magyar

american horror story cult ahs

American Horror Story: Cult (2017)

Amikor Ryan Murphy először belengette, hogy az American Horror Story legújabb, Cult címre hallgató évadában nagy szerepet játszik majd az amerikai elnökválasztás, az Internet erre fogékony részén kitört a hisztéria…

Jeepers Creepers 3 (2017)

Victor Salva slasher franchise-jának legújabb epizódjával kapcsolatban szerintem csak egyetlen kardinális kérdés merül fel mindenkiben. Mégpedig az, hogy az AZ után szabadon, csak és kizárólag 23. évente, pont 23 napra…

TranslatePasta #03 – 1999 (1. rész)

Úgy tűnik, creepypasta íránti étvágyatok csillapíthatatlan, így ismét jelentkezünk TranslatePasta rovatunkkal, melyben ismertebb, illetve kevésbé ismertebb, de kiváló creepypastákkal, online horror történetekkel jelentkezünk magyarra fordítva. Következő darabunk egyik személyes kedvencem,…

Evil Dead

Evil Dead (2013) (Gonosz halott)

A remake-ekről általánosságban elmondható, hogy teljesen felesleges próbálkozások egy franchise vagy kultikus film felélesztésére, de természetesen akadnak üdítő kivételek is. Az Evil Dead 2013-as verziója azért került be a mostani…

Stranger Things – 2. évad (2017)

Pár napja került napvilágra a Stranger Things legfrissebb évada, mi pedig, hála a Netflix-nek, azonnal hozzájutottunk mind a kilenc részhez, az elszántabb rajongók így akár egy-két nap alatt is magukévá…

Happy Tree Friends (1999 – ) (Tündi Bündi Barátok)

GORE-tematikus hetünkre a cikkek összeállítása közben kibukkant egy elég feltűnő hiányosság. Nem is értettem, hogy történhetett ez, átfutottam a cikkadatbázisunkat, a listáinkat, miközben csak olyanok jártak a fejemben, mint “nem…

Ilyen egy igazi horror halloween – élménybeszámoló a ParaNoir ünnepén

Szerkesztőségünk idén is meghívást kapott az immáron törzshelyünknek számító ParaNoir Pubtól Halloween éjszakájára, mi pedig örömmel vettük a felkérést, és egy különleges, tematikus kvízzel készültünk az egybegyűlteknek. A csordulásig megtelt…

10 legbrutálisabb és legvéresebb videojáték

A múltban párszor már említettük, hogy szerkesztőségünk tagjai természetesen a filmre vitt borzongások mellett a videojátékokat sem vetik meg. GORE-tematikus hetünk apropójából következzen egy kis toplista – lássuk, melyik játékokat…

A Pince (2017)

Úgy vélem stílusos, hogy magyar tematikus hetünket az utóbbi hónapok talán legnagyobb érdeklődést keltő magyar horrorfilmjével fejezzük be. A közösségi támogatással finanszírozott A Pince idén tavasszal került bemutatásra, első körben limitált számú hazai moziban – a visszajelzések alapján pedig úgy tűnik, mind a hazai, mind a külföldi közönséget sikeresen meghódította. (tovább…)


R.E.M. (2015)

Sok-sok éves horrorfilmes pályafutásom során sajnos még nem nagyon találkoztam magyar alkotásokkal, így kíváncsian vártam, milyen lesz a magyar tematikus hetünk felhozatala. Mikor felosztottuk, hogy ki melyik művet mutatja be, egyből felhívta a figyelmemet egy amatőrfilm címe, a R.E.M., hiszen az alvással és álmodással kapcsolatos alkotások mindig is érdekeltek. A művet ráadásul filmrajongók, olyan emberek, mint mi, készítették, így nagyon szurkoltam a filmnek, hogy emlékeztesre sikerüljön. (tovább…)


A Panel – magyar horror antológia érkezik Pécsről

a panel thumbAhogy magyar tematikus hetünkből (illetve korábbi, hazai szerzőkkel és rendezőkkel készített interjúinkból, insider cikkeinkből) látható, rengeteg jó, érdekes és kreatív kezdeményezést vonultat fel hazánk is horror terén. A témába vág, hogy pont augusztus elején keresett meg minket egy pécsi filmes csapat, akik konkrétan horror antológia sorozatot terveznek. Ennek első része, A Panel, már szeptemberben megtekinthető lesz. (tovább…)


Taxidermia (2006)

A magyar filmművészet nem igazán bővelkedik horror – vagy horrornak nevezhető – filmekben. A szó ijesztgetős, késsel/láncfűrésszel/tűhegyes fogsorral rohangálós és sikoltozós értelmében Pálfi György 2006-os Taxidermiája sem horror, hanem egy, a groteszkkel és fekete humorral játszadozó alkotás valahol a játékfilm és a művészfilm kategória határán, mely a testhorror eszköztárát használja fel arra, hogy meghökkentsen, helyenként elborzasszon és ezáltal gondolatokat ébresszen a nézőben. Akit a “művészfilm” szó hallatán elkap a hidegrázás, nyugodjon meg: a Taxidermia amellett, hogy nem könnyen emészthető és megfejthető alkotás, azért még jó szívvel ajánlható a filmesztétikára kevésbé fogékony halandók számára is. Na persze csak ha bírják gyomorral. (tovább…)


CineFurcsaságok #3 – Érdekességek A Pince forgatásáról

a pince thumbFixxerx kollégámtól ezúttal átveszem egy rész erejéig a CineFurcsaságok rovat vezetését. Az aktuális felvonás más szempontból is rendhagyó lesz, ugyanis ezúttal még csak nem is enyém a szó, Illés László, A Pince című idén bemutatott magyar horror rendezője szedett össze számunkra tíz személyes, néha vicces, néha furcsa élményt a forgatásról. (tovább…)


Kontroll (2003)

Kontroll: A film, amely visszahozta a magyar filmet a nemzetközi körforgásba – az alkotás, ami megnyitotta Hollywood kapuit Antal Nimród előtt. Nevethetünk, izgulhatunk, borzonghatunk a klasszikus magyar filmen, ami a metró szürreális világát mutatja be nekünk. A Kontroll elhozza a poklot és a mennyországot, a rendszerváltástól ANNYIRA még messze nem álló Magyarországot és egy különös – és kevéssé szeretett – szubkultúrát, az ellenőröket és a (vélhetően nem ennyire extrém) mindennapjaikat!

(tovább…)


John Cure: Hontalan lelkek (könyv, 1999/2016)

John Cure hontalan lelkekTudjátok, hogy szeretem azokat a horrorokat, amelyek képesek lelépni a vászonról vagy a könyv lapjairól, és a mi valóságunkban is rettegésre késztetnek. Nos, John Cure könyve, a Hontalan lelkek pontosan ilyen; főleg az utolsó oldalak, ahol bejelenti, hogy még két folytatás fogja követni ezt a förtelmet. Amikor tudatosult bennem, hogy azokat is nekem kell majd elolvasnom és véleményeznem, olyan rettegés csapott meg, amit azóta nem éreztem, hogy nyolcéves koromban megnéztem a Hannibalt, ez pedig nagy szó. (tovább…)


Hurok (2016)

HurokNem nagyon szoktam magyar filmeket nézegetni, ennek legfőbb oka az, hogy a mainstream alkotások nem igazán vonzanak, a történelmi alkotások nem érdekelnek, a gagyi vígjátékok nem mozgatnak meg, a sok tehetségtelen ripacs színésztől és a kontár operatőri munkától pedig kiütéseim vannak. Persze ugyanezt más ország műveiről is el tudnám mondani, mindenesetre elvből nem is érdeklődöm kicsiny hazánk remekei iránt. De ha már magyar hetet tartunk, akkor végre előszedtem pár érdekességet, mint például a mostani Hurok című science-fictiont.

(tovább…)


Defekt (1977)

 Vannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai - ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki - azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek. SPOILERES A történet szerint a Kern András játszotta, dohányzásról éppen leszokófélben lévő nyomozó összefüggést gyanít három eltűnés között, mogorva felettese azonban nem hisz neki, majd hosszas unszolás után mégis ad neki egy járőrkocsit és egy nyugdíj előtt álló társat… ha lenne nálam klisészámláló, már az első öt percben kiakadt volna. Ezután egy fiatal nőt látunk, aki dupla durrdefektet kap a Márkus László játszotta kéjgyilkos házától nem messze. A viharos időben bekéredszkedik a férfihoz, aki, ahogy várható is, nekiront. És jön az a rész, ami számomra a mai napig értelmezhetetlen. A nő leüti a gyilkost egy rézszoborral - a haláljelenetről csak annyit, hogy nem az itteni alakításáért szeretjük Márkus Lászlót -, majd nekiáll takarítani. Nem vicc, a nő bedobja a gyilkost a vízgyűjtő gödörbe, majd módszeresen kitakarítja az egész házat; a teljes hatvan percnyi játékidőnek a felében azt nézzük, hogy az asszony takarít! Talán azt akarta érzékeltetni a rendező, hogy az elvtársnők mennyivel higgadtabban kezelik egy kéjgyilkos támadását, mint az imperialista scream queen-ek, nem tudom… Mindenesetre, amikor már csillog a lakás, a nő hazaviteti magát egy teherautósofőrrel, és elmegy a rendőrségre vallomást tenni. (Itt felmerül, hogy ha elmegy a rendőrségre, tehát nem a nyomok eltüntetése volt a célja, akkor mégis mi a frászkarika indoka lehetett kitakarítani?... de ne hagyjuk, hogy a logika elrontsa a szórakozásunkat.) Amikor a nyomozók átkutatják a vízgyűjtőt, megtalálják benne a három eltűnt nőt is. Ezt akkor elérhető csúcstechnológiás effektekkel oldották meg a készítők: ránézésre szivaccsal kitömött guminőket látunk, amiket kicsit összesároztak. De pozitívumai is vannak a filmnek. A képi világ nagyon szeretne a hitchcock-i fekete-fehér mozikra hasonlítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Van néhány nagyon erősen fényképezett jelenet, ami tényleg abszolút hátborzongató tud lenni a mai napig, például a ködből kibontakozó autó képe, vagy a kitömött kutya (ami személyes véleményem szerint a film legjobb alakítását hozza), illetve a film noir-okra hajazó jazzes filmzene is nagyon el lett találva. A történetvezetés is tud váratlanokat húzni, bár ettől nem lesz jobb a film, sőt, de kellemes meglepetés volt egy ‘77-es filmben olyan női karakterrel találkozni, aki nem hogy nem szorul megmentésre, de egyenesen ő öl meg valakit. Ha nem próbálsz meg logikai összefüggéseket keresni a szereplők viselkedésében, egészen élvezhető filmről van szó, buta cselekménnyel, de kellemes atmoszférával. Ez tipikusan az a film, amire azt szokás mondani, hogy “nem is rossz, ahhoz képest, hogy magyar”. Értékelés: 6/10 AnnieVannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai – ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki – azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek.

  SPOILERES (tovább…)


Komor Zoltán: Dögnyugat (könyv – 2014)

Alapvetően nem szeretem a gore-t. No, nem mintha bármi bajom lenne egy kis gusztustalankodással, a belezés, bomlás, vagy egy nekrofil aktus igényes ábrázolásával, sőt, iszonyatos erő van egy ilyen jelenetben, ha jól használják. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy sok film és könyv nem használja jól: nem a félelem erősítésére használják, hanem a félelem helyett. Pótlékként. Úgy gondolják, hogy egy (kettő, három, több) oszló hulla kelt annyi viszolygást az emberben, hogy azon felül már nem tud, de nem is akar olyan úri huncutságokat befogadni, mint a tanulság, mondanivaló, vagy koherens történet.

(tovább…)