Még a legelején szeretném leszögezni, hogy a zombik után a második legkevésbé kedvelt témám a horrorban a vámpíroké. Különösen a klisés, buta vámpírtörténeteket nem kedvelem, amiből annyira sok van, hogy…
Az 1930-as évek sztárjait – Boris Karloffot és Lugosi Bélát – szerepeltető film egy valódi klasszikus 1945-ből. A korszak más filmjeihez hasonlóan A hullarabló is egy viktoriánus történetet dolgoz fel,…
Stephen King a horror nagymestere évtizedek óta tartó kitartó munkásságával meghatározó személyéve vált korunk horror műfajának. Írás iránti szenvedélye már megfertőzte idősebbik fiát is, aki apja nyomdokaiba lépve, Joe Hill…
Rovatunk februári kiadása ezúttal is egy tematikára épül, e havi választásunk pedig az ismeretlen tettesekre esett. Ezek az emberek, habár szörnyű, kimondhatatlan dolgokat tettek, sosem buktak le, sosem nyerték el…
A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…
A 2017-es könyvajánlónk sikerén felbuzdulva idén is úgy döntöttünk, hogy összegyűjtjük nektek, a tavalyi év 10 legérdekesebb horror és sci-fi irodalmi művét, amihez idén már a darkfantasy műfaj is becsatlakozott, illetve…
Már egy jó ideje közhelyesnek számítanak azon fejtegetések, amelyek M. Night Shyamalan hektikus teljesítményét hivatottak boncolgatni. Az indiai származású filmrendező alkotásainak minősége ugyanis szélsőségek közt ingadozik: olykor kiugróan magas szintű,…
Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A Világvégi mesék és a Mesék az ágy alól kötetek után Szűcs Gyula ezúttal kissé csavart a…
Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…
Az év zárása a mérhetetlen mennyiségű bejgli és pezsgő elfogyasztása mellett kiváló lehetőséget biztosít az eltelt esztendő filmjeinek rangsorolására, és a következő 365 napban érkező új alkotások izgalommal történő listázására….
Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…
Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…
Rovatunk februárban olyan ügyeket, és az azok alapján készült filmeket mutat be, melyek elkövetői mai napig ismeretlenségben maradtak. Ahogyan a Serial Chillersben gyakran, úgy ezek körül a történetek körül is megfigyelhető a rendőri felkészületlenség, alkalmatlanság vagy éppen restség – de mentségükre szóljon, hogy nem mindennapi bűnügyekről van szó.
Az 1968-ban született, eredetileg magazinokban publikáló és rendezőnek tanuló cseh író, költő és reklámszakembernek ezidáig több próza-, és verseskötete is megjelent már, de gyermekkönyveket szintén jegyzett. Legújabb regényét 2014-ben adták ki eredeti nyelven, egy évvel később pedig elnyerte a Magnesia Lieta-díjat. És, hogy megválaszoljam a központi kérdést, vagyis: mégis milyen is ez a provokatív szövegezéssel bíró, misztikus gasztro-pornográf thriller, amit találó módon az alcíméül kapott, az egy kattintás után kiderül! (tovább…)
A sorozatgyilkosokra többnyire haláluk után, de néha már életükben is szörnyű sors vár: a tehetségtelen rendezők hullarablókat megszégyenítő munkamorállal gyalázzák meg a történetüket. Nincs ez másként a legnagyobb magyar sorozatgyilkos, Kiss Béla esetében sem, akiből ez a 2013-as német celluloidlepra egy időutazó és/vagy halhatatlan szellemvámpír slashergonoszt csinál. (tovább…)
Ira Levin művei, köztük A stepfordi feleségek azon regények sorát gyarapítják, melyeknek sokkal inkább ismert a filmes feldolgozásuk. Jelen írásomban a regényről és annak első feldolgozásáról, az 1975-ös filmadaptációról fogok szólni – a 2004-re datált borzalmakat csak érinteni fogom.
Amerika hatalmas meglepetései közé mindenképpen TOP 10-es listára tenném szeptemberi Serial Chillers témánkat, John Wayne Gacyt, aki színészkedése helyett inkább sorozatgyilkos tevékenysége miatt került a prominens bandába. Az első film, amelyet a munkásságával kapcsolatban választottunk, egyik személyes kedvencem, az egyszerűen Gacy címet viselő VHS-re készült alkotás, Clive Saunders rendezésében.
Mielőtt még mohón nekiesnétek a legújabb, Stephen King műveinek felhasználásával kollázsolt Castle Rock néven futó televíziós sorozatnak, meg kell említenem, hogy már 2006-ban is történt egy hasonló próbálkozás a Mester műveit illetően. Akkoriban néhány novellájából készült cirka háromnegyed órás adaptáció a TNT csatornán futó antológia-sorozatba, amelyet aztán később DVD-n is kihoztak. (tovább…)
Amikor nekiülök egy horrorfilmnek, vannak bizonyos intő jelek, amik arra figyelmeztetnek, hogy szart fogok látni. A film elején felvillanó “igaz történet alapján” és a straight-to-VHS formátum a legnyugtlanítóbb, de a remegő kamera, és a monoton nrrációval való indítás (különösen, ha a szinkronszínész hangján hallani, hogy már az első percben tele van a töke a filmmel) is elég rossz ómen. A BTK: vadászat egy sorozatgyilkosra című film pedig az összes ilyen figyelmeztető jelet hozza, de a rovat miatt muszáj volt megnéznem. (tovább…)
A Vakság című 2008-as misztikus hangulatú dráma-sci-fit-t José Saramago nagysikerű portugál író regényéből adaptálták filmre. Rendezőként a brazil származású Fernando Meirelles gondozta a művet, akinek már a lassan kultfilmmé avanzsáló Isten városát (2002), illetve Az elszánt diplomatát (2005) is köszönhettük.
Eddig bemutattunk az olvasóinknak két szélsőséges filmet Ted Bundy életéről és munkásságáról. A mostani mű, a nemes egyszerűséggel Ted Bundy-ra keresztelt thriller teljesen más irányból közelíti meg a sorozatgyilkos tevékenységét, és a hétköznapjaira, valamint a lélektanára próbál koncentrálni, elsősorban pszichológiai szempontból. Az eredmény olyasmi, mintha Hannibal Lectert boncolgatnák egy életlen szikével. Az elképzelés nem rossz, de sajnos elég gyenge a megvalósítás, túlságosan elfogultak az alkotók.
A trailer alapján könnyen azt gondolhatnánk, hogy egy mikro-költségvetésű filmes projektet látunk, amit valamelyik amerikai egyetem diákja dobott össze. Ezen gondolatunkat azonban kukázhatjuk, amikor az egyik jelenetben Matt Damon is feltűnik a színen. A sokak által csak iPhone-filmként aposztrofált alkotás ugyanis egy Oscar-díjas rendező titkos projektje, az Unsane premierje az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt február végén.