Serial Chillers XI.: Mészáros doktorok és Fekete Angyalok – 1. rész: Harold Shipman
Mivel novemberi témánk a „Horror az egészségügyben” címet viseli, így ebben a hónapban olyan egészségügyi dolgozók történetét olvashatjátok majd a Serial Chillers rovatban, akik annak ellenére (vagy éppen azt kihasználva), hogy választott szakmájuk a gyógyítás volt – inkább a halálosztást gyakorolták. Mai cikkünkben a mészáros doktorok szimbólumává vált angol belgyógyászt, a morfiuminjekciókkal gyilkoló Harold Shipmant mutatjuk be.
Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (
Kiss Béla, aki a Cinkotai vámpír néven vonult be a kriminalisztika történelmébe, Magyarország történelmének egyik legtermékenyebb sorozatgyilkosa. Pontos áldozatainak száma a ma napig nem ismert, soha nem kapták el.
A sorozatgyilkosokra többnyire haláluk után, de néha már életükben is szörnyű sors vár: a tehetségtelen rendezők hullarablókat megszégyenítő munkamorállal gyalázzák meg a történetüket. Nincs ez másként a legnagyobb magyar sorozatgyilkos, Kiss Béla esetében sem, akiből ez a 2013-as német celluloidlepra egy időutazó és/vagy halhatatlan szellemvámpír slashergonoszt csinál. 
Amerika hatalmas meglepetései közé mindenképpen TOP 10-es listára tenném szeptemberi Serial Chillers témánkat, John Wayne Gacyt, aki színészkedése helyett inkább sorozatgyilkos tevékenysége miatt került a prominens bandába. Az első film, amelyet a munkásságával kapcsolatban választottunk, egyik személyes kedvencem, az egyszerűen Gacy címet viselő VHS-re készült alkotás, Clive Saunders rendezésében.
“Mi sorozatgyilkosos a fiaitok vagyunk, a férjeitek vagyunk, ott vagyunk mindenhol.” — mondta Ted Bundy a tárgyalásán, utalva arra a hátborzongató tényre, hogy a sorozatgyilkosok ugyanolyan emberek is lehetnek, mint mi. Ugyanúgy nézhetnek ki, képesek lehetnek ugyanolyan, látszólag nyugodt és kiegyensúlyozott családi életet élni, mint az átlag, miközben senki nem tud arról, hogy mi történik a fejükben. Rendszerint a “rendezett” kategóriába sorolt sorozatgyilkosok képesek különösen sokáig fenntartani a józan ész álarcát. Közülük is a csúcstartó Dennis Rader, a BTK-gyilkos, aki 1974 és 1999 között gyilkolt, majd egészen 2005-ig elkerülte a lebukást — mindeközben példás férj volt, két gyermek remek apja, megbízható munkaerő, és megbecsült tagja a helyi gyülekezetnek.
Amikor nekiülök egy horrorfilmnek, vannak bizonyos intő jelek, amik arra figyelmeztetnek, hogy szart fogok látni. A film elején felvillanó “igaz történet alapján” és a straight-to-VHS formátum a legnyugtlanítóbb, de a remegő kamera, és a monoton nrrációval való indítás (különösen, ha a szinkronszínész hangján hallani, hogy már az első percben tele van a töke a filmmel) is elég rossz ómen. A BTK: vadászat egy sorozatgyilkosra című film pedig az összes ilyen figyelmeztető jelet hozza, de a rovat miatt muszáj volt megnéznem. 
Minden szakmának megvannak azon képviselői, akiket igazi mesterként tartanak számon, akit a követőik nem csak másolni szeretnének, de arra is vágynak, hogy jobbak legyenek nála. Hiszen tökélyre fejleszteni magunkat valamiben igazi büszkeségnek számít, a dicsfény pedig ragyoghat koponyánk körül, ha majd távozunk az élők közül, és az utókor megemlékezik a nevünkre. De van különbség aközött, hogy valaki híres, megbecsült, vagy hírhedt és rettegett, mégsem különülnek el ezek az emberek, hiszen ugyanúgy emlékezünk mindkét kategóriára, sőt Adolf Hitler és Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus is örökre beírták a nevüket a történelemkönyvbe, míg a legmeghatározóbb feltalálókat nem biztos, hogy fel tudnánk sorolni hirtelenjében. Ted Bundy a sorozatgyilkosok között tűnik ki, legfőképpen azért, mert sosem tudták semmilyen pszichiátriai kategóriába besorolni, illetve sohasem esett ki a szerepéből, az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy elkerülheti az igazságszolgáltatást, valamint a kivégzését. Igazi pszichopata… vagy szociopata…nah itt kezdődik a probléma…
A világ legismertebb kéjgyilkosa talán nem a legproduktívabb, de annyi bizonyos, hogy a munkássága nagyon sok alkotót ihletett meg. A korábbiakban már bemutattunk nektek thrillert, drámát és melodrámát, szatírát is, de a horrorhoz legközelebb inkább a Ted Bundy: The Legacy of Evil áll. Michael Feifer (Boston Strangler: The Untold Story) filmje dokumentarista jellegű, ugyanakkor naturalista módon ábrázolja Ted Bundy szadizmusát és gyilkosságait, elsősorban ez utóbbira fókuszálva.
Eddig bemutattunk az olvasóinknak két szélsőséges filmet Ted Bundy életéről és munkásságáról. A mostani mű, a nemes egyszerűséggel Ted Bundy-ra keresztelt thriller teljesen más irányból közelíti meg a sorozatgyilkos tevékenységét, és a hétköznapjaira, valamint a lélektanára próbál koncentrálni, elsősorban pszichológiai szempontból. Az eredmény olyasmi, mintha Hannibal Lectert boncolgatnák egy életlen szikével. Az elképzelés nem rossz, de sajnos elég gyenge a megvalósítás, túlságosan elfogultak az alkotók.