Sigourney Weaver

Másodvélemény: Dead Alive / Braindead (1992) (Hullajó)

„Zingaja” „Az anyád megette a kutyámat” „Még egy kis sodót?” „A bulinak vége” – csak néhány az azóta elhíresült örökzöldekből. Bizony, aki valaha is nézett horrorfilmeket, annak már mosolyra áll…

A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…

Avengers: Infinity War (2018) (Bosszúállók: Végtelen háború)

Kevés olyan dolog van a világon, ami annyira megtudja változtatni az emberek életét, mint a mozi vagy a színház. A filmek és színdarabok által olyan érzelmi csúcsokra és gödrökbe juthatunk…

Channel Zero: Butcher’s Block (2018)

A Channel Zero második évada toronymagasan múlta felül minden várakozásomat, és egy érdekes, egyedi indie horrorszériából a tavalyi évem legjobb sorozatává vált, tökéletes tempóval, remek karakterekkel, színészi alakításokkal, jól adagolt…

Mr. Pickles S3 02

Mr. Pickles Season 3 (2018)

Be kell vallanom, meglehetősen elveszítettem a fonalat újabban sorozatokkal. Nem csak a Channel Zero harmadik évadának kora tavaszi indulása ért váratlanul, de kedvenc Mr. Pickles visszatérése is elkerülte volna a…

David Berkowitz

Serial Chillers III.: David Richard Berkowitz

A sorozatgyilkosok meglehetősen sokszínűek, bár igyekeznek kategóriákba sorolni őket, nagyjából elemezni a működésüket, hogy később felismerhessék a jeleket, megelőzhessenek ámokfutásokat és tragédiákat. Aztán felbukkan valaki a semmiből, és felrúgja az…

TranslatePasta #05 – Search and Rescue Woods ( aka. Butcher’s Block) (1. rész)

Nem csal a szemetek, tényleg belevágtunk. Már amikor meghirdették a Channel Zero harmadik évadának történetét, első dolgom volt megkeresni a feldolgozott creepypastát, és átgondolni, hogyan tudnám az évad kezdetéig lefordítani…

annihilation

Annihilation (2018) (Expedíció) — Natalie Portman piknikezik az árokparton

Az Annihilation túlzás nélkül az év egyik legjobban várt sci-fije volt, és okkal, hiszen VanderMeer alapanyaga, a rendező személye, a Piknik az árokpartonnal való rebesgetett párhuzam és Natalie Portman játéka…

armin meiwes kannibál német emberhús

Serial Chillers II: Armin Meiwes

Közhely, hogy az interneten minden megtalálható: ételt éppoly könnyen rendelhetünk a világhálón, mint bérgyilkost. 2002 óta pedig azt is tudjuk, hogy emberhúst is lehet találni, mégpedig eredeti csomagolásban. Ekkor tartóztatták…

The Ritual (2017)

Minden tisztességes horror rajongó tudhatja, hogy az erdőkben való túrázás korántsem olyan veszélytelen, mint azt a naiv, hétköznapi ember sejtené. A természet lágy öle – legyen bármilyen gyönyörű – bármikor…

Hellraiser: Judgement (2018)

Ritkán fordul elő olyan, hogy egy horrorfilmet jó előre, már az első előzetes megjelenése előtt temetünk – a Hellraiser franchise tizedik felvonása, a Hellraiser: Judgement esetében azonban nem sok más…

Kínzások és kivégzések XVII. – A hóhérok

A méltán népszerű Kínzások és kivégzések rovatunkban már számtalan kegyetlen és embertelen kínzással foglalkoztunk. Megismerhettetek korábban egészen extrém ázsiai kínzásokat, szokványosabb, de mégis meglepően sokkoló kivégzési technikákat, valamint olyan kegyetlenkedéseket,…

The Village (2004) (A falu)

M. Night Shyamalan-énál kevés rapszodikusabb rendezői, írói teljesítménnyel találkozhatunk Hollywood jelenkori történetében. A skála egészen a thriller műfaját újraértelmező és újraélesztő Hatodik érzék-től (The Sixth Sense – 1999) a katasztrófafilmek legklisésebb elemeit egyetlen filmben felvonultatni képes Esemény-ig (The Happening – 2008) terjed. Ha az utóbbi évek két jobban sikerült alkotását nem számítjuk (The Visit – 2015, Split – 2016), Shyamalan rendezői karrierjének megítélése a kezdeti nagy és megérdemelt sikerek után jóformán folyamatos zuhanásban van. Az általa rendezett filmek sorában ott találjuk a 2004-es A falu-t (The Village) is, mely mintha a rendező karrierjének inflexiós pontjában helyezkedne el. Előtte a még bőven nézhető és élvezhető Jelek, utána pedig a Lány a vízben (Lady in the Water – 2006), mely mintha arra lett volna hivatott, hogy magába sűrítsen mindent, amit nem szerettünk Shyamalan korábbi filmjeiben. A falu nem csak történetileg helyezkedik el az indiai származású író-rendező karrierje középpontjában, de önmagában is egy felemás alkotás: egyrészt még bőven magán viseli azokat a jegyeket, ami miatt annyira kedveltük Shyamalan korai filmjeit, de már felsejlenek azok a problémák is, amelyek miatt utálunk mindent – én legalábbis mindenképpen -, ami a nevéhez fűződik ettől a ponttól kezdve. (tovább…)


Alien-összefoglaló

Egy legendás szörnyeteg útja az űrben, vagy egy legendás hősnő harca az ikonikus bestia ellen. Nagyjából ezzel össze lehetne foglalni az Alien-kvadrológia történetét, amiben jó 300 éven keresztül figyelhetjük Ellen Ripley-t (Sigourney Weaver), ahogy becsületes emberként, anyaként, harcosként, nőként vagy éppen különös képességekkel felruházott lényként veszi fel a küzdelmet az életére (és szerettei életére) törő bestiákkal. Aztán a földönkívüli óriásbogarak évekkel később újabb méltó ellenfelekre bukkantak a nem kevésbé híres Predatorok személyében, akikkel eddig két alkalommal mérték össze erejüket a mozivásznon. A továbbiakban összefoglalom az 1979-től 2007-ig megjelent hat Alien-filmet, avagy hogy hogyan lett a nyolcadik utasból egyszerű tucatrém. (tovább…)


Alien: Resurrection (1997) (Feltámad a Halál)

Hollywoodban minden lehetséges. Annak idején folytatták a Darkmant, amiben a főgonosz felrobban egy helikopterben, ám volt elég pénz ehy következő filmre, és így mégsem halt meg. Ki tudja, hányadik James Bond-mozi készül jelenleg is, a Star Treknek meg már a tizenkettedik epizódját forgatják. Ez a Darkman-effektusnak is nevezhető esemény megtörtént az Alien-szériával is, ám most az egyszer azt mondom, de jó, hogy megtörtént. Mert a nem olyan jól sikerült harmadik Halál-mozi után kellett valami nagyszerű lezárás és végül egy csomó tehetséges filmest összeültettek, akik a nekem legkedvesebb részt készítették el a kvadrológiából. (tovább…)


Alien³ (1992) (A végső megoldás: Halál)

Ahogy A nyolcadik utas a Halálnál, a folytatásánál is nyitott maradt a befejezés, bár nem annyira nyilvánvaló módon. Ám az Aliens végén elmenekült trió (nő, férfi, gyerek) együtt akár egy család is lehetne, akik új életet kezdhetnének valahol, még talán egy kolóniát is alapíthatnának. Meg aztán micsoda nagyszerű harcos/idegen-ölő lehetne a kis Newtból, ha felnő, ha Ripley és Hicks is átadják neki a tudásukat… De sajnos erről ne is álmodozzunk, mert az Alien³-ban nyoma sincs ennek. Helyette megkapjuk az első rész kissé felnagyított másolatát, amit néhány morális problémával próbáltak súlyosbítani. Akit érdekel, hogy sikerült-e méltó módon továbbvinni Ridley Scott és James Cameron örökségét, az olvasson tovább! (tovább…)


Aliens (1986) (A bolygó neve: Halál)

Szerintetek, ha egy mozi a készítési költségének kis híján tizenegyszeresét hozza be, az sikeres? Én azt mondanám, igen és gondolom ti is, ám majdnem három évtizeddel ezelőtt a 20th Century Fox nem így gondolta. Szerencsére jött egy James Cameron nevezetű fiatal, kezdő rendező (akinek első nagy sikerű mozija, bizonyos Terminátor éppen akkortájt került a mozikba), és összedobta egy, A nyolcadik utas a Halálhoz méltó folytatás forgatókönyvét. Ebből lett aztán az eredeti Alien után hét évvel A bolygó neve Halál, vagyis a második menet Ellen Ripley és a földönkívüli bestia mérkőzésén, ezúttal pedig beszáll a minden addiginál keményebb ellenfél, az Alien királynő is! (tovább…)


Alien (1979) (Nyolcadik utas: a Halál)

Mit kapunk akkor, ha kivisszük a Cápát és a Texasi Láncfűrészest az űrbe egy klausztrofóbiás érzéseket keltő űrhajóra, ahol a legénységet (köztük a kezdő Sigourney Weavert) egy ismeretlen lény terrorizálja, akit a beteges/ijesztő alkotásairól ismert H.R. Giger tervezett, a rendező pedig Ridley Scott? Természetesen hatalmas sikert, ami a sci-fi és horror-rajongók egyik nagy kedvence a mai napig. De vajon mi a Nyolcadik utas a Halál sikerének titka, ami még 32 év után is megborzongatja az embereket? (tovább…)


Snow White – A Tale of Terror (1997) (Hófehérke – A terror meséje)

Az emberek kortól függetlenül szeretik a fantasztikus, misztikus, mítikus, ‘mesés‘ történeteket, csak az elvárásaik változnak idővel, a körítést illetően. Adott egy tradicionális tündérmese, amit a Grimm tesók és Disney is feldolgozott-átdolgozott, amik szépek és jók meg minden, de csak amíg gyerek az ember, később azért több kell tündéri törpéknél meg csicsergő kismadaraknál, hogy lekösse az ember figyelmét. Jelen irományom alanya az ismert történet egy olyan verzióját tárja elénk, ami nyugodt szívvel tudok ajánlani a fantasy / horror kedvelőinek is. (tovább…)