Joe Hill – Spóra (2017)
Stephen King fiának negyedik (!) regényében egy poszt-apokaliptikus vízió tárul szemünk elé, melyben az emberiség nagy részét egy földönkívüli járvány, egy bizonyos T-limfocita fertőzés irtja ki; aki megkapja, annak tetoválásszerű sárkánypikkelyek keletkeznek a bőrén, és nemsokára öngyulladásban halálozik el. Főhősünk, egy az említett betegség tüneteit mutató, férje által elhagyott ápolónő dacolva a többség véleményével babát vár, és így találkozik egy rejtélyes tűzoltóval, aki állítólag kordiában tudja tartani ezt a halálos betegséget. (tovább…)
Hannibal Lecter, a pszichopata zseni személysége és története azóta lenyűgözi az embereket, mióta először megjelent Thomas Harris regényeiben. A kannibál pszichiáter karaktere végül 1991-ben lett közismert, mikor Anthony Hopkins 
Műfajtól függetlenül igaz állítás, hogy az aktualitásokat, és/vagy populáris témákat feldolgozó művek mindig lényegesen előnyösebb helyzetből indulnak az ismertség rögös útjain elindulva. Nincs ez másként jelen cikkünk tárgyának esetében sem, hiszen a 2015-ös, Cyberbully névre keresztelt film is egy hasonló alapkoncepcióval dolgozik. 
Úgy gondolom Dean R. Koontz nevét nem kell bemutatnom azok számára, akik csak egy kicsit is jártasabbak a horror irodalomban. Stephen King mellett talán az egyik legkimagaslóbb író, aki számtalan hátborzongató történettel örvendeztette már meg az erre fogékony olvasókat, melyek közül szerencsére sokuk elérhető magyar nyelven is. Így van ez jelen cikkünk alanyával is, mely az egyik személyes kedvencemmé vált.
A Marvel egyik legjobban sikerült sorozata egyértelműen a tavaly debütált 
A Syfy az utóbbi hónapokban legtöbbször olyan kontextusban került említésre, hogy éppen kinek, melyik kedvenc sorozatát kaszálták el a csatorna kreatív és/vagy pénzügyi döntéshozói. Míg úgy tűnik, hogy a 
Stephen King regényeire jellemző, hogy helyzetekre építenek elsősorban, kisebb hangsúlyt kap bennük a cselekmény szerepe. Néhány kivétel azonban akad, és A holtsáv (The Dead Zone) is ilyen. Máig a legjobb könyvei, a lassan klasszikussá nemesedett történetek között foglal helyet, ismertségén pedig nagyot dobott, hogy az 1983-as filmadaptációt nem kisebb név rendezte, mint maga David Cronenberg.
A Blumhouse Productions minden kétséget kizáróan egy igazi hollywood-i sikertörténet, amely lassan fogalommá válik a horror-rajongók körében. A 2000-ben alapított produkciós iroda hírnevét a Parajelenségek franchise elképesztő sikerének köszönheti, de az Insidious és a The Purge sorozatok is nagyon szépen hoztak a konyhára.
A már lassan 10. számánál járó Azilum olyan irodalmi fanzinként definiálja magát, mely nem csak és kizárólagosan Lovecraft-ről szól, hanem gyakorlatilag magáról a lovecraft-i stílusról és szubkultúráról, vagyis leegyszerűsítve ezen tematika holdudvaráról. A megjelent írások műfaja is rendkívül sokszínű, legyen az ismeretterjesztő cikk, interjú, esszé vagy kritika, de a kiadványok szintén fontos részét képezik a magyar nyelven eddig még meg nem jelent művek. Közel háromszáz oldalas különszámukban pont ez utóbbiak kaptak most lehetőséget. 
Ahogy Liu azt a kötet előszavában megfogalmazza, nem igazán hisz a műfaji behatárolhatóságban, zsáneri címkézésben. A hétköznapok varázslatosságát hangsúlyozó, ám a drámát sem nélkülöző történeteiben összefolyik a fantázia és a valóság, a múlt varázslata a jövő tudományos fantasztikumával, és így tovább. Nincs nála vegytiszta sci-fi vagy fantasy novella, de a száraz tényekre támaszkodó történelem sem létezhet a mágikus realizmus intézménye nélkül, ráadásul kínai-amerikai kettős identitása miatt egy teljesen új dimenzióba helyezi az előbb felsoroltakat.