Ted Bundy (2002)
Eddig bemutattunk az olvasóinknak két szélsőséges filmet Ted Bundy életéről és munkásságáról. A mostani mű, a nemes egyszerűséggel Ted Bundy-ra keresztelt thriller teljesen más irányból közelíti meg a sorozatgyilkos tevékenységét, és a hétköznapjaira, valamint a lélektanára próbál koncentrálni, elsősorban pszichológiai szempontból. Az eredmény olyasmi, mintha Hannibal Lectert boncolgatnák egy életlen szikével. Az elképzelés nem rossz, de sajnos elég gyenge a megvalósítás, túlságosan elfogultak az alkotók.
Ha a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosáról szeretne valaki filmet készíteni, nem lesz könnyű dolga. Hiszen a legek közé tartozó Ted Bundy emellett hatalmas enigma is volt a nyomozóhatóságok és a törvényszéki pszichiáterek körében. Jelleme ugyanis tökéletesen megfelelhetett volna vagy a pszichopaták vagy a szociopaták ismérveinek, azonban képtelenek voltak bármelyik kategóriába is beskatulyázni őt. Ennek oka a személyiségének fura kettőssége, ahogyan egyik pillanatról a másikra képes volt a végtelenségig sármos alakból kegyetlen gyilkossá átváltozni, majd olyan átkötést rögtönözni, mintha teljesen ártatlan volna. De mindezt úgy, hogy lehetetlenség lett volna következetlenségen kapni, hazugságaihoz az utolsó pillanatig ragaszkodott. A The Deliberate Stranger ezt a tulajdonságát próbálta megfogni a karakternek.
A sorozatgyilkosok jelenségének talán egyik legérdekesebb része az a groupie-kultúra, ami a ténykedésüket kíséri. Az a halvány érdeklődés, ami a Serial Chillers rovatot életre hívta, semmi ahhoz képest, amit az igazi fanatikusok tesznek: leveleket írnak a rajongásuk tárgyának, csillagászati összegeket fizetnek, hogy (nem mindig legális) úton emléktárgyakat szerezzenek a gyilkosoktól, adott esetben akár össze is házasodnak velük. A legnagyobb rajongás természetesen Charles Mansont kísérte (bár szakmai szemmel ő nem számít sorozatgyilkosnak), a dobogó második helyén viszont nem más áll, mint a rovat ehavi célpontja, Richard Ramirez, azaz a Night Stalker.
A sorozatgyilkosokat sokszor olyan rajongás övezi, mint a rocksztárokat. Groupie-jaik vannak, blogokat vezetnek róluk, csillagászati összegekért kelnek el a tárgyaik árveréseken; nem egy esetben szerelmes levelekkel bombázzás őket. Richard Ramirez, azaz a Nigtstalker ebből a szempontból nagyon tipikus példa, talán őt még az átlagosnál is nagyobb rajongás övezte. Ezen beteges érdeklődés mechanikájának a bemutatása nagy jó alapanyag lehetne egy filmhez — LEHETNE.
Richard Ramirez, azaz a Nightstalker tizenhat embert ölt meg Kaliforniában 
A két világháború között különös halálesetek rázták meg Düsseldorf városát, és a kegyetlen gyilkost sokáig nem tudták kézre keríteni. Hiába követett el rengeteg hibát az illető, a helység nem volt felkészülve ilyen típusú bűntettekre, a hatóságok ezért a sötétben tapogatóztak a rengeteg nyom ellenére, hiszen nem tudták azokat értelmezni, túlságosan általánosnak tűntek. Még nem álltak rendelkezésre a modern technikai vívmányai, pedig DNS-analízissel hamar azonosíthatták volna. Ehavi Serial Chillers rovatunk főszereplője az egyik legnagyobb szörnyeteg, a gyerekgyilkos 
Nem könnyű mindent levadászni egy sorozatgyilkos életéről, ez pedig többszörösen igaz azokra a filmekre és egyéb alkotásokra, melyeket a munkásságuk inspirált. A Normal című cseh mű teljesen más megközelítéssel próbálkozott, mint a korábbiak, így eléggé megosztó lett az eredmény is, amely született. Peter Kürten kivételes személyiség, ugyanakkor kissé enigmának számított a tevékenysége idején, hiszen akkor még nem igazán értettek és foglalkoztak a beteg elmék vizsgálatával.
A sorozatgyilkosokkal kapcsolatban mindig az az egyik legizgalmasabb és legzavaróbb kérdés, hogy miben különböznek a normális emberektől, és méginkább: