uwe boll

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

CineFurcsaságok #8 – És az megvolt, amikor Uwe Boll őrjöngésbe kezdett a Rampage kapcsán?

A CineFurcsaságok rovatunk nyolcadik cikke ezúttal a korunk vitathatatlanul egyik legtehetségesebb horror rendezőjével foglalkozik. Uwe Boll egy meg nem értett géniusz, akihoz olyan horror klasszikusok fűződnek, mint a Holtak Háza vagy az Egyedül a Sötétben. Szeretett fenoménunkkal szemben azt a hatalmas szörnyűséget követték el, hogy egy az idén a moziba kerülő, Dwayne Johnson és Brad Peyton nevéhez fűződő filmet képesek voltak Rampage (Őrjöngés) néven illetni. Hát hogy lehet, hogy nem tudták, hogy a horrorcézárnak bizony van egy három részből álló trilógiája, amint szintén Rampage címmel illetett? Természetesen ez a gyalázatos húzás nem maradhatott következmények nélkül – példaképünk twittert ragadott és akcióba lépett!

8. rész: Amikor a filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusát undorító módon plagizálta egy senki….

(tovább…)


BloodRayne: The Third Reich (2010)

bloodrayne33A BloodRayne II megtekintése előtt még reménykedtem, hogy Uwe Boll kedvenc szériája ( a szintén már harmadik résznél tartó A király nevében mellett) nyújtani fog valamilyen szórakozást, valamilyen emlékezetes pillanatot, esetleg epikus hülyeséget. Ennek ellenére a Deliverance csúnya pofára esésnek bizonyult, egy vontatott, bugyuta, klisés és szánalmas szarkupacnak, amely nyílegyenesen múlta alul a thrash filmekkel szemben támasztott meglehetősen alacsony elvárásaimat is. Következett a BloodRayne harmadik része, és ismét reménykedni kezdtem: Boll a jelek szerint eljutott addig, hogy legalább fél perc játékmenetet megnézzen a feldolgozott játéksorozatból, és az előzetesek egy modern nazisploitationt, egy vérgőzös agyatlan másfél órás vagdalózást ígértek, valóságos mennyországot az előző rész jellegtelen spagettiwestern próbálkozása után. Sajnos úgy vélem, nem mondok újat a nap alatt, ha már most előre kijelentem, Boll papa még ezt is sikeresen félrebarmolta. (tovább…)


Blubberella (2011)

Blubb_thumbUwe Boll – bár távol álljon tőlem, hogy Cormanhez hasonlítsam -, Roger Corman iskoláját követve egy helyszínen, ugyanazokkal a karakterekkel, egy időben két frenetikus filmet is leforgatott. A BloodRayne: The Third Reich-et és cikkem tárgyát. Elmondása szerint, így sajnos nem jutott elég idő a Blubberellára, aminek az utolsó negyven perce így szar lett. Drága Uwe! Nem csak az utolsó negyven perc lett szar.

(tovább…)


BloodRayne II: Deliverance (2007)

bloodrayne2_thumbFolytatódik thrash tematikus hetünk, azon belül Uwe Boll filmes munkásságának vesézése. Az eredeti BloodRayne film ugyan a címet, és a főhős kinézetét leszámítva semmit nem vett át az adaptált játéksorozatból, sokan ezt, A király nevébent és a Postalt tartják a legnézhetőbb alkotásoknak Boll játékadaptációs vágóhídjáról. Naivan azt hittem, hogy a “trilógia” által közrefogott, és az azok után megjelent filmek is jobbak lesznek, talán Boll képes volt javulni valamennyit a Holtak háza és az Egyedül a Sötétben brutális melléfogásai után. A valóság azonban az, hogy Boll számára lefelé vezetett az út, és ahogy a kritikusok egyre intenzívebben szedték ízekre az alkotásait, rejtélyes pénzügyi forrásai is úgy tűnt, apadni kezdtek, munkássága pedig egyre mélyebbre hatolt a szennyfilm sötét bugyraiba. (tovább…)


Z-108 qi cheng a.k.a. Zombie 108 (2012)

zombie108_thumbViszonylag ritkán látok távol-keleti horrort, így amihez hozzá bírok jutni, eléggé megbecsülöm. Nemrégiben került látókörömbe ez a tavaly készült taiwani élőhalottas mozi, mely nem kifejezetten a brutális vonalat hivatott támogatni, inkább csak körülményként használja fel a zombulás cselekményét. (tovább…)


Eaters – Rise of the Dead (2010) (Holtak világa)

Baromira kezd már unalmas lenni, hogy újabban minden zombikról szóló film úgy kezdődik, hogy a Föld népességének 90%-át élőhalottá változtatta valamiféle járvány vagy vírus – esetleg meg se indokolják eme jelenséget, merthogy kit érdekel ez a tény. Mindenre elszánt, harcos kedvű túlélők nyilván mindig kellenek bele, hogy mi azért megnézzük, mi a fészkes fene történik majd velük ebben a kilátástalan posztapokaliptikus világban, ha másért nem, hogy legalább jót lakmározzanak az agyukból… (tovább…)


Day of Dead (2008) (Holtak napja)

Nem fér a fejembe, hogyan lehet mindenféle büntetés nélkül egy ilyen klasszikust meggyalázni!? Szegény George A. Romero forogna a sírjában, ha látná ezt az ipari hulladékot – majd rövid úton visszatérne, és stílusosan kiharapná Steve Miner rendező agyát; de szerencsére még életben van a Mester, még ha az utóbbi időben az élőhalottas sorozatának kvalitása kissé megromlott. Bár szerintem abban ő is egyetértene, hogy büntetni kéne az ilyen remake-szennyeket… (tovább…)


Bloodrayne (2005) (Bloodrayne)

bloodrayne_thumbMikor először láttam a film első előzetesét, még azt hittem, hogy valami amatőr kisfilm a forgatásról, de a végére sajnos rá kellett döbbennem, hogy bezony, ez maga a film. Uwe Boll “mester” egy újabb “remekmű”-vel ajándékozott meg minket. Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen hírhetten rossz rendező, hogy tud ilyen sok nagy színészt megszerezni a filmjeihez. Michael Madsen, Udo Kier, Billy Zane, Ben Kingsley, Michelle Rodriguez és Rayne szerepében Kristanna Loken, aki a Terminator 3-ban volt a Terminatrix. De lássuk mit főzött ki ezúttal Boll “mester” egy újabb remek alapanyagokkal rendelkező névből. (tovább…)