Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)
A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G. Wells, Jules Verne, R.L. Stevenson), kvázi mindenféle fellelhető fantasztikus és/vagy kicsit is különös alakot, akiket csatarendben állított egy jó ügy érdekében, és kreált belőle egy műfajokon és földrajzi határokon átívelő, feledhetetlen kalandot. Ennek az első részét hozta most el nekünk a Fumax kiadó egy keménytáblás gyűjtői kiadásban. (tovább…)
Az Agave kiadó ezúttal Svédország legismertebb SFF (science fiction and fantasy) szerzőjét hozta el magyar nyelven, akinek hajmeresztő, furcsa írásokat tartalmazó novelláskötetében éppen úgy feltűnnek a skandináv mitológia és az északi mondavilág természetközeli lényei, mint a hétköznapok szürkeségéből kilépő totálisan agyament szürreális fikciók. Legyenek azok a fantasy, weird vagy éppen steampunk stílusokba öltöztetve, atmoszférájuk minden esetben magával ragadja az olvasót! 
Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma, Samurai Jack, Csillagok háborúja: Klónok háborúja) de főleg inkább a Sony Pictures nem adta alább a franchise kibővítésének tervét, ugyanis a 2012-ben készült szenzációs
Ahogy Liu azt a kötet előszavában megfogalmazza, nem igazán hisz a műfaji behatárolhatóságban, zsáneri címkézésben. A hétköznapok varázslatosságát hangsúlyozó, ám a drámát sem nélkülöző történeteiben összefolyik a fantázia és a valóság, a múlt varázslata a jövő tudományos fantasztikumával, és így tovább. Nincs nála vegytiszta sci-fi vagy fantasy novella, de a száraz tényekre támaszkodó történelem sem létezhet a mágikus realizmus intézménye nélkül, ráadásul kínai-amerikai kettős identitása miatt egy teljesen új dimenzióba helyezi az előbb felsoroltakat. 
Itt volt az ideje, hogy igazi, klasszikus, kultikus, fekete-fehér műveket is elővegyek nektek. 
Amióta felröppent a hír, hogy az egyik kedvenc animémből film fog készülni, és kijöttek az első trailerek es teaser-ök, tűkön ülve vártam a pillanatot, hogy a 2017. december elsejei Japán bemutató után végre megtekinthessen a Fullmetal Alchemist live-action adaptációját/verzióját, a Hagane no renkinjutsushi-t. Pontosan ugyanolyan jól elsülhetett, mint amennyire rettegtek a rajongók, hogy el lesz szúrva a történet, a karakterek, vagy olyan módosítást hajtanak végre rajta, ami élvezhetetlenné teszi a számunkra. A remény azért élt bennünk, így most megpróbálom eldönteni, hogy: jól sikerült-e a film, adaptációról van-e szó vagy csak a szereplőkre és a szituációra építkeztek, illetve megáll-e a lábán vagy trilógiára számítsunk inkább.
Úgy ültem le a Fullmetal Alchemist: Brotherhood-ot megtekinteni, hogy sok ismerősöm ajánlotta, és azon a véleményen voltak, hogy jobb, mint az eredeti sorozat. Annyit tudtam róla, hogy 5 évvel a Fullmetal Alchemist után készült el, és a befejezés már a manga utolsó kötetének kiadása után látott napvilágot. Így reménykedtem benne, hogy nem csak újat fog mutatni, hanem a lezárás is tökéletesebb lesz, mint az az elsőben megvalósult. Bevallom, hogy a lécet elég magasra tette Seiji Mizushima, így félelemmel teli érdeklődéssel kezdtem neki ennek az animének.
A The Conqueror of Shamballa után egy újabb egészestés filmmel jelentkeztek a Fullmetal Alchemist alkotói, és valljuk be, a rendező elég magasra tette a lécet, amit nem volt könnyű megugrani. Én csak évekkel később ismerkedtem meg ezzel az alkotással, és a Bluray kiadásra pláne sokat kellett várnom, de nem lehet teljes az élmény anélkül, hogy ezt is megismertessem veletek az új sorozat előtt. Hogy miért volt szükség rá, azt egyáltalán nem tudom, de csak úgy lehet teljese a kép, ha a The Sacred Star of Milos-t nem hagyom ki a franchise-ból.
Nem kellett sokat várni, hogy egy epilógus is napvilágot lásson, a Conqueror of Shamballa ugyanis egy évvel a sorozat vége után megérkezett a moziba, és gyönyörű DVD kiadást is kapott. Nem feltétlenül volt szükség arra, hogy megvalósuljon ez a film, de izgatottan vártam, hogy milyen újdonságot tartogat a rajongók számára. Nem lövök le túl nagy poént azzal, ha előre elárulom, hogy a manga 2010-ig futott, így bőven akadhatott még mondanivaló, de a Fullmetal Alchemist anime bizony elég jól lezárta a történetet, így a Brotherhood-ot csak jóval később tekintettem meg, de erről majd ott szándékozom beszámolni. Viszont előre leszögezném, hogy itt le szeretném leplezni a homunculusokat, de ne aggódjatok, ki fogom tenni a SPOILER táblát, ha esetleg még nem láttátok volna egyik alkotást sem.
A Fullmetal Alchemist-be első látásra beleszerettem, pedig nem sejtettem előre, hogy mennyire fantasztikusan frappáns, érdekfeszítő sorozat, pláne azt nem, hogy milyen mély filozófiai kérdésekkel foglalkozik. Adódott az alkalom, hogy beszéljek róla, mert egy élőszereplős adaptáció készült belőle, melyet nemsokára be is mutatnak a mozikban. Nem tudom még, hogy azt érdemes-e megtekinteni, illetve eljut-e hozzánk, de annak örülök, hogy egy olyan drámai sorozatot is felkonferálhatok nektek, mely némi steampunk beütést is hordoz magában – na jó, annál jóval nagyobb hangsúlyt kap a történetben.