némafilm

CineScience #1-Fekete lyukak (2.rész)

A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…

hereditary örökség

Örökség (2018) (Hereditary)

Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.

The Neighbor (2018)

Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…

A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…

Avengers: Infinity War (2018) (Bosszúállók: Végtelen háború)

Kevés olyan dolog van a világon, ami annyira megtudja változtatni az emberek életét, mint a mozi vagy a színház. A filmek és színdarabok által olyan érzelmi csúcsokra és gödrökbe juthatunk…

jeffrey dahmer

Serial Chillers IV: Jeffrey Dahmer

A sorozatgyilkosokkal kapcsolatban mindig az az egyik legizgalmasabb és legzavaróbb kérdés, hogy miben különböznek a normális emberektől, és méginkább: miért. Sokszor hajlamosak vagyunk az életük egy-egy mozzanatát kiemelni, és azt…

Verónica (2017)

Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Metropolis (1927)

MetropolisItt volt az ideje, hogy igazi, klasszikus, kultikus, fekete-fehér műveket is elővegyek nektek. A Gólemmel szerettem volna bevezetni, hogy a némafilmeknek is van létjogosultsága a horror műfajában, illetve bebizonyítani, hogy nincs új a nap alatt, hiszen rengeteg alkotás építkezik ezekre a korai mozgóképekre. A sci-fi, steampunk műfaji elemekkel operáló Metropolis története hasonló az azonos nevet viselő animéhez, azonban jóval komplexebb háttere van. Ráadásul, tudtotokon kívül, többször is találkoztatok egy-egy jelenetével, illetve rengeteg képi megoldást alkalmaznak ma, amelyet ebből lestek el.

(tovább…)


A gólem (Der Golem, wie er in die Welt kam) (1920)

GólemGyakran eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehetett az első horrorfilmek fogadtatása. Hiszen mai szemmel azok az alkotások már teljesen másképpen festenek. De amikor a fekete-fehér néma mozgóképek korát éltük, bizony más eszközöket használtak a hatás elérése érdekében. Tudom, hogy sokan vannak úgy, hogy ezek már nem is igazán ijesztőek, de azok megfeledkeznek a horror műfaj eredeti definíciójáról. Éppen ezért időnként olyan alkotásokat is előások, melyekre rengeteg modern darab építkezik, illetve ötleteket merít belőlük. Egy eredeti történet, a megfelelő világítás, kameramozgás, gesztusok, illetve a zseniálisan megkomponált muzsika igenis fantasztikus eredménnyel szolgálhat. Ezért most szeretnélek titeket megismertetni, Paul Wegener Gólem című filmjével, 1920-ból, mely nem csak érdekes, de különleges alkotás is.

(tovább…)


Frankenstein (1910)

frankenstein_1910_thumbFrankenstein, az élet titkát kutató doktor és szörnyének történetét már rengeteg rendező vitte nagyvászonra. Ott van a kultikus 1931-es Boris Karloff féle Universal alkotás, vagy gondoljunk csak a Peter Cushing fémjelezte Hammer szériára, a Robert De Niro főszereplésével készült romantikus műre, vagy esetleg a közelmúltban készült baklövésre, az Én, Frankensteinre. Ám azt kevesen tudják, hogy Mary Shelley gótikus történetét először 1910-ben filmesítette az Edison Manufacturing Company, és hogy eme több, mint száz éves alkotás még mai szemmel is tud néha ijesztő lenni. (tovább…)


London After Midnight (1927)

london1Régen nagyban gyűjtöttem akciófigurákat, így gyakran látogattam a Sideshow Collectibles weboldalát és ott találkoztam ezzel a fekete köpenyt és cilindert viselő, őrült külsejű vámpírral, akinek torz pofája örökre belém ivódott. Rögtön kíváncsi is lettem rá, hogy ki ő, honnan származik, meg ilyenek és a nyomok egy remek színészhez, Az Operaház Fantomjánál említett Lon Chaney-hez vezettek. A Man in the Beaver Hatnek nevezett rém pedig egy 1927-es néma horror/dráma, a London After Midnight ikonikus figurája. A LAM-ot az teszi igazán izgalmassá, hogy elveszett film, vagyis mára az összes ismert kópiája megsemmisült vagy eltűnt. Gondolom, most felteszitek magatokban a kérdést, hogy akkor hogyan láthattam? Kattintsatok a továbbra és lehull a lepel a rejtélyről! (tovább…)


Phantom of the Opera (1925) (Az Operaház Fantomja)

fantom1 Régen karácsonyra vagy valami hasonló alkalomra megkaptam szüleimtől az 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvet és ebben találkoztam először Az Operaház Fantomjával. Sajnálatos módon mára az emberek nagy többségének Andrew Lloyd Webber romantikus musicalje ugrik be erről a névről és nem Gaston Leroux regénye vagy az abból készült 1925-ös néma horror, ami máig az alapul szolgáló történet leginkább hű adaptációja. Szóval vegyük fel legszebb ünneplő ruháinkat és váltsunk jegyet a párizsi Operába, ahol ezúttal egy őrült szörnyeteg szolgáltatja a terror muzsikáját! (tovább…)


Un chien andalou (1929) (Andalúziai kutya)

Aki látott már Salvador Dalí festményt, az körülbelül el tudja képzelni mire gondolok, ha azt mondom, ez a film pontosan olyan. Luis Buñuel első rendezéséhez közösen írták Dalí-val a forgatókönyvet, ezt figyelembe véve talán nem is annyira meglepő ha eme rövidke műremek megtekintése után elkekedett szemekkel vakargatjuk a koponyánkat, arra gondolva, hogy Buñuel is meg Dalí is közösen elmehetnek a fenébe a fantazmagóriáikkal egyetemben, mert vagy magasról tettek a mindenkori nézőkre, vagy szánt szándékkal szívatták őket, de egy biztos; ez a két krapek nem volt teljesen százas, az tuti.

(tovább…)


Nosferatu (1922)

Talán nincs is még egy olyan film, ami közel 90 éves kora ellenére is képes félelemet és borzongást kiváltani az emberből. A német expresszionizmus, ami ezekben az években élte virágkorát, egyik tökéletes példáját tekinthetjük meg egy, a maga idejéhez képest eléggé nyers és brutális filmben. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horror, valamint általában a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakja. (tovább…)