Ha valaki komolyan foglalkozik a 60-as/70-es évek ZS-kategóriás sci-fi filmjeivel, az előbb-utóbb garantáltan találkozik Larry Buchanan nevével. Mr. Buchanan, aki önmagát “schlockmeisternek” nevezte, bár készített nem egy minőségibb alkotást is, filmjeinek többsége a kritikusoknál képtelen volt 2-3 pontnál magasabb értékelést szerezni, munkásságának jelentős része pedig olyannyira nem tűnt vonzónak a különböző forgalmazók számára, hogy egyenes úton kerültek a public domain kategóriába.

Az Attack of the Eye Creatures egy 1957-es fekete-fehér B-kategóriás sci-fi, az Invasion of the Saucer Men színes, kisköltségvetésű újrafeldolgozásaként készült. Hangsúlyozom, nagyon, nagyon alacsony költségvetésű újrafeldolgozásaként, ez a tény ugyanis szinte minden jelenetében megmutatkozik. Egy repülő csészealj, vagy inkább egy repülő jojó leszáll az USA közepén, és legénysége, akiknek teste elméletileg hatalmas szemgolyókra, gyakorlatilag összeolvadt pillecukorra emlékeztet, elkezdenek látszólag minden különösebb ok nélkül a környéken kószálni. A hadsereg a helyszínre érkezik, de a lények hajóján kívül semmit sem találnak, miközben egy erdei légyottra tartó szerelmespár véletlenül elüt egyet az idegenek közül. Azonban pechjük van – senki sem hisz nekik, sőt, a rendőrök, köztük a lány apja megpróbálja a nyakukba varrni az idegenek egyik áldozatának halálát, mint gázolásos balesetet. Miközben a hadsereg letudja a teendőit a plasztik űrhajó felrobbantásával, a rendőrök pedig nem hisznek nekik, a fiataloknak fel kell venniük a harcot a szemgolyótestű ufók ellen.

A gond ezzel a filmmel ott kezdődik, hogy már a Saucer Men is egy B-mozi volt – a maga módján szerethető, kissé nevetséges, régi sci-fi. Az Eye Creatures pedig produceri megrendelésre készült, olyan alacsony költségvetéssel, hogy Buchanannak szinte esélye sem volt normális körülmények között dolgozni. A színészeket mintha a forgatás helyszínére tartva szedték volna fel az utcáról, az operatőr mintha életében először tartana kamerát a kezében, a forgatókönyvírónak pedig megválasztották az első embert, aki el merte vállalni a hálátlan feladatot. A nappal és éjszaka Ed Wood konzisztenciájával váltogatja egymást, az alakítások percről-percre egyre borzalmasabbak, nevetségesebbek, a készítők pedig időről-időre szánalmas próbálkozásokat tesznek a humorizálásra – az ilyen jelenetek után szinte csak a rövid, tücsökciripeléssel kísért hatásszünet hiányzik. És mindennek a tetejébe az idegenek egyszerűen röhejesek, semmi fenyegetést nem jelentenek, az olcsó kosztümökön látszódik a cipzár, sőt, hiába voltak olcsók, egyes statisztáknak még így sem jutott teljes jelmez, a tömegjeleneteknél egy-két idegen teste a nyak után hétköznapi ruhában folytatódik. Ráadásul a gyengeségük, hogy a kamera vakuja vagy egy autó fényszórója megöli őket. Spoiler: a Saucer Men támadóit is így győzték le, de azok egy fokkal ijesztőbb kinézettel és kamerállásokkal, golyóálló bőrrel kicsit nagyobb fenyegetést jelentettek, és szinte komikus volt, amikor kiderült, milyen egyszerűen meg lehet szabadulni tőlük. Ezzel szemben a “Szem Kreatúrák” olyanok, mint egy idegesítő gyerek, aki kivágott lepedőt húz a fejére, iszonyatosan rémisztőnek képzeli magát, és pár perc szánalmas rohangálás után orra bukik a jelmez szélében. A filmnek van egy kis tagadhatatlan bája, mint a régi, olcsó sci-fik többségének, a gond csak az, hogy az is az eredeti filmből van, amely nem egy szempontból több és jobb nála. Az ajánlott, ezt kerüljétek.

értékelés: 1/10

Zoo_Lee