szörny

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

existenz

eXistenZ (1999) (eXistenZ – Az élet játék)

Gyerekkorom egyik legjobban beivódott filmélménye volt az eXistenZ, és felnőttként óriási rácsodálkozás volt, hogy egy Cronenberg-műről van szó. Így is találtam rá újra: pár éve, amikor már céltudatosan kerestem a…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

The Countess ((La Comtesse)) (2009) (A grófnő)

Novemberben a Serial Chillers csapata a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglakozik. Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthory Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan…

Élménybeszámoló: I. Országos Lovecraft Találkozó

Ritka eset, hogy szombat reggel hétkor önként keljek fel, majd vállaljak be egy közel két órás utat Szegedről, október 19-én mégsem lett volna tényező, ami visszatarthatott volna. Az előző Lovecraft…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Deadpool: Zsémbes Zsoldos (2019)

A Fumax Kiadó az eredeti Merc with a Mouth tizenhárom füzetét gyűjtötte most össze ebbe a keménytáblás kiadásba, amelyben az alkotók egy percnyi pihenőt nem engedélyeznek nekünk zsémbes zsoldosunk infantilisen…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Monster Island (2019)

Ilyen hihetetlenül ritka és felettébb furmányos címmel, ugyan kinek másnak juthat eszébe trash-filmet készíteni, mint a jó öreg Asylumnak?! Ha például a film címét beütöd a legnagyobb filmes adatbázisba, egyből ki is dob egy 2004-ben készült szutykot (amiről persze szintén írtunk), de a SyFy Channel legikonikusabb beszállítóját semmiféle dolog nem tántoríthatta el, hogy lemásolja a Godzilla: King Of Monsters című kaiju-szupermozit, és legyen annak a minimálbéren tengődő diszfunkcionális kisöccse. (tovább…)


Doom: Annihilation (2019)

Az ID Software időtálló klasszikusának rajongójaként szinte már tűkön ülve vártam ezt az újabb kísérletet, bár őszintén szólva semmi kimagaslóra nem számítottam, lévén hogy eme teljes ismeretlenségbe burkolózó projekt a megjelenése előtt sokáig nem is hallatott magáról. Azonban azt még én sem gondolta volna, hogy most 14 évvel később sikerül majd ezzel az újabb adaptációval Andrzej Bartkowiak a nagyközönségnek szánt, ám kissé B-filmekre hajazó DOOM-feldolgozását durván alulmúlni. (tovább…)


Troglodyte aka Sea Beast (2008) (Mélytengeri ragadozó)

Paul Ziller (Szellemvihar, A jeti bosszúja, A rettegés tava, Idegen invázió, A Loch Ness-i szörny visszatér és még kismillió másik olcsó CGI-ben dúskáló televízióra készült csoda) kezei közül került ki ez a SyFy Channel produkció, mely még így pusztán csak a címe hallatán is bőven felkelti minden jó ízléssel megáldott trash-rajongó figyelmét, aki egy kicsit is fogékony az Eric Roberts-hasonmásokat szerepeltető bűnös élvezetekre! (tovább…)


The Rake (2018)

Valószínűleg nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy a 2018-as Slander Man sokunkban váltott ki vegyes érzelmeket. Nincs mit tagadni: a rendelkezésre álló internetes irodalom – mely az arctalan rémségről fellelhető volt – ellenére a filmes megvalósítás meglehetősen fantáziátlanra sikeredett. Mielőtt azonban a végeredménnyel szembesültünk volna, bizony sokan epekedve vártuk a film bemutatóját, hogy végre szemtől-szembe ismerhessük meg az álmainkat kísértő rémalakot. Ugyanebben az időben – pontosabban szűk egy hónappal az amerikai premier előtt – egy másik, az internet mélységes bugyraiból feltámadó szörnyeteg is tiszteletét tette az amerikai mozikban. Ez pedig nem volt más, mint a The Rake, avagy Figyelő. Véletlen egybeesés? Aligha.

