Sigourney Weaver

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…

2018 Top 10 – Szerkesztőségi toplista

Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…

Aquaman (2018)

A napokban érkezett a mozikba a DC Comics legújabb filmje, mely (immáron sokadjára) megpróbálja helyére állítani a képregénykiadó filmes univerzumának hírnevét. Eme igencsak nehéznek tűnő feladatot ezúttal az egyik legjobban…

Cargo (2017)

Az utóbbi években számos próbálkozást láttunk arra, hogy a zombizsáner klisébe-fullasztása helyett (mellett) valami újjal is előrukkoljanak nekünk a jobbára szorgosabb, mint tehetséges filmkészítők. Az egyik véglet a minél több, gyorsabb,…

Journal 64 (2018) (A 64-es betegnapló)

A Q-ügyosztály eseteinek legújabb része, A 64-es betegnapló januárban startol a magyar mozikban. A Jussi Adler-Olsen regényei alapján készült filmsorozat szárnyaló népszerűségre tett szert az elmúlt években: olyan krimikről van…

ház, amit jack épített

The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített)

Sokadszorra puffogtatjuk el idén ezt a mondatot, hogy az év leginkább várt horrorjáról lesz szó. Így volt ez az Örökséggel, a Suspiria remake-jével, de ide citálhatom akár Az apácát is,…

A novellapályázat margójára

Több mint 105 szerző és 130 novella. Pusztán átolvasni a beküldött műveket impozáns feladatnak bizonyult – értékelni még nehezebb. A The Black Aether oldalán pár napja már olvasható az eredmény,…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

predator

Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.  …

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

The Village (2004) (A falu)

M. Night Shyamalan-énál kevés rapszodikusabb rendezői, írói teljesítménnyel találkozhatunk Hollywood jelenkori történetében. A skála egészen a thriller műfaját újraértelmező és újraélesztő Hatodik érzék-től (The Sixth Sense – 1999) a katasztrófafilmek legklisésebb elemeit egyetlen filmben felvonultatni képes Esemény-ig (The Happening – 2008) terjed. Ha az utóbbi évek két jobban sikerült alkotását nem számítjuk (The Visit – 2015, Split – 2016), Shyamalan rendezői karrierjének megítélése a kezdeti nagy és megérdemelt sikerek után jóformán folyamatos zuhanásban van. Az általa rendezett filmek sorában ott találjuk a 2004-es A falu-t (The Village) is, mely mintha a rendező karrierjének inflexiós pontjában helyezkedne el. Előtte a még bőven nézhető és élvezhető Jelek, utána pedig a Lány a vízben (Lady in the Water – 2006), mely mintha arra lett volna hivatott, hogy magába sűrítsen mindent, amit nem szerettünk Shyamalan korábbi filmjeiben. A falu nem csak történetileg helyezkedik el az indiai származású író-rendező karrierje középpontjában, de önmagában is egy felemás alkotás: egyrészt még bőven magán viseli azokat a jegyeket, ami miatt annyira kedveltük Shyamalan korai filmjeit, de már felsejlenek azok a problémák is, amelyek miatt utálunk mindent – én legalábbis mindenképpen -, ami a nevéhez fűződik ettől a ponttól kezdve. (tovább…)


Alien-összefoglaló

Egy legendás szörnyeteg útja az űrben, vagy egy legendás hősnő harca az ikonikus bestia ellen. Nagyjából ezzel össze lehetne foglalni az Alien-kvadrológia történetét, amiben jó 300 éven keresztül figyelhetjük Ellen Ripley-t (Sigourney Weaver), ahogy becsületes emberként, anyaként, harcosként, nőként vagy éppen különös képességekkel felruházott lényként veszi fel a küzdelmet az életére (és szerettei életére) törő bestiákkal. Aztán a földönkívüli óriásbogarak évekkel később újabb méltó ellenfelekre bukkantak a nem kevésbé híres Predatorok személyében, akikkel eddig két alkalommal mérték össze erejüket a mozivásznon. A továbbiakban összefoglalom az 1979-től 2007-ig megjelent hat Alien-filmet, avagy hogy hogyan lett a nyolcadik utasból egyszerű tucatrém. (tovább…)


