szörny

„Ő még nem tudta, hogy mindent meg fog változtatni” – Gothic-trilógia I

Kényszerű bezártságunk okán napi szinten gondolkodunk el rajta, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Akinek a keresőmotorja erre van ráállva, annak rendszeresen dobja fel a pápaszem ilyen-olyan hirdetése, hogy mivel játszhatunk abban…

long island elveszett lányok

Serial Chillers különkiadás: Lost Girls (2020) (Elveszett lányok)

A Serial Chillers ezúttal egy újdonsággal foglalkozik, a Netflix gondozásában látható egyik legújabb filmmel. Az Elveszett lányok, amit a dokumentumfilmjeiért már két ízben Oscar-díjra jelölt Liz Garbus rendezett, egy hete elérhető. A történet…

Locke & Key (2019) (Kulcs a zárját) 1. évad

Joe Hill és Gabriel Rodriguez több mint zseniális dark fantasy képregényét előbb a Fox, majd a Hulu kezdte el fejleszteni, aztán végül átkerült a Netflix-hez, hogy legnagyobb örömünkre egy tízrészes…

A kívülálló

The Outsider (2019) (A kívülálló) 1. évad

A két részesre bontott AZ-remake megcáfolhatatlan sikerei után szinte azonnal kitört King revival-hullám kapcsán talán nem kell csodálkoznunk azon, hogy Stephen King egyik legújabb művére ilyen hamar lecsaptak, és már…

Élménybeszámoló: Amazing Metal Art Gallery

Néhány éve Prága óvárosának utcáin sétálgatva pillantottam meg egy hatalmas fémszobrokkal operáló kiállítást, de akkor valamiért kihagytam a lehetőséget. Aztán az internet nevű csodálatos találmánynak köszönhetően nemrég hozzám is elért…

black metal

Skandináv Horror Story, avagy a korai norvég black metal mozgalom II.

Előző cikkemben nagyjából összefoglaltam azt az eseménysort, ami elindította a lavinát, ami a 90-es évek eleji anarchikus állapotokhoz vezetett Norvégiában. Ahogy azt már egyszer leírtam, egy olyan, alapvetően zenei mozgalomról…

Color Out Of Space

Color Out Of Space (2019)

Aktuális kritikánk tárgya nem véletlenül szerepelt szerkesztőségünk 2020-as legjobban várt horrorfilmjeinek listáján, a Color Out Of Space több szempontból is nagyon érdekes projektnek tűnt. Elsőkörben, mint minden H.P. Lovecraft-adaptáció, ezt az…

Servant

Servant (2019) 1. évad

2019 végére végleg beköszöntött a digitális televíziózás aranykora, új szolgáltatók megjelenésével tovább bővült a már korábban is pazarnak monható kínálat. A korábban kiemelkedő triumvirátus (Netflix, Hulu és Amazon Prime Video)…

Zombi Army 4. (PC, PS4, XboxOne)

Zombikat ölni népszerű elfoglaltság videojátékos körökben. Mi ennél is jobb? Náci zombikat ölni! Hitler előholt hordáit kismillióegy játékban volt már lehetőségünk cafatjaikra szedni, ám a téma népszerűsége a mai napig…

The Invisible Man (2020) (A láthatatlan ember)

Mikor a Universal stúdió 2017-ben bemutatta A múmia című művét, egy saját filmuniverzumot szeretett volna elindítani klasszikus szörnyei segítségével, mint a ’30-as és ’40-es években. A képbe H.G. Wells híres…

Parasite

Parasite ((Gisaengchung)) (2019) (Élősködők)

Szerte a világon megannyi nép folklórja tartalmaz olyan meséket, amelyekben a szegény sorban tengődő, de talpig becsületes hős mellé egyszer csak odaszegődik a Szerencse, és a hosszas megpróbáltatások után elnyeri…

Monsterland 2 (2019)

A 2016-ban készült különféle szörnyűségek kreatúrákat és groteszk, förtelmes fenevadakat bemutató (szerintem simán közepesre sikerült) antológia nem várt folytatását köszönthetjük, melyben ezúttal hat rövidfilmet gyűjtöttek össze az alkotók, hogy ezzel borzolják a kedélyeinket. A felhozatalba kerültek vérfarkasok, vámpírok, démonok és élősködők, azonban hamar meg kellett állapítanom, hogy a színvonala az első gyűjtésnél bőven alacsonyabb. (tovább…)


Flight to Hell (2003)

Erre a videóra készült olasz produkcióra már régóta fájt a fogam, na nem mintha bármennyire is minőségi szórakozást nyújtana, mert mondjuk akkora csúcskategóriás remekmű. Pont az ellenkezője. Egy iszonyatosan hitvány fércmunka, és mint olyan, az oldal sokat látott trash-felelőseként szinte kultúr-missziós kötelességemnek éreztem, hogy mielőbb lecsekkoljam, majd pedig ebben a kis cikkben borzoljam az olvasók kedélyeit az ott látott szörnyűségek ecsetelésével. (tovább…)


Boogeyman (2005)

Bár Stephen King egyik korai novellájában is írt már a gonosz Mumusról, amely a sötét gardróbszekrényből bújik elő és támad védtelen gyermekekre, most mégsem erről a változatról szó. Hanem az új-zélandi származású Stephen Kay filmjéről, amelynek forgatókönyvét az az Eric Kripke felel, aki már az Odaát című misztikus sorozat egynéhány részét is jegyzi. Szóval, aki anno még kisgyerekként parázott a sötét helyekről támadó lénytől, annak nem biztos, hogy a legjobb szórakozás lesz ez a produkció, haha! (tovább…)


