A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…
Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.
Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…
Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…
Kevés olyan dolog van a világon, ami annyira megtudja változtatni az emberek életét, mint a mozi vagy a színház. A filmek és színdarabok által olyan érzelmi csúcsokra és gödrökbe juthatunk…
A sorozatgyilkosokkal kapcsolatban mindig az az egyik legizgalmasabb és legzavaróbb kérdés, hogy miben különböznek a normális emberektől, és méginkább: miért. Sokszor hajlamosak vagyunk az életük egy-egy mozzanatát kiemelni, és azt…
Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…
Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…
Műfajtól függetlenül igaz állítás, hogy az aktualitásokat, és/vagy populáris témákat feldolgozó művek mindig lényegesen előnyösebb helyzetből indulnak az ismertség rögös útjain elindulva. Nincs ez másként jelen cikkünk tárgyának esetében sem, hiszen a 2015-ös, Cyberbully névre keresztelt film is egy hasonló alapkoncepcióval dolgozik. (tovább…)
Úgy gondolom Dean R. Koontz nevét nem kell bemutatnom azok számára, akik csak egy kicsit is jártasabbak a horror irodalomban. Stephen King mellett talán az egyik legkimagaslóbb író, aki számtalan hátborzongató történettel örvendeztette már meg az erre fogékony olvasókat, melyek közül szerencsére sokuk elérhető magyar nyelven is. Így van ez jelen cikkünk alanyával is, mely az egyik személyes kedvencemmé vált.
(tovább…)
A Marvel egyik legjobban sikerült sorozata egyértelműen a tavaly debütált Légió volt. Zseniálisan eltalálták a karaktert, az alaphangulatot, nem vesződtek azzal, hogy megszelídítsék vagy eltúlozzák a világot, fantasztikus szereplőket találtak, és az első epizód csapnivaló CGI-át leszámítva lenyűgöző látványban lehetett részünk. Izgatottan vártuk, hogy érkezik-e a folytatás, időközben pedig beharangozták a Cloak and Daggert és a The New Mutants című szériákat is, bár jóval gyengébbnek tűnnek elsőre. A Legion második évadát kicsivel hosszabbra, tizenegy részre tervezték, és időközben a harmadikra is szerződést kötöttek, ezért mindenképpen kíváncsi voltam az eredményre.
A Syfy az utóbbi hónapokban legtöbbször olyan kontextusban került említésre, hogy éppen kinek, melyik kedvenc sorozatát kaszálták el a csatorna kreatív és/vagy pénzügyi döntéshozói. Míg úgy tűnik, hogy a The Expanse széria megúszta a dolgot egy Amazonhoz való átnyergeléssel, addig például a Blood Drive már nem volt ennyire szerencsés. Azt azonban hiba lenne elfelejteni, hogy a legendás kábelcsatorna olyan klasszikusokat hagyott az utókorra, mint az egész zsáner egyik legjobbjának tartott Battlestar Galactica, a szintén igen emlékezetes Stargate SG-1 sorozat (6-10. évad) és még hosszan-hosszan sorolhatnánk. Ebben a hosszú-hosszú sorban szerényen bújik meg a 2014-ben mindössze egyetlen évadot megélt minisorozat, az Ascension is. (tovább…)
Stephen King regényeire jellemző, hogy helyzetekre építenek elsősorban, kisebb hangsúlyt kap bennük a cselekmény szerepe. Néhány kivétel azonban akad, és A holtsáv (The Dead Zone) is ilyen. Máig a legjobb könyvei, a lassan klasszikussá nemesedett történetek között foglal helyet, ismertségén pedig nagyot dobott, hogy az 1983-as filmadaptációt nem kisebb név rendezte, mint maga David Cronenberg.
A Blumhouse Productions minden kétséget kizáróan egy igazi hollywood-i sikertörténet, amely lassan fogalommá válik a horror-rajongók körében. A 2000-ben alapított produkciós iroda hírnevét a Parajelenségek franchise elképesztő sikerének köszönheti, de az Insidious és a The Purge sorozatok is nagyon szépen hoztak a konyhára.
A már lassan 10. számánál járó Azilum olyan irodalmi fanzinként definiálja magát, mely nem csak és kizárólagosan Lovecraft-ről szól, hanem gyakorlatilag magáról a lovecraft-i stílusról és szubkultúráról, vagyis leegyszerűsítve ezen tematika holdudvaráról. A megjelent írások műfaja is rendkívül sokszínű, legyen az ismeretterjesztő cikk, interjú, esszé vagy kritika, de a kiadványok szintén fontos részét képezik a magyar nyelven eddig még meg nem jelent művek. Közel háromszáz oldalas különszámukban pont ez utóbbiak kaptak most lehetőséget. (tovább…)
Ahogy Liu azt a kötet előszavában megfogalmazza, nem igazán hisz a műfaji behatárolhatóságban, zsáneri címkézésben. A hétköznapok varázslatosságát hangsúlyozó, ám a drámát sem nélkülöző történeteiben összefolyik a fantázia és a valóság, a múlt varázslata a jövő tudományos fantasztikumával, és így tovább. Nincs nála vegytiszta sci-fi vagy fantasy novella, de a száraz tényekre támaszkodó történelem sem létezhet a mágikus realizmus intézménye nélkül, ráadásul kínai-amerikai kettős identitása miatt egy teljesen új dimenzióba helyezi az előbb felsoroltakat. (tovább…)
A sorozatgyilkosokat sokszor olyan rajongás övezi, mint a rocksztárokat. Groupie-jaik vannak, blogokat vezetnek róluk, csillagászati összegekért kelnek el a tárgyaik árveréseken; nem egy esetben szerelmes levelekkel bombázzás őket. Richard Ramirez, azaz a Nigtstalker ebből a szempontból nagyon tipikus példa, talán őt még az átlagosnál is nagyobb rajongás övezte. Ezen beteges érdeklődés mechanikájának a bemutatása nagy jó alapanyag lehetne egy filmhez — LEHETNE. (tovább…)
Folytatást készíteni egy olyan volumenű klasszikushoz, mint Alfred Hitchcock Psycho-ja, önmagában is igen merész vállalkozásnak tűnhet. Ehhez a korántsem bizalomgerjesztő koncepcióhoz vegyük még számításba, hogy mindezt 23 évvel később, egy már Halloween és Texasi Láncfűrészes utáni lassan fellángoló slasher korszakban próbálták meg kivitelezni úgy, hogy az egészet látványosan a címre, illetve az eredeti filmből visszatérő, Normant alakító Anthony Perkins-re építettek. Hogy ebből a fortyogó hulladékos üstből kisült-e valami értékelhető is? Vegyük szemügyre a Psycho II-t, minden idők egyik legfeleslegesebb folytatását! (tovább…)