uwe boll

A novellapályázat margójára

Több mint 105 szerző és 130 novella. Pusztán átolvasni a beküldött műveket impozáns feladatnak bizonyult – értékelni még nehezebb. A The Black Aether oldalán pár napja már olvasható az eredmény,…

ház, amit jack épített

The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített)

Sokadszorra puffogtatjuk el idén ezt a mondatot, hogy az év leginkább várt horrorjáról lesz szó. Így volt ez az Örökséggel, a Suspiria remake-jével, de ide citálhatom akár Az apácát is,…

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

BloodRayne: The Third Reich (2010)

bloodrayne33A BloodRayne II megtekintése előtt még reménykedtem, hogy Uwe Boll kedvenc szériája ( a szintén már harmadik résznél tartó A király nevében mellett) nyújtani fog valamilyen szórakozást, valamilyen emlékezetes pillanatot, esetleg epikus hülyeséget. Ennek ellenére a Deliverance csúnya pofára esésnek bizonyult, egy vontatott, bugyuta, klisés és szánalmas szarkupacnak, amely nyílegyenesen múlta alul a thrash filmekkel szemben támasztott meglehetősen alacsony elvárásaimat is. Következett a BloodRayne harmadik része, és ismét reménykedni kezdtem: Boll a jelek szerint eljutott addig, hogy legalább fél perc játékmenetet megnézzen a feldolgozott játéksorozatból, és az előzetesek egy modern nazisploitationt, egy vérgőzös agyatlan másfél órás vagdalózást ígértek, valóságos mennyországot az előző rész jellegtelen spagettiwestern próbálkozása után. Sajnos úgy vélem, nem mondok újat a nap alatt, ha már most előre kijelentem, Boll papa még ezt is sikeresen félrebarmolta. (tovább…)


Blubberella (2011)

Blubb_thumbUwe Boll – bár távol álljon tőlem, hogy Cormanhez hasonlítsam -, Roger Corman iskoláját követve egy helyszínen, ugyanazokkal a karakterekkel, egy időben két frenetikus filmet is leforgatott. A BloodRayne: The Third Reich-et és cikkem tárgyát. Elmondása szerint, így sajnos nem jutott elég idő a Blubberellára, aminek az utolsó negyven perce így szar lett. Drága Uwe! Nem csak az utolsó negyven perc lett szar.

(tovább…)


BloodRayne II: Deliverance (2007)

bloodrayne2_thumbFolytatódik thrash tematikus hetünk, azon belül Uwe Boll filmes munkásságának vesézése. Az eredeti BloodRayne film ugyan a címet, és a főhős kinézetét leszámítva semmit nem vett át az adaptált játéksorozatból, sokan ezt, A király nevébent és a Postalt tartják a legnézhetőbb alkotásoknak Boll játékadaptációs vágóhídjáról. Naivan azt hittem, hogy a “trilógia” által közrefogott, és az azok után megjelent filmek is jobbak lesznek, talán Boll képes volt javulni valamennyit a Holtak háza és az Egyedül a Sötétben brutális melléfogásai után. A valóság azonban az, hogy Boll számára lefelé vezetett az út, és ahogy a kritikusok egyre intenzívebben szedték ízekre az alkotásait, rejtélyes pénzügyi forrásai is úgy tűnt, apadni kezdtek, munkássága pedig egyre mélyebbre hatolt a szennyfilm sötét bugyraiba. (tovább…)


Z-108 qi cheng a.k.a. Zombie 108 (2012)

zombie108_thumbViszonylag ritkán látok távol-keleti horrort, így amihez hozzá bírok jutni, eléggé megbecsülöm. Nemrégiben került látókörömbe ez a tavaly készült taiwani élőhalottas mozi, mely nem kifejezetten a brutális vonalat hivatott támogatni, inkább csak körülményként használja fel a zombulás cselekményét. (tovább…)


Eaters – Rise of the Dead (2010) (Holtak világa)

Baromira kezd már unalmas lenni, hogy újabban minden zombikról szóló film úgy kezdődik, hogy a Föld népességének 90%-át élőhalottá változtatta valamiféle járvány vagy vírus – esetleg meg se indokolják eme jelenséget, merthogy kit érdekel ez a tény. Mindenre elszánt, harcos kedvű túlélők nyilván mindig kellenek bele, hogy mi azért megnézzük, mi a fészkes fene történik majd velük ebben a kilátástalan posztapokaliptikus világban, ha másért nem, hogy legalább jót lakmározzanak az agyukból… (tovább…)


Day of Dead (2008) (Holtak napja)

Nem fér a fejembe, hogyan lehet mindenféle büntetés nélkül egy ilyen klasszikust meggyalázni!? Szegény George A. Romero forogna a sírjában, ha látná ezt az ipari hulladékot – majd rövid úton visszatérne, és stílusosan kiharapná Steve Miner rendező agyát; de szerencsére még életben van a Mester, még ha az utóbbi időben az élőhalottas sorozatának kvalitása kissé megromlott. Bár szerintem abban ő is egyetértene, hogy büntetni kéne az ilyen remake-szennyeket… (tovább…)


Bloodrayne (2005) (Bloodrayne)

bloodrayne_thumbMikor először láttam a film első előzetesét, még azt hittem, hogy valami amatőr kisfilm a forgatásról, de a végére sajnos rá kellett döbbennem, hogy bezony, ez maga a film. Uwe Boll “mester” egy újabb “remekmű”-vel ajándékozott meg minket. Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen hírhetten rossz rendező, hogy tud ilyen sok nagy színészt megszerezni a filmjeihez. Michael Madsen, Udo Kier, Billy Zane, Ben Kingsley, Michelle Rodriguez és Rayne szerepében Kristanna Loken, aki a Terminator 3-ban volt a Terminatrix. De lássuk mit főzött ki ezúttal Boll “mester” egy újabb remek alapanyagokkal rendelkező névből. (tovább…)