Crypsis (2019)

A crypsis nevű kifejezés az ökológiában azt jelenti, hogy bizonyos állatok képesek arra, hogy elkerüljék a más állatok általi megfigyelést, magyarán észrevétlenségbe tudnak burkolózni. Ez lehet egy ragadozók által használt stratégia vagy éppen az azok elöli védekező mechanizmus. Most, hogy már e viszonylag ritkán használt kifejezés jelentésével is tisztában vagytok, lássuk hogyan sikerült ez a tavalyi, nem túl combos költségvetéssel bíró monster movie. (tovább…)


Monster Island (2019)

Ilyen hihetetlenül ritka és felettébb furmányos címmel, ugyan kinek másnak juthat eszébe trash-filmet készíteni, mint a jó öreg Asylumnak?! Ha például a film címét beütöd a legnagyobb filmes adatbázisba, egyből ki is dob egy 2004-ben készült szutykot (amiről persze szintén írtunk), de a SyFy Channel legikonikusabb beszállítóját semmiféle dolog nem tántoríthatta el, hogy lemásolja a Godzilla: King Of Monsters című kaiju-szupermozit, és legyen annak a minimálbéren tengődő diszfunkcionális kisöccse. (tovább…)


Doom: Annihilation (2019)

Az ID Software időtálló klasszikusának rajongójaként szinte már tűkön ülve vártam ezt az újabb kísérletet, bár őszintén szólva semmi kimagaslóra nem számítottam, lévén hogy eme teljes ismeretlenségbe burkolózó projekt a megjelenése előtt sokáig nem is hallatott magáról. Azonban azt még én sem gondolta volna, hogy most 14 évvel később sikerül majd ezzel az újabb adaptációval Andrzej Bartkowiak a nagyközönségnek szánt, ám kissé B-filmekre hajazó DOOM-feldolgozását durván alulmúlni. (tovább…)


Sea Beast ((Troglodyte)) (2008) (Mélytengeri ragadozó)

Paul Ziller (Szellemvihar, A jeti bosszúja, A rettegés tava, Idegen invázió, A Loch Ness-i szörny visszatér és még kismillió másik olcsó CGI-ben dúskáló televízióra készült csoda) kezei közül került ki ez a SyFy Channel produkció, mely még így pusztán csak a címe hallatán is bőven felkelti minden jó ízléssel megáldott trash-rajongó figyelmét, aki egy kicsit is fogékony az Eric Roberts-hasonmásokat szerepeltető bűnös élvezetekre! (tovább…)


The Rake (2018)

Valószínűleg nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy a 2018-as Slander Man sokunkban váltott ki vegyes érzelmeket. Nincs mit tagadni: a rendelkezésre álló internetes irodalom – mely az arctalan rémségről fellelhető volt – ellenére a filmes megvalósítás meglehetősen fantáziátlanra sikeredett. Mielőtt azonban a végeredménnyel szembesültünk volna, bizony sokan epekedve vártuk a film bemutatóját, hogy végre szemtől-szembe ismerhessük meg az álmainkat kísértő rémalakot. Ugyanebben az időben – pontosabban szűk egy hónappal az amerikai premier előtt – egy másik, az internet mélységes bugyraiból feltámadó szörnyeteg is tiszteletét tette az amerikai mozikban. Ez pedig nem volt más, mint a The Rake, avagy Figyelő. Véletlen egybeesés? Aligha.

(tovább…)


Splice (2009) (Hibrid)

Ismervén a Cinegore sok éven át felhalmozott, a horror, a science-fiction és sok más filmes és nem filmes műfajra kiterjedő cikkgyűjteményét, mindig meglepődöm, amikor egy számomra emlékezetes vagy a stílusában alapvetőnek tartott alkotást nem találok meg az archívumunkban. Főképpen, ha az adott film a maga idejében nem csupán a videotékák hátsó polcain vagy a gyűjtők poros dvd-i között volt fellelhető, hanem komoly – vagy legalábbis számottevő – marketingkampány és/vagy botrány kísérte megjelenését. A Vincenzo Natali nevéhez és a kanadai nemzeti színekhez köthető 2009-es Splice (magyarul Hibrid címen jelent meg) éppen ezt a kategóriát gazdagította, egészen mostanáig. Úgy gondolom érdemes néhány szót vesztegetni egy filmre, mely amellett, hogy sokunk kedvenc műfajait – a sci-fit és a horrort – ötvözi, ráadásképpen még párját ritkítóan jól átgondolt és hatásos is, amennyiben szemet hunyunk néhány – a műfajban elég gyakran előforduló – hiányossága felett.

(tovább…)


Wildling (2018)

Emlékszünk még a Thale-ra vagy a Trollhunter-re? Két skandináv film, melyek az észak-európai népek ősi mítoszaiban és mondáiban felbukkanó, az emberektől nem háborgatott vadon mélyén élő mesebeli lényekről – hulderekről, illetve trollokról – szólnak, és amelyekben a mesék szereplőit a horror világába emelik át. És sokan vagyunk akik, habár emlékszünk, de inkább igyekeznénk elfelejteni az Alkonyat filmszériát, melyben pedig klasszikus horror-szörnyek – vámpírok és vérfarkasok – avanzsálnak romantikus hősökké, mindezt pedig egyfajta coming of age maszlaggal nyakon öntve tálalják nekünk. Ezen két összetevő elegye Fritz Böhm első nagyjátékfilmje, a Wildling és habár adná magát a feltételezés, de ez a film nem a coming of age téma ábrázolásába bukik bele.

(tovább…)