Death Race 2050 (2017)
Remélem nem hiszitek, hogy ez a Death Race-franchise valami új keletű dolog. Anno Roger Corman kezdte el a 1975-ben a Death Race 2000 cíművel – főbb szerepekben David Carradine, illetve Sylvester Stallone (!) -, majd Paul W. S. Anderson szedte elő a kétezres években, és csinált belőle Jason Statham-mel egy teljesen jellegtelen, középszerű mainstream-mocskot, aztán rá nem sokra kijött az Asylum-változat, valamint készült még két, tökéletesen felejthető folytatás (2010 és 2013), persze szigorúan csak videóra. Most pedig, hogy világkorukat élik a poszt-apokaliptikus meg mindenféle futurisztikus hangulatú produkciók, elkészítették hát egy újabb fejezetét ennek a száguldó trash-cirkusznak, amit én szigorúan csak a bűnös élvezetek kedvelőinek ajánlanék! (tovább…)
Az idei évben egyértelműen elkényeztetnek bennünket új sorozatokkal, azzal párhuzamosan, hogy számtalan zseniális alkotás futtatta ki utolsó évadát 2017-ben. Az egyik leginkább várt széria Neil Gaiman (The Sandman, Coraline) Amerikai Istenek című regényéből készült, és igencsak nagy érdeklődéssel vártuk, hogy hogyan fog sikerülni. Ez is azon művek közé tartozik, melyek kiválóan is elsülhetnek, de a katasztrofális végkimenetel sem volt kizárható. Elsőként úgy döntöttünk, hogy a többrendezős tévésorozatot mutatjuk be nektek és csak később foglalkozunk a könyvvel, megelőzve azt, hogy előítéleteink elhomályosítsák a látásunkat. Természetesen később számíthattok rá, hogy az American Gods végeztével egy bővebb, összehasonlító elemzést is megejtünk, de először kezdjük ezzel. Nyugalom, dőljetek hátra, ez egy spoilermentes kritika, kedvcsináló azok számára, akik még nem tudják, bele merjenek-e harapni.
A Föld egyik legősibb és legtöbb emberből félelmet kiváltó teremtménye, a pók. Az egyébként teljesen ártalmatlan ízeltlábútól való viszolygást számtalan módon dolgozta már fel a horror műfaj. Filmek, könyvek, videojátékok tömkelege jelent már meg a zsánerben, voltak köztük maradandó és felejthető alkotások. Ezekiel Boone kanadai származású író, 2016-ban megjelent regényével szintén beállt a pókiszonyt meglovagoló alkotók sorába. Az író tudta jól, hogy előtte már sokan foglalkoztak a gyilkos pókok témájával, így igyekezett újszerű könyvet írni. Lássuk mit tett le nekünk az asztalra!
Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a vámpíros filmek világában a 2015-ben bemutatott (és szerkesztőségünk év végi toplistájának első helyét nagy fölénnyel elhódító) 
Sokáig halogattam, hogy megnézzem a most bemutatásra kerülő, legutóbb elkészült Appleseed sorozatot, mert belekukkantottam, és nem igazán varázsolt el a gyönyörűséges látványvilága. Kimondottan olcsó, gyerekeknek szánt, modern CGI grafikát pillantottam meg, a mai gagyi amerikai rajzfilmeket idézve fel nekem. Végül úgy döntöttem, hogy egyrészt adnom kell neki egy esélyt, másrészt meg úgy lesz teljes ez a saga, ha rendesen bemutatom minden egyes elkészült szériáját. Az Appleseed XIII az eredeti koncepció újraértelmezése, mely erősebben kidomborítja a görög mitológiai utalásokat, valamint az eszmei mondanivalót, de annak ellenére, hogy 13 részes animét alkottak belőle, valamint 2 filmet, azt kell mondanom, hogy alaposan elbaltázták.
Az 1940-es évek közepére a Universal stúdió szörnyfilmes univerzuma sikert sikerre halmozott. Sorra születtek meg a korábbi sikerfilmek folytatásai, majd azoknak a folytatásai, esetleg közös crossoverek, így szinte nem maradt olyan szörnyeteg, akinek ne lett volna 3, sőt mi több, 4 vagy 5 filmje. Nem volt ez másképp Kharis karakterével sem, az ősi egyiptomi múmiáé, akinek 1944-ben megszületett a harmadik kalandja, a The Mummy’s Ghost. A kendők ezúttal is az ekkorra már szupersztár Lon Chaney Jr.-a kerültek, ráadásul a másik főgonoszt nem kisebb színész alakította, mint John Carradine. 
Minden olyan esetben, ahol könyv, mítosz, vagy képregény, rajzfilm, manga, vagy éppen anime kerül élőszereplős adaptálásra, megjelenik a rajongók irányából az elvárás, és a remény tüze újra és újra feléled, hogy az igazán epikus részek is meg fognak elevenedni a filmvásznon. Ilyenek voltak a Nazgúlok, illetve a hatalmas csatajelenetek a Gyűrűk Ura esetében, a termooptikus álca a 
Címéből arra következtethetnék, hogy ez lenne az Aslyum nevű, sikert sikerre halmozó univerzális hulladékgyár válasza a 
Robert Rodriguez 
Az