hogy Gullermo del Toro Hellboy-trilógiájának befejezése helyett Hollywood lazán újrakezdte (szakmailag: reboot-olta) a Nagy Vörös történetét, a Vad Virágok Könyvműhely bevállalta az egész képregényszéria megjelentetését. Ráadásul a megszokottnál jóval nagy méretű puhatáblás változatok mellett még exkluzív, ún. omnibus (vagyis két-két kötetet magában foglaló) kiadványokkal is megörvendeztetik Mike Mignola pokoli hősének hazai rajongóit!

(tovább…)


Overlord (2018)

Részemről hihetetlen várakozás előzte meg a filmet, és ez nemcsak választott műfaja okán történt (második világháborús okkult náci horrorról van szó), hanem mert J. J. Abrams produceri felügyelete mellett készülő alkotás az előzetes híresztelések szerint a Cloverfield-univerzum (Cloverfield, Cloverfield Lane 10, Cloverfield Paradox) negyedik installációjaként egyfajta eredetet-sztorit vagy legalábbis múltbéli kiegészítést tett volna hozzá az eddig megismert láncolathoz, amit aztán végül elvetettek. Szerencsére élvezeti értéke mit sem sérült: mint egy különálló, világháborús közegben játszódó természetfeletti horror, ugyanúgy megállja helyét. (tovább…)


Anatomie (2000) (Anatómia)

Ahogy azt annak idején a Pathology-ról írt szösszenetem alkalmával megemlítettem, az orvosi témájú filmeket – múltam okán – talán egy kicsit más szemmel nézem, mint szerencsésebb felebarátaim, akiknek nem kellett hosszú szemesztereket lehúzni az orvosi egyetemen, hogy utána – rájövén, hogy ez nagyon nem neki való – átnyergeljen valami egészen másra. Különösen igaz ez olyan filmekre, amik kifejezetten orvosi egyetemeken játszódnak, bepillantást nyújtva az ilyen kampuszokon zajló életbe. Ezúttal egy évezred eleji német alkotás, az Anatomie került terítékre, mely első pillantásra nem sokban látszott különbözni fentebb említett rokonától – már ami a szinapszist illeti -, ám végül egészen más összképet mutatott, mind felépítése, mind mondanivalója tekintetében.  (tovább…)


Kerekasztal #21: Gayniggers from Outer Space (1992)

Sorrendben immáron a harmadik egri szépasszonyvölgyi CineGore szerkesztőségi dzsembori fénypontja – az irdatlan mennyiségű jobb-rosszabb pálinkák és helyi borok mellett – a közös trashfilm-nézés volt. A tavaly terítékre került Sauna the Dead sikere után tanult kollégáink ezúttal egy talán még inkább megbotránkoztatásra alkalmas remekművet tettek le a már kissé kapatos szerkesztőtársak elé. A ’92-es Gayniggers from Outer Space már címében is sejtetni engedi, hogy nem akármilyen elmebetegség tanúi lehettek élesre fent és alkoholban gondosan fertőtlenített pennával felvértezett kritikus barátaink. (tovább…)


Weresquito: Nazi Hunter (2016)

Christopher R. Mihm író, rendező és producer karrierje 2006-ban indult be, amikor is elkészítette az első, éppen hogy valamiféle költségvetéssel rendelkező fekete-fehér retro-filmjét (The Monster of Phatom Lake), attól kezdve pedig folyamatosan gyártja az ötvenes-hatvanas évek autósmozijában vetített produkciók formai és tartalmi elemeit felhasználó, minden tekintetben minimál-alkotásokat. Ebben a zsánerben pedig (mindenféle díjakkal a háta mögött) elég sikeresnek tűnik. (tovább…)


Komor Zoltán és Tépő Donát – Nácik a dínók ellen (2015)

A magyarországi körökben még kevéssé ismert (bár én speciel azon fáradozom, hogy egyre-másra terjedjen!) bizarro fiction műfajában alkotó szerzőpáros második világháborús szatírájában ezúttal a náci rezsim és a dinoszauruszok mint tökéletes über-faj került terítékre egy teljesen abszurd és groteszk szituációban, méghozzá a mára kihalt sexploitation zsáner legjobb (pontosabban: legádázabb) hagyományait követve, haha! Röviden tehát: vér, mocsok, szex és háború. És Jurassic Park a Bukásba oltva. És persze még több mocsok, és még több ember-dinó szex! (tovább…)