quentin tarantino

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…


Skuló – Martin McDonagh: Alhangya

SkulóSzeretem a színházat, bár elég ritkán jutok el egy jó darabra. Szerencsére akad néhány ismerősöm, akik fogékonyak a színjátszás iránt, sőt, egyikőjük még ezt a szakmát is választotta magának. Valahogy így keveredtem sok évvel ezelőtt egy furcsa. groteszk darabra az IBS színpadára. A mű annyira megtetszett, hogy nem csak többször néztem meg, hanem a felvételt is megszereztem, amelyik az egyik előadásról készült, és nagyjából évente egyszer újra megtekintem a felejthetetlen poénjai és hangulata miatt. A csapat azóta megszűnt, aztán átalakult, akkor még Pendragon Színtársulat néven futottak. Akkoriban egy Martin McDonagh (Párnaember, In Bruges, Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, A nagy kézrablás) drámát, az Alhangyát (The Lieutenant of Inishmore) tűzték műsorra, és több helyen is eljátszották. Következzék hát rövid beszámolóm a Skuló-ról.

(tovább…)


Csepella Olivér: Nyugat+Zombik (2017)

Két év csúszással, idén decemberben végre kezünkben foghattuk Csepella Olivér közösségi finanszírozás segítségével készült, finoman szólva is elmeroggyant szórakozást ígérő képregényét, melyben a Nyugat leghíresebb karakterei egy kávéházba zárva viaskodnak egy történelmi háttérű élőhalott-invázióban, hogy egymást froclizva szórakoztassanak minket hét komplett fejezeten és 260 oldalon keresztül. (tovább…)


Shurayukihime (1973) (Lady Snowblood)

Lady SnowbloodNéha óvatosan átlépegetem a határokat, és olyan műalkotásokat is igyekszem ide csempészni nektek, melyek nem kimondottan a horror kategóriába esnek, de ennek ellenére valamilyen szempontból kiemelkedőek. Így a mostanra választott filmem pedig azért érdekesség, mert ebből indult ki Tarantino Kill Bill című remekműve. A Lady Snowblood vérbeli bosszúfilm, mely nem nélkülözi a vörös testnedvek záporozását, így remélhetőleg elégedettek lesztek vele ti is.

(tovább…)


Grindhouse: Death Proof (2007) (Halálbiztos)

Nna, ahogy ígértem, a Rodriguez/Tarantino-féle grájndháuz kombó másik fele, egész pontosan a Tarantino része; a Halálbiztos. A párjától eltérően itt nem rohangálnak gennyedző kelésektől eltorzult hörgő-morgó alakok, nem lőnek folyamatosan, nem fröcsög a vér és nem röpködnek leszakadt végtagok ( …najó ez utóbbi kettőből azért van egy pici mutatóba 😉 ), viszont van egy saját romjai alól kimentett Kurt Russelünk, aki végre ha csak egy rövid ideig is, de újra plisskeni faszagyerek mivoltában tündökölhet, és elnézve az alakítását felmerül bennem a kérdés, vajon hova a ‘csába tűnt el évek óta? …Ja igen, és van még egy szekérderéknyi fincsi sunánk, akik mind arra ~várnak~, hogy egy pszichopata állat padlógázzal áthajtson az arcukon vagy frontálisan találkozzanak egy feltunningolt ’69-es Dodge Chargerrel… (tovább…)


Grindhouse: Planet Terror (2007) (Terrorbolygó)

Ki ne hallott volna Rodriguez és Tarantino közös duplamozijáról? Ami egyébként nem más, mint tiszteletteljes fejhajtás a nagyszerű/csapnivaló exploitation és horror filmek előtt, amiket annó kettesével, sőt hármassával vetítettek egy jegy áráért a grindhouse-nak becézett mozik, mert különben a kutya se ült volna be rájuk. A két zseni avagy elmebeteg rendező úgy döntöttek, megcsinálják a maguk kis grájndháuz-dábölfícsürjét, direkte és készakarva kisköltségvetésű szarnak álcázva, a hangulat fokozása érdekében bevetve mindenféle trükköt, amit csak összetudtak gyűjteni ifjúkoruk kedvenc trágyafilmjeiből, kezdve a gyári képhibáktól a kamutréjlerekig, amik amúgy szintén megérnek egy-egy misét, mint ezt már láthattuk a Machete és a Hobo With A Shotgun esetében is. (tovább…)


Machete (2010)

Danny Trejo ott van mindenhol; ha egy filmben nagydarab, csúnya mexikói kell, akkor több mint valószínű, hogy ő lesz az. Így közel a hetvenhez meg már kurvára megérdemelte élete első főszerepét. Bár szerintem ez már legalább tíz-tizenöt éve esedékes lett volna… Felsorolni is nehéz lenne, hol és miben bukkant fel azzal az baltával (vagy machetével, ha úgytetszik… 😉 ) faragott anyagyilkos ábrázatával az elmúlt huszonnyolc évben, de szerintem lassan ő maga sem tudja már számon tartani. Mindenesetre a ~jobb később, mint soha~ elv alapján végre kaptunk egy Machete-t, ami szinte már-már kult stádiumba emelkedett még a megjelenése előtt. (tovább…)