robert englund

TranslatePasta #04 – 1999 (2. rész)

Ugyan a tervezettnél majdnem kétszer több időt vett igénybe, végre elkészültem TranslatePasta rovatunk következő fordításával, az előző részben megkezdett 1999 második, egyben befejező részével. Ígéretem szerint a végén egy kis…

Fullmetal Alchemist live-action (2017) (Hagane no renkinjutsushi)

Amióta felröppent a hír, hogy az egyik kedvenc animémből film fog készülni, és kijöttek az első trailerek es teaser-ök, tűkön ülve vártam a pillanatot, hogy a 2017. december elsejei Japán…

The Ritual (2017)

Minden tisztességes horror rajongó tudhatja, hogy az erdőkben való túrázás korántsem olyan veszélytelen, mint azt a naiv, hétköznapi ember sejtené. A természet lágy öle – legyen bármilyen gyönyörű – bármikor…

The Cloverfield Paradox (2018)

A Cloverfield készítői annak idején 2008-ban elérték azt, amit azóta is csak nagyon keveseknek sikerült. A found footage műfajában olyat alkotni, amit a szubzsánert kevéssé – vagy egyáltalán nem –…

Hellraiser: Judgement (2018)

Ritkán fordul elő olyan, hogy egy horrorfilmet jó előre, már az első előzetes megjelenése előtt temetünk – a Hellraiser franchise tizedik felvonása, a Hellraiser: Judgement esetében azonban nem sok más…

hentes kurva félszemű léderer

A hentes, a kurva és a félszemű (2017)

A gótikus regények a megírásuk időpontjához képest a múltban (vagy egy, a múltat idéző helyen), nyomasztó környezetben játszódnak, ahol az emberi és a természetfeletti terror egyaránt kínozza a karaktereket, a…

Kínzások és kivégzések XVII. – A hóhérok

A méltán népszerű Kínzások és kivégzések rovatunkban már számtalan kegyetlen és embertelen kínzással foglalkoztunk. Megismerhettetek korábban egészen extrém ázsiai kínzásokat, szokványosabb, de mégis meglepően sokkoló kivégzési technikákat, valamint olyan kegyetlenkedéseket,…

Jack Brooks: Monster Slayer (2007)

A pszichológus általában azt a tanácsot szokta adni, hogy ne engedd ki azonnal a dühödet, mert annak leginkább a környezet látja kárát. De mi van akkor, hogy a tanárod egy földöntúli démonná változik, és osztálytársaidból pedig elkezd különféle ocsmány szörnyetegeket gyártani?! Akkor azért talán mégiscsak ki lehetne ereszteni a szunnyadó frusztrációidat, nemde?! (tovább…)


Fear Clinic (2015)

fearclinic_thumbRobert Green Hall 2009-ben bemutatott, Robert Englund és Kane Hodder főszereplésével készült, ötrészes web-sorozatából – részben közösségi finanszírozásból -, a központi ötlet továbbvitelével elkészítette az egész estét változatot. Így most már másfél órán át izgulhatunk hőseinkért, akik még csak nem is sejtik, hogy magával az alakot öltött Félelemmel gyűlik meg a bajuk… (tovább…)


Wishmaster 2: Evil Never Dies (1999) (Halálmester 2 – A gonosz sohasem hal meg)

wishmaster2_thumbA Wes Craven nevével fémjelzett produkciót – melyben olyan kultikus horror-ikonok tűntek fel epizodistaként, mint Robert Englund, Tony Todd vagy éppen Kane Hodder – egy teljesen vállalható, sőt mi több, szarkasztikus humorával és korabeli trükkjeivel még szórakoztatónak is mondható moziként tartom számon, folytatása viszont közel sem sikerült annyira üdítőnek. (tovább…)


Masters of Horror S01E03 – Dance of the Dead (2005) (A Horror Mesterei – A holtak tánca)

mastersofs1e3_thumbAz őszintét megvallva, hiába ismertem a Masters of Horror szériát, nekem eddig ez, és szellemi örököse, a Fear Itself is kimaradt. Sebaj, a fő, hogy az ilyen hiányosságokat időben pótoljuk, az első évad felosztásánál pedig az egyik kedvenc rendezőm Tobe Hooper (Kopogó szellem, Texasi láncfűrészes) poszt apokaliptikus darabját, A holtak táncát kaptam elemzésre, amelynek eredetijét nem mellesleg a Legenda vagyok-at is jegyző Richard Matheson írta még 1954-ben. Lehet erre nemet mondani? (tovább…)


Inkubus (2011)