Alien: Resurrection (1997) (Feltámad a Halál)

Hollywoodban minden lehetséges. Annak idején folytatták a Darkmant, amiben a főgonosz felrobban egy helikopterben, ám volt elég pénz ehy következő filmre, és így mégsem halt meg. Ki tudja, hányadik James Bond-mozi készül jelenleg is, a Star Treknek meg már a tizenkettedik epizódját forgatják. Ez a Darkman-effektusnak is nevezhető esemény megtörtént az Alien-szériával is, ám most az egyszer azt mondom, de jó, hogy megtörtént. Mert a nem olyan jól sikerült harmadik Halál-mozi után kellett valami nagyszerű lezárás és végül egy csomó tehetséges filmest összeültettek, akik a nekem legkedvesebb részt készítették el a kvadrológiából. (tovább…)


Alien³ (1992) (A végső megoldás: Halál)

Ahogy A nyolcadik utas a Halálnál, a folytatásánál is nyitott maradt a befejezés, bár nem annyira nyilvánvaló módon. Ám az Aliens végén elmenekült trió (nő, férfi, gyerek) együtt akár egy család is lehetne, akik új életet kezdhetnének valahol, még talán egy kolóniát is alapíthatnának. Meg aztán micsoda nagyszerű harcos/idegen-ölő lehetne a kis Newtból, ha felnő, ha Ripley és Hicks is átadják neki a tudásukat… De sajnos erről ne is álmodozzunk, mert az Alien³-ban nyoma sincs ennek. Helyette megkapjuk az első rész kissé felnagyított másolatát, amit néhány morális problémával próbáltak súlyosbítani. Akit érdekel, hogy sikerült-e méltó módon továbbvinni Ridley Scott és James Cameron örökségét, az olvasson tovább! (tovább…)


Aliens (1986) (A bolygó neve: Halál)

Szerintetek, ha egy mozi a készítési költségének kis híján tizenegyszeresét hozza be, az sikeres? Én azt mondanám, igen és gondolom ti is, ám majdnem három évtizeddel ezelőtt a 20th Century Fox nem így gondolta. Szerencsére jött egy James Cameron nevezetű fiatal, kezdő rendező (akinek első nagy sikerű mozija, bizonyos Terminátor éppen akkortájt került a mozikba), és összedobta egy, A nyolcadik utas a Halálhoz méltó folytatás forgatókönyvét. Ebből lett aztán az eredeti Alien után hét évvel A bolygó neve Halál, vagyis a második menet Ellen Ripley és a földönkívüli bestia mérkőzésén, ezúttal pedig beszáll a minden addiginál keményebb ellenfél, az Alien királynő is! (tovább…)


Alien (1979) (Nyolcadik utas: a Halál)

Mit kapunk akkor, ha kivisszük a Cápát és a Texasi Láncfűrészest az űrbe egy klausztrofóbiás érzéseket keltő űrhajóra, ahol a legénységet (köztük a kezdő Sigourney Weavert) egy ismeretlen lény terrorizálja, akit a beteges/ijesztő alkotásairól ismert H.R. Giger tervezett, a rendező pedig Ridley Scott? Természetesen hatalmas sikert, ami a sci-fi és horror-rajongók egyik nagy kedvence a mai napig. De vajon mi a Nyolcadik utas a Halál sikerének titka, ami még 32 év után is megborzongatja az embereket? (tovább…)


Snow White – A Tale of Terror (1997) (Hófehérke – A terror meséje)

Az emberek kortól függetlenül szeretik a fantasztikus, misztikus, mítikus, ‘mesés‘ történeteket, csak az elvárásaik változnak idővel, a körítést illetően. Adott egy tradicionális tündérmese, amit a Grimm tesók és Disney is feldolgozott-átdolgozott, amik szépek és jók meg minden, de csak amíg gyerek az ember, később azért több kell tündéri törpéknél meg csicsergő kismadaraknál, hogy lekösse az ember figyelmét. Jelen irományom alanya az ismert történet egy olyan verzióját tárja elénk, ami nyugodt szívvel tudok ajánlani a fantasy / horror kedvelőinek is. (tovább…)