quentin tarantino

let the right one in

Let he Right One In ((Låt den rätte komma in)) (2008) (Engedj be!)

Még a legelején szeretném leszögezni, hogy a zombik után a második legkevésbé kedvelt témám a horrorban a vámpíroké. Különösen a klisés, buta vámpírtörténeteket nem kedvelem, amiből annyira sok van, hogy…

The Body Snatcher (1945) (A hullarabló)

Az 1930-as évek sztárjait – Boris Karloffot és Lugosi Bélát – szerepeltető film egy valódi klasszikus 1945-ből. A korszak más filmjeihez hasonlóan A hullarabló is egy viktoriánus történetet dolgoz fel,…

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák (2018)

Stephen King a horror nagymestere évtizedek óta tartó kitartó munkásságával meghatározó személyéve vált korunk horror műfajának. Írás iránti szenvedélye már megfertőzte idősebbik fiát is, aki apja nyomdokaiba lépve, Joe Hill…

Serial Chillers XIII: Ismeretlen tettesek – 1. rész: JonBenét Ramsey esete

Rovatunk februári kiadása ezúttal is egy tematikára épül, e havi választásunk pedig az ismeretlen tettesekre esett. Ezek az emberek, habár szörnyű, kimondhatatlan dolgokat tettek, sosem buktak le, sosem nyerték el…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

10 könyv 2018-ból, amit el kell olvasnod!

A 2017-es könyvajánlónk sikerén felbuzdulva idén is úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük nektek, a tavalyi év 10 legérdekesebb horror és sci-fi irodalmi művét, amihez idén már a darkfantasy műfaj is becsatlakozott, illetve…

Glass (2019) (Üveg)

Már egy jó ideje közhelyesnek számítanak azon fejtegetések, amelyek M. Night Shyamalan hektikus teljesítményét hivatottak boncolgatni. Az indiai származású filmrendező alkotásainak minősége ugyanis szélsőségek közt ingadozik: olykor kiugróan magas szintű,…

Képtelen történetek, másvilági mesék (2018)

Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A Világvégi mesék és a Mesék az ágy alól kötetek után Szűcs Gyula ezúttal kissé csavart a…

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

2019 top 10 legjobban várt horrorfilmje

2019 – Top 10 legjobban várt horrorfilm

Az év zárása a mérhetetlen mennyiségű bejgli és pezsgő elfogyasztása mellett kiváló lehetőséget biztosít az eltelt esztendő filmjeinek rangsorolására, és a következő 365 napban érkező új alkotások izgalommal történő listázására….

Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…

2018 Top 10 – Szerkesztőségi toplista

Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…


Skuló – Martin McDonagh: Alhangya

SkulóSzeretem a színházat, bár elég ritkán jutok el egy jó darabra. Szerencsére akad néhány ismerősöm, akik fogékonyak a színjátszás iránt, sőt, egyikőjük még ezt a szakmát is választotta magának. Valahogy így keveredtem sok évvel ezelőtt egy furcsa. groteszk darabra az IBS színpadára. A mű annyira megtetszett, hogy nem csak többször néztem meg, hanem a felvételt is megszereztem, amelyik az egyik előadásról készült, és nagyjából évente egyszer újra megtekintem a felejthetetlen poénjai és hangulata miatt. A csapat azóta megszűnt, aztán átalakult, akkor még Pendragon Színtársulat néven futottak. Akkoriban egy Martin McDonagh (Párnaember, In Bruges, Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, A nagy kézrablás) drámát, az Alhangyát (The Lieutenant of Inishmore) tűzték műsorra, és több helyen is eljátszották. Következzék hát rövid beszámolóm a Skuló-ról.

