Edgar Cantero – Kotnyeles kölykök (2019)
Manapság már nem is annyira meglepő, ha egy-egy régi filmet vagy mesét újragondolva láthatunk viszont. Ahogyan az sem, ha csak valamiben visszaköszönnek ezek a régi alapok. Az vitatható, hogy ezekből mi sikerül nagyon jól, és mi kevésbé. Az azonban biztos, hogy Edgar Cantero nagyon eltalálta a Kotnyeles Kölykök című könyvet. Ha elsőre nem jönnétek rá, mire is emlékeztet a cím, illetve a borító, segítek: ugye mond még nektek valamit az, hogy Scooby-Doo? Sokunk gyerekkori kedvence, nem igaz? A Fumax Kiadónak köszönhetően pedig már mi is olvashatjuk az Edgar Cantero féle Scooby-Doo-t. (tovább…)
Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n 3,5 pontszámmal álló alkotás, viszont legalább a kreatúrák kinézete, a belezős hangulat és a morbid poénok bőven javítottak az amúgy silány összképen. 
Lenore, a cuki halott kislány ismét megérkezett, hogy aranyosan fátyolos szemecskéivel megnyerjen magának minden felnőttet. És kinyírjon mindenkit. No meg persze játszon a kis barátaival. Akik vagy túlélik őt, vagy nem. Vagy csak úgy cuki legyen. Aki esetleg keveselte volna a Kokik első kötetét – ami teljesen jogos lenne, mert ugye csak a magyar kiadásban kapták szét két részre a gyűjteményt -, annak jó hír, hogy Lenore-ról olvashatunk még egy picivel többet. És még cukibbakat. És még betegebbeket. 
Az elmúlt hónapokban a 
Kis túlzással szinte remegő kézzel vártam Ari Aster második nagyjátékfilmjét, mivel rendezői debütálása olyan maradandó nyomokat hagyott bennem, mint kevés horrorfilm a XXI. században. Ha ehhez még hozzáadjuk a tényt, hogy 2019 első fele kedvenc műfajunk szempontjából meglehetősen vérszegényre sikeredett, már könnyen érthető miért vált számomra a Midsommar premierje az év legfontosabb mozifilmes bemutatójává. 
Az önálló kötetekkel (Ismétlés, Nyolcasok) rendelkező Farkas Balázs – akinek lovecraft-i ihletettségű weird-novelláit már a Black Aether hasábjain is olvashattátok – ezúttal korábban íródott, különféle folyóiratokban és antológiákban megjelent (rém)történeteit gyűjtötte össze ebben az ingyenesen hozzáférhető kötetben, Juhász Ernő illusztrációival gazdagítva. 
Lenore, a cuki halott kislány története nem ma kezdődött, ám napjainkban is akadnak olyanok, akik szívesen merülnek bele a kislányról szóló képregényekbe. Roman Dirge még az előző században álmodta meg ezt a kislányt, akiről számtalan rövidke, pár kockás képregényt készített. Az eleinte még csak fekete-fehérben létező képsorok később színes formában is napvilágot láttak, 2011 óta pedig a magyar olvasók számára is elérhetővé váltak Lenore haláli jó kalandjai. Lenore, a cuki halott kislány könnyen utat talált a fekete humor kedvelőinek szívéhez. 
A kígyó és a szivárvány