politika

American Horror Story 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Komor Zoltán – NERekció (2019)

A bizarro fiction elvetemült hazai képviselője ismét csak megörvendeztet, illetve beállítottságtól függően sokkolva borzaszt el minket! Komor Zoltán (kis)regény helyett ezúttal a közelmúlt hazai eseményeire reflektál, ahol politikai és történelmi szereplőkkel operáló, garantáltan agyeldobást eredményező weird történetek között akad gépturulszex, hungarobizarro és köztévé-kámaszútra. Hogy mennyire píszi, vagyis hogy politikailag korrekt-e, ezt meg sem érdemes kérdezni, haha! (tovább…)


Captive State (2019) (Elrabolt világ)

Ismerjük ugyebár az alien inváziós filmek zsánerét. Mit is vár ezektől az átlagnéző? Szórakoztasson, legyenek benne félelmetes idegenek, fegyverek, robbanások, világmegmentés és esetleg némi keresetlen erkölcsi mondanivaló. Minden, ami ezen kritériumoknak nem felel meg és valahogy mégis a zsáner égisze alá keveredik, azonnal gyanút ébreszt. És vajon mit szól az átlagnéző egy idegen inváziós filmhez, ami csupán nyomokban tartalmaz idegeneket, helyettük viszont felvonultatja a politikai thrillerek eszköztárának tetemes részét, miközben a világ, amiben játszódik a náci megszállás alatt lévő Párizzsal mutat rokonságot? A reakció vélhetően nem merül ki egy gyanakodva felvont fél pár szemöldökben, hanem éles érdeklődés vagy elutasítás lesz a dolog vége. Az idén tavasszal a mozikba került Captive State esetében az éles elutasítás sajnos közelebb áll a valósághoz.

(tovább…)


Dogtooth ((Kynodontas)) (2009) (Kutyafog)

Yorgos Lanthimos író-rendező A homárral és az Egy szent szarvas meggyilkolásával már megmutatta a műértő és a szokványostól eltérő látásmódot kedvelő nemzetközi közönségnek, hogy bizony nem árt ha komolyan veszik a görög úriembert. Lanthimos angol nyelvű – és így jóval szélesebb közönséghez eljutó – filmjeivel mintegy kézjegyévé vált “párhuzamos univerzumokban” játszódó történetei, disztópiái azonban korántsem előzmény nélkül valók. Ahogy az a már-már idegesítő szokása sem, hogy színészeit egy sehol máshol nem tapasztalt steril, érzelemmentes, távolságtartó játékra ösztönzi, mely bizony váratlanul érheti az erre nem kellőképpen felkészült mozilátogatót. Lanthimos pályafutásában a 2009-es Dogtooth ugyan nem közvetlenül a fentebb említett filmek előtt helyezkedik el időrendben, ám azok sorába mégis szépen beleillik a már elhangzottak okán.

(tovább…)


US (2019) (MI)

A 2017-es év egyik legmeghatározóbb horrorfilmes élményének bizonyult az előtte csak vígjátékokra szakosodott Jordan Peele a semmiből hirtelen feltűnt alkotása, a ravasz módon építkező, majd a fináléban WTF-bombaként robbanó Get Out! Egy ilyen fergeteges kezdés után aztán nem csoda, hogy szerkesztőségünk szinte egy emberként, szinte tűkön ülve várta az immáron Oscar-díjas (Legjobb eredeti forgatókönyv) afro-amerikai úriember legújabb alkotását, amelyben az ígéretek szerint főszereplőink találkoznak saját magukkal. Hogy konkrétan MI történik, és MIlyen volt, az egy kattintás múlva kiderül! (tovább…)


The Expanse – Season 3 (2018)

expanse

Mint ahogy azt már legutóbbi, a The Expanse univerzumot érintő cikkemben is említettem, a 2018-as év nem kezdődött éppen eseménytelenül a sorozat készítői és rajongói számára. Alighogy elindult a harmadik évad vetítése, május 10-én érkezett a hír, hogy a Syfy nem rendeli meg a széria 4. évadát a jelenleg futó évad viszonylag gyenge nézettségi adataira hivatkozva. A rajongók és a stáb kálváriája azonban szerencsére nem tartott sokáig, már május 25-én befutott a hír, hogy a széria az Amazon hálózatán folytatja a 4. évadtól kezdve. Végső soron tehát mindenki boldog volt és a 3. évadból is jó pár rész hátra volt még. Az évad azonban mostanra véget ért, így ideje számot adnunk arról, hova is jutott a The Expanse az általam eléggé vegyes szájízzel fogadott második évad után. (tovább…)