(tovább…)


Csepella Olivér: Nyugat+Zombik (2017)

Két év csúszással, idén decemberben végre kezünkben foghattuk Csepella Olivér közösségi finanszírozás segítségével készült, finoman szólva is elmeroggyant szórakozást ígérő képregényét, melyben a Nyugat leghíresebb karakterei egy kávéházba zárva viaskodnak egy történelmi háttérű élőhalott-invázióban, hogy egymást froclizva szórakoztassanak minket hét komplett fejezeten és 260 oldalon keresztül. (tovább…)


Shurayukihime (1973) (Lady Snowblood)

Lady SnowbloodNéha óvatosan átlépegetem a határokat, és olyan műalkotásokat is igyekszem ide csempészni nektek, melyek nem kimondottan a horror kategóriába esnek, de ennek ellenére valamilyen szempontból kiemelkedőek. Így a mostanra választott filmem pedig azért érdekesség, mert ebből indult ki Tarantino Kill Bill című remekműve. A Lady Snowblood vérbeli bosszúfilm, mely nem nélkülözi a vörös testnedvek záporozását, így remélhetőleg elégedettek lesztek vele ti is.

(tovább…)


Grindhouse: Death Proof (2007) (Halálbiztos)

Nna, ahogy ígértem, a Rodriguez/Tarantino-féle grájndháuz kombó másik fele, egész pontosan a Tarantino része; a Halálbiztos. A párjától eltérően itt nem rohangálnak gennyedző kelésektől eltorzult hörgő-morgó alakok, nem lőnek folyamatosan, nem fröcsög a vér és nem röpködnek leszakadt végtagok ( …najó ez utóbbi kettőből azért van egy pici mutatóba 😉 ), viszont van egy saját romjai alól kimentett Kurt Russelünk, aki végre ha csak egy rövid ideig is, de újra plisskeni faszagyerek mivoltában tündökölhet, és elnézve az alakítását felmerül bennem a kérdés, vajon hova a ‘csába tűnt el évek óta? …Ja igen, és van még egy szekérderéknyi fincsi sunánk, akik mind arra ~várnak~, hogy egy pszichopata állat padlógázzal áthajtson az arcukon vagy frontálisan találkozzanak egy feltunningolt ’69-es Dodge Chargerrel… (tovább…)


Grindhouse: Planet Terror (2007) (Terrorbolygó)

Ki ne hallott volna Rodriguez és Tarantino közös duplamozijáról? Ami egyébként nem más, mint tiszteletteljes fejhajtás a nagyszerű/csapnivaló exploitation és horror filmek előtt, amiket annó kettesével, sőt hármassával vetítettek egy jegy áráért a grindhouse-nak becézett mozik, mert különben a kutya se ült volna be rájuk. A két zseni avagy elmebeteg rendező úgy döntöttek, megcsinálják a maguk kis grájndháuz-dábölfícsürjét, direkte és készakarva kisköltségvetésű szarnak álcázva, a hangulat fokozása érdekében bevetve mindenféle trükköt, amit csak összetudtak gyűjteni ifjúkoruk kedvenc trágyafilmjeiből, kezdve a gyári képhibáktól a kamutréjlerekig, amik amúgy szintén megérnek egy-egy misét, mint ezt már láthattuk a Machete és a Hobo With A Shotgun esetében is. (tovább…)


Machete (2010)

Danny Trejo ott van mindenhol; ha egy filmben nagydarab, csúnya mexikói kell, akkor több mint valószínű, hogy ő lesz az. Így közel a hetvenhez meg már kurvára megérdemelte élete első főszerepét. Bár szerintem ez már legalább tíz-tizenöt éve esedékes lett volna… Felsorolni is nehéz lenne, hol és miben bukkant fel azzal az baltával (vagy machetével, ha úgytetszik… 😉 ) faragott anyagyilkos ábrázatával az elmúlt huszonnyolc évben, de szerintem lassan ő maga sem tudja már számon tartani. Mindenesetre a ~jobb később, mint soha~ elv alapján végre kaptunk egy Machete-t, ami szinte már-már kult stádiumba emelkedett még a megjelenése előtt. (tovább…)