némafilm

American Horror Story 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Metropolis (1927)

MetropolisItt volt az ideje, hogy igazi, klasszikus, kultikus, fekete-fehér műveket is elővegyek nektek. A Gólemmel szerettem volna bevezetni, hogy a némafilmeknek is van létjogosultsága a horror műfajában, illetve bebizonyítani, hogy nincs új a nap alatt, hiszen rengeteg alkotás építkezik ezekre a korai mozgóképekre. A sci-fi, steampunk műfaji elemekkel operáló Metropolis története hasonló az azonos nevet viselő animéhez, azonban jóval komplexebb háttere van. Ráadásul, tudtotokon kívül, többször is találkoztatok egy-egy jelenetével, illetve rengeteg képi megoldást alkalmaznak ma, amelyet ebből lestek el.

(tovább…)


The golem ((Der Golem, wie er in die Welt kam)) (1920) (A gólem)

GólemGyakran eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehetett az első horrorfilmek fogadtatása. Hiszen mai szemmel azok az alkotások már teljesen másképpen festenek. De amikor a fekete-fehér néma mozgóképek korát éltük, bizony más eszközöket használtak a hatás elérése érdekében. Tudom, hogy sokan vannak úgy, hogy ezek már nem is igazán ijesztőek, de azok megfeledkeznek a horror műfaj eredeti definíciójáról. Éppen ezért időnként olyan alkotásokat is előások, melyekre rengeteg modern darab építkezik, illetve ötleteket merít belőlük. Egy eredeti történet, a megfelelő világítás, kameramozgás, gesztusok, illetve a zseniálisan megkomponált muzsika igenis fantasztikus eredménnyel szolgálhat. Ezért most szeretnélek titeket megismertetni, Paul Wegener Gólem című filmjével, 1920-ból, mely nem csak érdekes, de különleges alkotás is.

(tovább…)


Frankenstein (1910)

frankenstein_1910_thumbFrankenstein, az élet titkát kutató doktor és szörnyének történetét már rengeteg rendező vitte nagyvászonra. Ott van a kultikus 1931-es Boris Karloff féle Universal alkotás, vagy gondoljunk csak a Peter Cushing fémjelezte Hammer szériára, a Robert De Niro főszereplésével készült romantikus műre, vagy esetleg a közelmúltban készült baklövésre, az Én, Frankensteinre. Ám azt kevesen tudják, hogy Mary Shelley gótikus történetét először 1910-ben filmesítette az Edison Manufacturing Company, és hogy eme több, mint száz éves alkotás még mai szemmel is tud néha ijesztő lenni. (tovább…)


London After Midnight (1927)

london1Régen nagyban gyűjtöttem akciófigurákat, így gyakran látogattam a Sideshow Collectibles weboldalát és ott találkoztam ezzel a fekete köpenyt és cilindert viselő, őrült külsejű vámpírral, akinek torz pofája örökre belém ivódott. Rögtön kíváncsi is lettem rá, hogy ki ő, honnan származik, meg ilyenek és a nyomok egy remek színészhez, Az Operaház Fantomjánál említett Lon Chaney-hez vezettek. A Man in the Beaver Hatnek nevezett rém pedig egy 1927-es néma horror/dráma, a London After Midnight ikonikus figurája. A LAM-ot az teszi igazán izgalmassá, hogy elveszett film, vagyis mára az összes ismert kópiája megsemmisült vagy eltűnt. Gondolom, most felteszitek magatokban a kérdést, hogy akkor hogyan láthattam? Kattintsatok a továbbra és lehull a lepel a rejtélyről! (tovább…)


Phantom of the Opera (1925) (Az Operaház Fantomja)

fantom1 Régen karácsonyra vagy valami hasonló alkalomra megkaptam szüleimtől az 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvet és ebben találkoztam először Az Operaház Fantomjával. Sajnálatos módon mára az emberek nagy többségének Andrew Lloyd Webber romantikus musicalje ugrik be erről a névről és nem Gaston Leroux regénye vagy az abból készült 1925-ös néma horror, ami máig az alapul szolgáló történet leginkább hű adaptációja. Szóval vegyük fel legszebb ünneplő ruháinkat és váltsunk jegyet a párizsi Operába, ahol ezúttal egy őrült szörnyeteg szolgáltatja a terror muzsikáját! (tovább…)


Un chien andalou (1929) (Andalúziai kutya)

Aki látott már Salvador Dalí festményt, az körülbelül el tudja képzelni mire gondolok, ha azt mondom, ez a film pontosan olyan. Luis Buñuel első rendezéséhez közösen írták Dalí-val a forgatókönyvet, ezt figyelembe véve talán nem is annyira meglepő ha eme rövidke műremek megtekintése után elkekedett szemekkel vakargatjuk a koponyánkat, arra gondolva, hogy Buñuel is meg Dalí is közösen elmehetnek a fenébe a fantazmagóriáikkal egyetemben, mert vagy magasról tettek a mindenkori nézőkre, vagy szánt szándékkal szívatták őket, de egy biztos; ez a két krapek nem volt teljesen százas, az tuti.

(tovább…)


Nosferatu (1922)

Talán nincs is még egy olyan film, ami közel 90 éves kora ellenére is képes félelemet és borzongást kiváltani az emberből. A német expresszionizmus, ami ezekben az években élte virágkorát, egyik tökéletes példáját tekinthetjük meg egy, a maga idejéhez képest eléggé nyers és brutális filmben. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horror, valamint általában a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakja. (tovább…)