Night Of The Lepus (1972) (A vérnyulak éjszakája)

A nyulak sokfélék lehetnek. Van, amelyik húsvétkor tojást tojik, van, amelyik folyton sárgarépát ropogtat, miközben aziránt érdeklődik, hogy „váccáp dák”, aztán ott van az a kakaós példány, akire rá lehet fogni, miközben iszunk még egyet, a Monty Python-féle fából készült példányról nem is beszélve, de olyan is akad, akit Bob Hoskins húz ki a pácból – mint látjátok, elég széles a skála. Miért pont az ne lehetne, hogy óriásnyulak támadják be, ha nem is Nyúl Yorkot, de egy álmos amerikai kisvárost!

MGM oroszlánja után hasonló bemondó-jelenetet kapunk, mint anno Ed Wood Kilences tervében, amit persze szintén nem kell komolyan venni. Bevágásokat láthatunk, mely szerint az USA egyes részén elszaporodtak a nyulak, és nagyon nem tudnak mit kezdeni az így kialakult helyezettel. Erre a feladatra felkért tudósunk nagyban vizsgálgatja laborjában a nyulakat, és persze az sem áll távol tőle, hogy bizonyos szérumokkal beoltsa őket, kislányát pedig, hogy stikában kieresszen közülük egy kísérleti egyedet, amely majd a lavinát, illetve a nyuszi-hoppot elindítsa. Nem sokkal később egy kamionos, és egy négyfős család is rejtélyes körülmények között elhalálozik – okos főhőseink egyből kiderítik, hogy a nyomok bizony vérszomjas nyulakra engednek következtetni.

Alig a film félénél járunk, amikor roppant ügyesen kiderítik az óriásnyulak tartózkodási helyét (bányajárat), ahova ketten be is merészkednek mélyebb ismereteket szerezni a fenevadakról, meg ha már ott vannak, fotóznak is, majd felrobbantják a bányát nyuszi-stop reményében. Nyulaink persze nem haltak meg, hanem gátlástalanul elárasztják a közeli farmot, ahol hőseink egy viharpincébe kénytelenek elbarikádozni magukat, később pedig egy makett-városba is beszabadulnak ezek a foggal és karommal hentelő fenevadak!! (Embereket mancsukkal, lovakat meg fogukkal tépik szét!) Ezen támadás után egyből iderendelik a nemzeti gárdát – képzelem milyen hívás lehetett „Hé Jack, gyertek ide, harmadfokú óriásnyúl-veszély van” / „Már megint?! Ok, máris ott vagyunk, Répa-akció indul!” stb. Autókból szépen sorfalat állítanak a városka határán, a sínekbe pedig áramot vezetnek, és ezen kombóval igyekszenek mindörökre likvidálni mega-tapsifülesek hordáját…

Klasszikus trash-alapvetés, mégpedig abból a vérgagyi fajtából, amikor az emberek és a szörnyek (jelen esetben ugye óriásnyulak) még véletlenül sem szerepelnek egyazon jelenetben. A nyuszik általában a terepasztalon futkosnak mindenféle makett-épületek között vagy műmezőn, néha oda-vissza (egy jelenet gátlástalanul többször is bevágva), de én azt sokkal jobban bírom, amikor kecsapos pofával zoom-olják őket alulról, hogy marha ijesztő legyen, ráadásul mindenféle ótvaros hörgés-morgás közepette, ami amúgy a nyulakra rohadtul nem jellemző, haha! Azt is baromira élveztem például, hogy a nyulaknak külön bevonuló-zenéjük van; ezzel jelzik, ha jönnek, vagy a közelben tartózkodnak, esetleg általuk még mindig megszállt a terület. (Magyar fordítást meg nem igazán értem, mert ezek a nyulak simán nagyra nőtt mutáns dögök, semmi közük nincs a vérnyúllá változó megharapott emberekhez.)

Fontos még tudni róluk, hogyha belelámpázol a szemükbe, nem bántanak, sőt odébbállnak!! Hasonlóan komoly rész, amikor a rendőr befaral az autósmoziba, és hangosbemondón csak annyit mond: „mindenki jöjjön segíteni a kocsijával, mert óriásnyulak szállták meg a várost” és persze rohannak egyből. Műfaj szerelmeseinek kötelező érvényű darab, de amúgy is dedikálom minden állatos monszter-fannak és a régi filmek kedvelőinek – én legalábbis baromira élveztem a trash-faktora miatt – , bár szerintem ez utóbbiak már régóta beszerezték!

Értékelés: 7/10

eyescream

Be the first to comment on "Night Of The Lepus (1972) (A vérnyulak éjszakája)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .