Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat
Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású novellapályázat erejéig, melynek legjobb írásai egy ősszel vagy legkésőbb tavasszal (a beérkezett művek számától és az értékelésük tempójától függően) megjelenő különszámban publikálásra is kerülnek majd. Örömmel jelentem, hogy a pályázat lebonyolításában, a novellák értékelésében a CineGore szerkesztősége is részt fog venni. (tovább…)
Thriller rovatunk bővítése jegyében ezúttal a 2008-as évig nyúltunk vissza és előhalásztunk egy nem túlságosan agyonreklámozott, de annál említésre méltóbb alkotást; a 109. utast. Eredeti címén Passengers, tehát nem összekeverendő a Chris Pratt-féle 2016-os Passengers-szel, ebben a verzióban ugyanis Anne Hathaway és a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Patrick Wilson alakítják a kulcsszereplőket; Dr. Claire Summers-t, a fiatal és visszahúzódó pszichoterapeutát és Eric-et, aki egyike egy repülőgép-szerencsétlenség maroknyi túlélőinek. Eddig minden szokványos, de mi van akkor, ha a baleset körülményei nem tisztázódnak és mindenki más élményekről számol be a terápián? 
Az indiai Harinam Singh (író, rendező, valamint egyben a film producere) hulladéknak beillő produkciójában kifejezetten történetről, mint olyanról nem igazán beszélhetünk, hiszen a másfél órás játékidő alatt tetszés szerint felcserélhető jelenetsorokat láthatunk, amiben Dracula és csatlósai – úgymint vámpír-lányok, különféle maszkos egyének, csontvázak és farkasemberek – vegzálják az erdőben sátrazó hőseinket. 
Elcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a
Az 1999-ben startoló Mátrix trilógia nem kevesebbet ért el, mint hogy átvezette az akció-sci-fit a 21. századba. A többek között a mesterséges intelligencia természetével és lételméleti kérdésekkel foglalkozó film egyik fő varázsa a helyenként valóban lélegzetelállító technikai megvalósítás volt, mely alatt többek között az akciójelenetek talán sohasem látott megkoreografáltságát értjük. Az azóta eltelt esztendők nem vagy csak alig voltak képesek újat mutatni a műfajban: a nagy költségvetésű blockbuster-ek (
Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg 
Fred Dekker – olyan filmek rendezőjeként lehet ismerős, mint a 
Oldalunkon, ahogy tapasztalhattátok, nem csak filmekkel, hanem a horror más műfajaival, zenével, a gasztronómia művészetével, regényekkel és képregényekkel is foglalkozunk, azonban a költészet eddig kimaradt a palettánkból. Éppen ezrért hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy az első (két) verseskötet melyet a CineGore-on bemutatunk nektek, egy jelenkori magyar költő, Szikora Ádám műve, aki, olvasva verseit, véleményem szerint az egyik legérzékenyebb és legszenvedélyesebb kortársunk, aki felvette lantját, hogy leírjon pár sort a szerelemről, a halálról és mindarról, ami meghatározza életünket. 
Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de nézzük meg részletesebben, hogyan is teljesített a nem kis hírveréssel érkező apácás horror. 
A legelső Gacy-filmet is elővettük nektek, bár előre jeleztük, hogy a Guiness Rekordot tartó sorozatgyilkos életéről és munkásságáról nem születtek túlságosan erős alkotások. Pedig rengeteg potenciál volna ebben a kissé bizarr sztoriban, így egy forgatókönyv írót és egy rendezőt is várunk, hátha egy okos, igényes feldolgozás is születik belőle a jövőben. Addig is az Elkapni a gyilkost címet viselő műre fogunk koncentrálni, legalábbis egyetlen cikk erejéig mindenképpen kitérünk rá.