(tovább…)


Splice (2009) (Hibrid)

Ismervén a Cinegore sok éven át felhalmozott, a horror, a science-fiction és sok más filmes és nem filmes műfajra kiterjedő cikkgyűjteményét, mindig meglepődöm, amikor egy számomra emlékezetes vagy a stílusában alapvetőnek tartott alkotást nem találok meg az archívumunkban. Főképpen, ha az adott film a maga idejében nem csupán a videotékák hátsó polcain vagy a gyűjtők poros dvd-i között volt fellelhető, hanem komoly – vagy legalábbis számottevő – marketingkampány és/vagy botrány kísérte megjelenését. A Vincenzo Natali nevéhez és a kanadai nemzeti színekhez köthető 2009-es Splice (magyarul Hibrid címen jelent meg) éppen ezt a kategóriát gazdagította, egészen mostanáig. Úgy gondolom érdemes néhány szót vesztegetni egy filmre, mely amellett, hogy sokunk kedvenc műfajait – a sci-fit és a horrort – ötvözi, ráadásképpen még párját ritkítóan jól átgondolt és hatásos is, amennyiben szemet hunyunk néhány – a műfajban elég gyakran előforduló – hiányossága felett.

(tovább…)


Wildling (2018)

Emlékszünk még a Thale-ra vagy a Trollhunter-re? Két skandináv film, melyek az észak-európai népek ősi mítoszaiban és mondáiban felbukkanó, az emberektől nem háborgatott vadon mélyén élő mesebeli lényekről – hulderekről, illetve trollokról – szólnak, és amelyekben a mesék szereplőit a horror világába emelik át. És sokan vagyunk akik, habár emlékszünk, de inkább igyekeznénk elfelejteni az Alkonyat filmszériát, melyben pedig klasszikus horror-szörnyek – vámpírok és vérfarkasok – avanzsálnak romantikus hősökké, mindezt pedig egyfajta coming of age maszlaggal nyakon öntve tálalják nekünk. Ezen két összetevő elegye Fritz Böhm első nagyjátékfilmje, a Wildling és habár adná magát a feltételezés, de ez a film nem a coming of age téma ábrázolásába bukik bele.

(tovább…)


The Descent (2005) (A barlang), The Descent: Part 2 (2009) (A barlang 2.)

descent

A Neil Marshall által jegyzett 2005-ös A barlang a 2000-es évek horrortermésének egyik kiemelkedő darabja volt, így nem hiányozhat tovább a CineGore repertoárjából sem. Biztos vagyok benne, hogy sokak kedvencét veszem ma elő, és én sem vagyok kivétel. A filmnek készült egy második része is. Ritkán mondok ilyet, de bár ne készült volna…

 

(tovább…)


House Of Fears (2007) (Félelmek háza)

Mit szólnátok, ha azt mondanám hirtelen, hogy hagyjuk itt a francba a többieket a bulin, és inkább menjünk el megnézni a közelben lévő félelmetes theme park-ot, ugyanis egészen véletlenül van egy kulcsom hozzá. Benne lennétek ebben a mókában? Hát hogy a fenébe ne! Arra a furcsa kis halálisten-szoborra pedig ügyet se vessetek ott a nyitott ládában, ki tudja honnan érkezett ide, de biztos ártalmatlan… (tovább…)


Kriptozoológia – 26. rész – Repülő őshüllők

A mai madarak első képviselői valamikor a földtörténeti középkor vége felé, a kréta korban jelentek meg mintegy 100 millió évvel ezelőtt. A dinoszauruszokkal való szoros rokonságuk közismert tény, a primitív madarak szűkebb rokonsági körében olyan ikonikus őslényeket is találunk, mint például a Jurassic Park filmek által ismertté vált raptor-félék. Kevésbé közismert, hogy a repülő őshüllők (Pterosauria) jóval távolabbi rokonai ma is ismert tollas barátainknak, mintsem gondolnánk. A kréta végén legjobb tudomásunk szerint kihalt csoportnak azonban úgy tűnik egyes példányai fel-fel tűnnek a világ különböző pontjain. Elég csak a világon jóformán mindenhol (az ősi maja kultúrától a kíniakon át a középkori Európáig) feltűnő sárkányábrázolásokra gondolni, melyek legtöbbször bőrszárnyakon repülő, csupafog, hüllőszerű lényeket írnak le. A modernkori kriptozoológia legnagyobb visszhangot kiváltott ősi, kihalt repülő hüllőkhöz nagyon hasonló lényei egyértelműen a közép-afrikai beszámolókból ismert Kongamoto és a Délkelet-Ázsiában honos Ropen. Ez a két kiemelt lény – és társaik a világ körül (például néhány szemtanú szerint az észak-amerikai indiánok legendáiban élő mennydörgésmadár is hüllőszerű jegyeket mutat) – amúgy igen sok tulajdonságában megegyezik, így úgy gondoltuk érdemes őket együtt, egy epizód keretén belül tárgyalni. (tovább…)


Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.

 

 

(tovább…)