American Fable (2016)

A gyermeki elme mindennél inkább képes összemosni a valóság és a fantázia határait. Emellett naivak és bölcsek is egyszerre: morális iránytűjük még nem ismeri a jó és rossz közötti igen kiterjedt szürke zónát, amellyel szemben mi felnőttek már inkább épp a fekete és fehér színezetű dolgokat kezdjük elfelejteni és mindent egyöntetű szürkévé racionalizálni. Az Anne Hamilton által írt és rendezett American Fable egy példamese, mely a még megrontatlan gyermeki erkölcsöket állítja szembe a “felnőtt világ” valóságával. (tovább…)


Ghost in the Shell: Arise (2013) & Pyrophoric Cult (2015)

Ghost in the Shell: AriseJó néhány évvel a Stand Alone Complex sorozatai után újra felbukkant a hír, hogy Motoko Kusanagi és a Section 9 visszatér egy újabb OVA keretén belül. Annyit lehetett róla sejteni, hogy az előzményekről fog szólni, amikor még nem létezett ez az egység. Kezdetben négy egyórás videó készült el, majd a televízió részére már újravágták, és nem csak szétdarabolták az epizódokat, de a történet kiegészült egy Pyrophoric Cult című befejezéssel is. A Ghost in the Shell: Arise – Alternative Architecture néhány dolgot megváltoztatott az eredetihez képest, de nem ezzel fogom kezdeni.

(tovább…)


Ghost in the Shell: Stand Alone Complex: Solid State Society (2006)

Ghost in the Shell: Stand Alone Complex: Solid State Society A Stand Alone Complex sorozatokhoz egy egész estét film is készült, a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex: Solid State Society, amelyet 2011-ben Japánban 3D-ben is bemutattak. Nem lehetett sejteni, hogy hogyan fog kapcsolódni az évadokhoz, illetve egyáltalán lesz-e nexus közöttük, vagy csak a vonalat viszi tovább. Kenji Kamiyama rendező neve, illetve a visszatérő alkotógárda viszont megelőlegezte, hogy értékes produkciót láthatunk majd. Annyit előre elárulhatok, hogy megpróbálta az 1995-ös film hangulatát visszahozni, amely csak részben sikerült neki.

(tovább…)


Ghost in the Shell: Stand Alone Complex 2nd GIG (TV) (2004-2005)

Ghost in the Shell: Stand Alone Complex 2nd GIGNem sokkal az első sorozat vége után beharangozták a folytatást is a Ghost in the Shell: Stand Alone Complexhez, a 2nd GIG-et. Ebben sem titkolják, hogy az események mögött lesz egy közös szál, sőt, rögtön az elején be is vezetik azt. Miként a Psycho-Pass esetén, itt is elmondhatom előre, hogy a második évad ugyancsak fenomálisra sikerült, és egyáltalán nem csalódtam benne anno, mikor hétről-hétre követni igyekeztem.

(tovább…)


Ghost in the Shell: Stand Alone Complex (TV) (2002-2003)

Ghost in the Shell: Stand Alone ComplexMivel a napokban lesz a Ghost in the Shell élőszereplős adaptációjának bemutatója, így logikusnak tűnt, hogy elővegyem egy régi tartozásomat az anime-rajongók felé. Az első egész estés mozgókép után 2002-ben visszatért az Őrnagy, hogy egyszerre szórakoztasson és elgondolkoztasson bennünket. Ezért nagy izgalommal kezdtem bele a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex című sorozatba, nem sejtve, hogy mennyi köze is lesz az 1995-ös animéhez. Egyáltalán nem csalódtam, mert a 25 perces epizódok pontosan azt hozták, amit elvártam tőlük. Egyedülálló kalandokat, bűnügyeket ismerhetünk meg, melyeken a Public Security Section 9 dolgozik, illetve egy háttérből lassan kirajzolódó kapcsolatot, mely bizonyos részeket összeköt. Erre utal a Stand Alone Complex elnevezés is.

(tovább…)