Shirley Jackson: Hill House szelleme (The Haunting of Hill House) (1959)
Szépen alakul a hazai kiadók kínálata horror terén, amit remekül szemléltet, hogy 2018 végén az egyik legnagyobb klasszikus, Shirley Jackson műfajreformáló kísértettörténete, a Hill House szelleme is eljutott végre magyar polcokra, Mike Flanagen nagysikerű Netflix-adaptációja apropóján. Ideje, hogy ezzel mi is pótoljuk lemaradásunkat ilyen téren, és a magyar kiadás értékelése mellett megállapítsuk, mennyire öregedett jól Jackson klasszikusa. (tovább…)
Kovács Gábor a saját maga által egyszerűen csak ’urban pulp noir’-nak keresztelt zsánerű első novelláskötetében a látszólag mindenki által unalomig ismert fővárosunk egy sokkal misztikusabb, ismeretlenségbe burkoló, sötétebb oldalát mutatja meg nekünk, ahol különféle underground-jelenségek és szubkultúrák (dark-goth, noir jazz, geek, rockabilly) között barangolva tűnnek fel sorozatgyilkosok, különleges képességű utódok, boszorkányok, titkos társaságok, sőt maga az Ördög is tiszteletét teszi! 
Napjainkban úgy tűnik igen népszerűvé válnak azok a filmek, melyek együttesek, zenészek életét mutatják be, köszönhetően többek közt az igen nagy sikert elért Bohemian Rhapsody és az A Star is Born műveknek. Sajnálatos módon az ilyen típusú alkotásokat ritkán keverik kedvenc műfajunkkal, a horrorral, azonban a ’80-as években születtek filmek ebben a tematikában. Az ilyen keverék műveknek egyik képviselője a kanadai testépítő, zenész, dalszövegíró, színész, történész (a wikipédia szerint igen sok oldalú polihisztor) Jon Mikl Thor által fémjelzett Rock ’n’ Roll Nightmare. Egy film, melyben összeeresztik az évtizedre jellemző hard rock-ot a slasherrel…nos ez számomra felhívás volt egy keringőre. Utólag belegondolva, eme döntésemet nagyon megbántam.
Januárban a Serial Chillers 
Az 1968-ban született, eredetileg magazinokban publikáló és rendezőnek tanuló cseh író, költő és reklámszakembernek ezidáig több próza-, és verseskötete is megjelent már, de gyermekkönyveket szintén jegyzett. Legújabb regényét 2014-ben adták ki eredeti nyelven, egy évvel később pedig elnyerte a Magnesia Lieta-díjat. És, hogy megválaszoljam a központi kérdést, vagyis: mégis milyen is ez a provokatív szövegezéssel bíró, misztikus gasztro-pornográf thriller, amit találó módon az alcíméül kapott, az egy kattintás után kiderül! 
A Piknik az árokparton kalandos utat járt be, mire az egyszeri olvasó a kezébe foghatta. A Sztrugackij testvérek művét csak nagyon vonakodva akarták kiadni hazájában, Oroszországban. Többször is vissza dobták komoly átírási utasításokkal, és végül évek hosszas huzavonája után is csak erős cenzúrával jelenhetett meg. A sikert azonban végül nem hazájában, hanem nyugaton érte el, ahol azóta sci-fi alapműként tekintenek rá. Hazánkban legutoljára a 
Tegye fel a kezét, aki az utóbbi húsz évből minden külső segítség nélkül képes felsorolni – nem akarok túl sokat mondani – mondjuk három olyan orosz filmet, ami nézhető és nem az Őrség ciklus részét képezi. Alekszej German 
Joggal merülhet fel a kérdés a Kedves Olvasóban, hogy mit keres egy horror és science-fiction tematikával foglalkozó oldalon egy Sherlock Holmes nyomozásairól szóló novelláskötet, ami egyébként a legjobb esetben is „csak” krimi – az meg ugye nem igazán a mi asztalunk. Csakhogy (és itt jön a csavar!) ezek a történetek nem szükségszerűen azok az említett műfajba tartozó bűnügyi történetek, amiket már megszokhattunk. Olvashatunk párhuzamos dimenziókról, idegen lényekről, gabonakörökről, szellemekről, dinoszauruszokról, és persze Cthulhu-mondakör sem maradhat ki, mindezt pedig olyan szerzők tolmácsolásában, mint Stephen King, Neil Gaiman, Anthony Burgess vagy Stephen Baxter. Na, ugye hogy egyből másként áll a helyzet?! 
A januári 
Adrian Tchaikovsky első sci-fi regényével,