Egy gyönyörű szőkeség kibújik köntöséből, belép a zuhanyba, és elindítja a vízsugarat. Elhúzza a zuhanyfüggönyt, a víz csobog, szappanozza magát és mosolyog. Hirtelen a válla felett egy sötét árnyat pillantunk meg a függöny túloldalán. Közeledik. A függönyt elhúzzák, és idős nőt idéző sötét árny egy henteskést szorongat. A penge lesújt, újra és újra. A felhangzó zene csikorgó hangjai egybehangzanak az áldozat sikolyaival. Kiömlő vére örvénylik a lefolyó körül.

Mindez természetesen a híres zuhanyjelenet leírása Alfred Hitchcock Psycho-jából. A filmművészet egyik legnagyobb hatású horrorfilmjének legfélelmetesebb pillanatai. A Psycho után új szörnyeteg jelent meg a horror zsánerében: a pszichotikus mészáros alakja. A zuhanyzás soha többé nem volt ugyanolyan.
Hitchcock filmjének zsenialitása abból ered, hogy a totális őrület világába visz minket – egy valóra vált rémálomba, ahol egy fürdőszoba borzalmas halálkamrává válik, egy félénk fiatalember elmebeteg transzvesztitává, egy kedves öreg hölgy pedig mumifikált holttestté. A film végén a közönség hálával teli szívvel sóhajt fel: „Hál’istennek, ez csak egy film volt.”

A Psycho talán legfélelmetesebb pontja az, hogy igaz történeten alapszik. A valóságban is létezett egy mániákus őrült, akinek kimondhatatlan rémtettei –többek között- a Psychót is inspirálták. A valóságban nem Norman Bates-nek hívták, valódi neve Edward Gein.

(tovább…)