némafilm

Cult of Chucky (2017) (Chucky kultusza)

Szomorú látni, hogy hiába a hatalmas érdeklődés a horror iránt, pont a klasszikus, régi karakterek (Freddy, Jason, Michael …) és szériák azok, amelyek sorsa kétes. Többnyire csak mémek, pólókon és…

Serial Experiments Lain (1998)

A Serial Experiments Lain egy igazi kultikus sorozat, azoknak, akik készek olyan filmeket – illetve jelen esetben sorozatokat – is befogadni, amelyek nem csak megmozgatják az agytekervényeinket, hanem olyan irányba…

War for the Planet of the Apes (2017) (A majmok bolygója: Háború)

A trilógia, amely a sci-fi műfaj egyik klasszikus történetét dolgozza fel, idén utolsó, harmadik felvonását prezentálta a nagyközönség számára. A záróakkordnak szánt Háború célkitűzése volt,  hogy helytálljon egy ezidáig egészen…

Kínzások és kivégzések XV. – Akasztás

Sorozatunk eddigi részeiben jórészt egzotikus kivégzési és kínzási módszereket vonultattunk fel, ám koránt se higgyük azt, hogy az úgymond szokványos, jól ismertnek tartott módszerek alaposabb megismerése nem képes újdonsággal szolgálni…

Blood Drive (2017)

Vér, kocsik, szex, gore minden mennyiségben egy posztapokaliptikus világban egy Ash-i magasságokba emelkedő főszereplő anti-hőssel – mi kell más? Üdvözöl mindenkit a Vérverdák Viadala, a BLOOD DRIVE!!!!!! Nincs megállás, nincs…

TranslatePasta #01 – VégeNincs Ház (NoEnd House)

Kísérletező kedvünkben újabb ötlettel próbálkozunk meg az oldalon. Az utóbbi évek során az internet megkerülhetetlen jelenségeivé váltak a creepypasták, a fórumokon, blogokon, wikiken és Youtube videókban terjesztett rémtörténetek. Elég Slender…

Okkultizmus 8 – Lesser Key of Solomon

Sokféle grimoár került már bemutatásra ebben a rovatunkban, de a most soron következő könyv megkerülhetetlen állomása eddigi kalandozásunknak. 

Leatherface (2017) (Bőrpofa)

Folytatásokat és előzményfilmeket mindig több csipet sóval érdemes fogyasztani – különösen akkor, ha az adott darabot már maguk a készítők is lassan “elveszett filmként” kezelik a leforgatása óta eltelt idő…

Vérmérséklet – Tényleg olyan borzasztóak voltak a Hellraiser folytatások?

A Hellraiser egyike a horrorfilmek vitathatatlan klasszikusainak, melynek története, vizualitása szinte a mai napig példátlan, hatása és rajongói kultusza pedig lenyűgöző. Pontosabban, az első két részé. A közvélemény szerint a…

A gólem (Der Golem, wie er in die Welt kam) (1920)

GólemGyakran eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehetett az első horrorfilmek fogadtatása. Hiszen mai szemmel azok az alkotások már teljesen másképpen festenek. De amikor a fekete-fehér néma mozgóképek korát éltük, bizony más eszközöket használtak a hatás elérése érdekében. Tudom, hogy sokan vannak úgy, hogy ezek már nem is igazán ijesztőek, de azok megfeledkeznek a horror műfaj eredeti definíciójáról. Éppen ezért időnként olyan alkotásokat is előások, melyekre rengeteg modern darab építkezik, illetve ötleteket merít belőlük. Egy eredeti történet, a megfelelő világítás, kameramozgás, gesztusok, illetve a zseniálisan megkomponált muzsika igenis fantasztikus eredménnyel szolgálhat. Ezért most szeretnélek titeket megismertetni, Paul Wegener Gólem című filmjével, 1920-ból, mely nem csak érdekes, de különleges alkotás is.

(tovább…)


Frankenstein (1910)

frankenstein_1910_thumbFrankenstein, az élet titkát kutató doktor és szörnyének történetét már rengeteg rendező vitte nagyvászonra. Ott van a kultikus 1931-es Boris Karloff féle Universal alkotás, vagy gondoljunk csak a Peter Cushing fémjelezte Hammer szériára, a Robert De Niro főszereplésével készült romantikus műre, vagy esetleg a közelmúltban készült baklövésre, az Én, Frankensteinre. Ám azt kevesen tudják, hogy Mary Shelley gótikus történetét először 1910-ben filmesítette az Edison Manufacturing Company, és hogy eme több, mint száz éves alkotás még mai szemmel is tud néha ijesztő lenni. (tovább…)


London After Midnight (1927)

london1Régen nagyban gyűjtöttem akciófigurákat, így gyakran látogattam a Sideshow Collectibles weboldalát és ott találkoztam ezzel a fekete köpenyt és cilindert viselő, őrült külsejű vámpírral, akinek torz pofája örökre belém ivódott. Rögtön kíváncsi is lettem rá, hogy ki ő, honnan származik, meg ilyenek és a nyomok egy remek színészhez, Az Operaház Fantomjánál említett Lon Chaney-hez vezettek. A Man in the Beaver Hatnek nevezett rém pedig egy 1927-es néma horror/dráma, a London After Midnight ikonikus figurája. A LAM-ot az teszi igazán izgalmassá, hogy elveszett film, vagyis mára az összes ismert kópiája megsemmisült vagy eltűnt. Gondolom, most felteszitek magatokban a kérdést, hogy akkor hogyan láthattam? Kattintsatok a továbbra és lehull a lepel a rejtélyről! (tovább…)


Phantom of the Opera (1925) (Az Operaház Fantomja)

fantom1 Régen karácsonyra vagy valami hasonló alkalomra megkaptam szüleimtől az 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvet és ebben találkoztam először Az Operaház Fantomjával. Sajnálatos módon mára az emberek nagy többségének Andrew Lloyd Webber romantikus musicalje ugrik be erről a névről és nem Gaston Leroux regénye vagy az abból készült 1925-ös néma horror, ami máig az alapul szolgáló történet leginkább hű adaptációja. Szóval vegyük fel legszebb ünneplő ruháinkat és váltsunk jegyet a párizsi Operába, ahol ezúttal egy őrült szörnyeteg szolgáltatja a terror muzsikáját! (tovább…)


Un chien andalou (1929) (Andalúziai kutya)

Aki látott már Salvador Dalí festményt, az körülbelül el tudja képzelni mire gondolok, ha azt mondom, ez a film pontosan olyan. Luis Buñuel első rendezéséhez közösen írták Dalí-val a forgatókönyvet, ezt figyelembe véve talán nem is annyira meglepő ha eme rövidke műremek megtekintése után elkekedett szemekkel vakargatjuk a koponyánkat, arra gondolva, hogy Buñuel is meg Dalí is közösen elmehetnek a fenébe a fantazmagóriáikkal egyetemben, mert vagy magasról tettek a mindenkori nézőkre, vagy szánt szándékkal szívatták őket, de egy biztos; ez a két krapek nem volt teljesen százas, az tuti.

(tovább…)


Nosferatu (1922)

Talán nincs is még egy olyan film, ami közel 90 éves kora ellenére is képes félelemet és borzongást kiváltani az emberből. A német expresszionizmus, ami ezekben az években élte virágkorát, egyik tökéletes példáját tekinthetjük meg egy, a maga idejéhez képest eléggé nyers és brutális filmben. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horror, valamint általában a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakja. (tovább…)