Virtuálisan szeretnék kezet rázni az amerikai filmipar mainstream és underground képviselőinek színe-javával: elértük azt a pontot, amikor már semmi sem lehet garancia egy film sikerére, az anyagiak iránti szükség uralkodik mindenen, elfelejthetjük a szar és a zseniális fogalmát, a sikeres és a veszteséges kezdi átvenni a helyüket. Akinek nem inge, az remélem, nem veszi magára, de ők sem tagadhatják, ez a jelenlegi helyzet. Nem garancia a nagy költségvetés, az ismert rendező, de még az olyan kultuszimádatnak örvendő színészek sem, mint Robert Englund. Utóbbira remek példa az Inkubus is, ami számomra a tavalyi év egyik legjobban várt filmje volt, de most, hogy végre sikerült is megnéznem, talán életem egyik legnagyobb és legfájdalmasabb pofára esésének bizonyult. (tovább…)


Hatchet (2006) (A balta)

Ilyen brutálisan profán és mégis hatásos címmel először tuti, hogy valami fiatalokat gyilkoló gonosz állatra gondol az ember – és ahogy lenni szokott, az első benyomás a helyes. Adam Green direktor úr mozijában minden együtt van, ami csak kell egy hangulatos és roppant szórakoztató mészárláshoz: délvidéki mocsár, egy csapat mit sem sejtő turista, valamint egy ködös múltba vesző fejszés mutáns… (tovább…)


The Mangler (1995) (A mángorló)

Horror-karrierjét zseniálisan indító Tobe Hooper – olyan klasszikusokkal a háta mögött, mint a TCM vagy Poltergeist, hogy csak legismertebb műveit említsem – leszállóágának a nézhetetlenség határát súroló Halottasház mellett ékes bizonyítéka ez az 1995-ben elkövetett gagyesz Stephen King adaptáció, melyben hőseinknek egy ördöggel kötött szerződés során megelevenedő mosodai géppel kell megküzdeniük, ugye hogy ti sem találtok rá szavakat?! (tovább…)


Rémálom az Elm utcában-összefoglaló

Amikor a Cinegore meghirdette a szerkesztők felvételét, egy ismerősöm ajánlotta e lehetőséget számomra. A jelentkezéshez egy régebben írt cikkemet küldtem el, de mivel hosszú lett, ezért felajánlottam a főszerkesztő úrnak, hogy az általam gyorsan megnézhető filmek közül válasszon egyet nekem, teszt-cikknek és az ő választása volt a Rémálom az Elm utcában, amelynek aztán a legújabb kivételével mindegyik epizódját volt szerencsém ide megírni. Most pedig következik a New Line Cinemat „felépítő” ikonikus gyilkos eddigi pályafutásának összefoglalása! (tovább…)


Wes Craven’s New Nightmare (1994)

1991-ben még mindenki azt hitte, hogy Freddy Krueger halott és soha többé nem láthatjuk majd filmen. De az utolsó rész olyan profitot hozott, hogy pár évvel később egyszerűen muszáj volt folytatást csinálni. Robert Shaye producer egy régebbi, bevált formulához nyúlt: előkaparta fiókja mélyéről Wes Craven számát, felhívta és annyit mondott: „Tiéd a pálya Wes, dobj össze egy jó filmet nekünk!” A sorozat eredeti atyjának pedig nem kellett kétszer mondani, hiszen az ő íróasztalának mélyén legalább két, soha el nem készült Rémálom-rész forgatókönyv-kezdeménye lapult. A választás arra a verzióra esett, ami még a harmadik Nightmare idejéből maradt: ebben Freddy a róla szóló film színészeit támadja meg a mi valóságunkban… (tovább…)


Freddy’s Dead: The Final Nightmare (1991) (Freddy halála: Az utolsó rémálom)

Az utolsó? Na ne röhögtessetek:D Az utolsónak szánt negyedik Péntek 13 után készült még öt, aztán az ötödiket kinevezték Utolsó Pénteknek, ezt pedig még egy epizód, egy újra plusz a Freddy vs. Jason követte. A Rémálomnál se volt másként, ugyanis a Final Nightmare után jött még a New Nightmare, a tavaly készült feldolgozás és ide is beleszámolhatjuk az FvsJ-t. Azért mégiscsak el kell ismerni Rachel Talalay rendezőnőt, aki 10 éve megpróbált végleg gátat szabni az álombeli ámokfutásnak, csakhogy „túl” jó filmet alkotott meg és ez ismét felgerjesztette Robert Shaye producer úr pénzéhségét. De Freddy most tényleg meghal, szóval ezt senki se hagyhatja ki! (tovább…)