Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…
A Borzongás magazin harmadik számában ti is megismerhettétek a Camp Blood sorozatot, melyet eyescream kollégával a legfinomabb kifejezéssel is csak minden idők legszennyebb slasher szériájaként értékeltünk. Ahogy a Trash Klub…
Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…
Veres Attila: Odakint sötétebb című első regényével a tavalyi évben elsöprő sikert aratott. Mind a kritikusok, mind az olvasók imádták a csipetnyi lovecrafti utóízű, a mai tucatregénytől merőben eltérő horror…
A sorozatgyilkosok jelenségének talán egyik legérdekesebb része az a groupie-kultúra, ami a ténykedésüket kíséri. Az a halvány érdeklődés, ami a Serial Chillers rovatot életre hívta, semmi ahhoz képest, amit az…
A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…
Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.
Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…
Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…
Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…
Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…
Davide Melini, olasz filmrendező munkásságát oldalunk már régóta követi, a giallo újkori mesterével pedig interjút is készítettünk a közelmúltban. Legújabb rövidfilmjét, a tavalyi rövidfilmfesztiválokon több díjat is bezsebelt Lion-t, melyről korábban beharangozót is írtunk, személyesen küldte el nemrég oldalunknak megtekintésre. (tovább…)
Oldalunkon már többfajta retro Star Wars-másolattal foglalkoztam (Message from space – 1978, The Man Who Saved the World – 1982 stb.), de valahogy még mindig nem tudom megunni. Miközben a világon éppen végigsöpör a Csillagok Háborúja saga nyolcadik része, Az utolsó jedik, addig én dacolva mindennel, inkább az olasz Aldo Lado olcsó és röhejes jelenetekben dúskáló, másfél órás bűnös élvezetét szeretném bemutatni, aminek érdekessége, hogy zenei aláfestését nem kisebb személy szolgáltatta, mint Ennio Morricone.
(tovább…)
Ebben a Tiziano Sclavi klasszikus képregényéből készült történetben Dylan Dog, a visszavonult paranormális nyomozó kénytelen újra vámpírokkal, farkasemberekkel és zombikkal szóba állni, hogy meglelje a Belial szívének nevezett okkult ereklyét, mely, ha rossz kezekbe kerül, bizony a világunk végét is jelentheti! (tovább…)
Davide Melini neve már ismerős lehet olvasóink számára – a múltban előzeteseket írtunk két igen ígéretes, lassan premierhez közelgő rövidfilmjéről, a giallo Deep Shock-ról és az igen brutális, naturalista jegyeket hirdető Lion-ról. Sikerült elérnünk néhány interjúkérdéssel az olasz rendezőt, aki örömmel válaszolt kérdéseinkre a két film történetéről, inspirációkról, személyes meglátásairól a filmiparral kapcsolatban. (tovább…)
Ha már bemutattam Bruno Mattei csodálatos Predator rip-offját, akkor erről a gyöngyszemről sem feledkezhetek meg, ami tulajdonképpen James Cameron 1984-es klasszikus Terminator-jának és a szintén általa rendezett 1986-os keltezésű A bolygó neve: Halál elegyének tekinthető úgy, hogy mindez ráadásul két évvel azelőtt is jött ki, minthogy a hivatalos Terminator folytatása megjelent. (tovább…)
Ha már úgy döntöttünk, hogy külföldi filmekkel foglalkozunk a tematikus héten, mindenképpen meg szerettem volna említeni az olasz trash-filmgyáros Bruno Mattei – aki ezúttal éppen a Vincent Dawn név mögé bújt – híresen hírhedt Predator ripp-offját, melyben arcátlanul másolja az eredeti akció-horror koncepcióját, csak éppen egy Robotzsarura emlékeztető központi figurával, és ami még ennél is fontosabb: költséghatékony módon! (tovább…)
2034-ben járunk, amikor az általunk ismert világ nagy rész szinte egyetlen éjszaka leforgás alatt elpusztult. Észak-Finnország végeláthatatlan sivatagjában egy, magukat Nightsatan névre keresztelt szintetizátor-harcos csoportosulás próbálja meg nem feladni a küzdelmet, és valahogy zenélve túlélni – hogy egyik napról a másikra ne kattanjanak be ebben a poszt-apokaliptikus környezetben! (tovább…)
New York kikötője felé egy tisztázatlan eredetű hajó sodródik, legénység nélkül, ismeretlen rakománnyal. Nyugi, nincsen benne koporsó – ez most nem az a történet. A helyszínre kirendelt hatóságok az állítólagos kávészállítmány helyett kis zöld tojásokra bukkannak, amelyek hő hatására kipukkadnak, és szinte azonnal végeznek a mit sem sejtő tudósokkal. Izgi, mi?! (tovább…)
A horror műfaján kívül a spaghetti western, kém- és bűnügyi filmekbe is bele-bekóstolgató olasz direktor, Umberto Lenzi Make Them Die Slowly és Woman from Deep River címen is futó harmadik kannibál-filmjét (első kettő: Eaten Alive!, illetve Man from Deep River), a Cannibal Holocaust-nál is néha durvább, felkavaróan erőszakos jelenetei miatt közel 31 országban betiltották. De hogy ezenkívül még milyen más dolgokat tud felmutatni, vagy hogy miért érdemes megtekintésre, azt a tovább után megtudhatjátok. (tovább…)
Az 1980-as év kiemelkedő az olasz kannibálos filmek történetében, hisz ebben az évben született meg Ruggero Deodato világhírű alkotása, a Cannibal Holocaust. Azonban sokan nem tudják, hogy ebben az évben egy másik mű is született a témában, Umberto Lenzi Eaten alive! című filmje, amely viszont elhalványul a nagy klasszikus mellett. (tovább…)