Szabó Tamás: Sirom (2023)

Szabó Tamás neve talán nem teljesen ismeretlen a CINEGORE olvasói körében: még jóval az oldal kezdeti időszakában beszélgettünk a horrornovellak.blog.hu oldal gazdájaként, amelynek mára már blogmentes változatában kizárólag saját novelláit olvashatjuk. A szerző volt olyan kedves, és a megjelenése után rendelkezésünkre bocsátotta legújabb novelláskötetét, amelyben egy fiktív észak-magyarországi falu köré kapcsolódó természetfeletti horror/thriller történeteket olvashatunk.

Szabó Tamás nem ma kezdte az írást. Az egykori magyar szakos tanár weboldalán számos önmagában is értelmezhető elbeszélése olvasható, mellette különböző tematikák mentén többféle kötetbe is rendezte novelláit, ám ha ez még mindig nem volna elég, egy sci-fi regénnyel is büszkélkedhet. Legújabb dobásaként a Mogul kiadónál most ősszel jelent meg a Sirom – Palóc mitológia címre hallgató 380 oldalas koncepcionális gyűjteménye, mely huszonhárom thriller/horror műfajában készült írást tartalmaz.

Van egy falu Észak-Magyarországon, a palóc territórium és az álmok szélén.

Varázslatok földje, ahol be kell zárni az ablakot, ha Boszorád felől fúj a szél. Istenek, boszorkányok, kísértetek avatkoznak be emberi sorsokba, máskor maga a hely vagy a lakói okozzák a végzetes eseményeket.

Tamás olyan írónak definiálja magát, aki a horror zsánerben alkot, ám azt a szépirodalom felől közelíti meg; saját szavaival élve, mintha Móricz Zsigmond találkozna Stephen Kinggel. Ez a Sirom-ciklus novelláiban tökéletesen tetten érhető, ugyanis a nógrádi kis falu palóc lakosainak hétköznapi életét és főleg drámáit vegyíti a Mester által ihletett megfoghatatlan, misztikus, baljós természetfelettivel. Égi igazságszolgáltatás. Elátkozott házak falai között különféle rejtélyes jelentések tűnnek fel. Furcsa szél fúj be a nyitott ablakon. Boszorkánynak tartott furcsa öregek zavarják a környezetüket. Baleset után magához térő túlélő szájába kígyószerű dolog mászik. Az élők világában visszajáró holt lelkek és testfoglaló kísértetek mellett olyan további folklorisztikus, mitologikus elemek is megjelennek egyes elbeszélésekben, mint a talált gyermek, az élő erdő vagy mondjuk az alakváltás képessége. Szóval igencsak színesre sikerült a felhozatal.

A kötet a nógrádi település mintegy útikönyvszerű rövid és barátságos bemutatásával kezdődik, majd egymás után következnek a furcsaságokban és rejtélyes, megmagyarázhatatlan eseményekben bővelkedő elbeszélések. Első néhány írásnál még annyira nem érezhető tudatosnak ez a fura falu kvázi-koncepciója, ám később már szervesen összekapcsolódnak egymással a művek. Ezt értsd szó szerint, ugyanis ahol az egyik novella véget ér, ott veszi fel a fonalat a másik; vagy ha nem pontosan az említett módon jár el a szerző, akkor is egy-egy történet cselekményében döntő többségében visszautal egy másikban lezajlott eseményre vagy éppen egy-egy már megismert karaktere sorsára.

Ezeket a furcsa kis epizódokat szinte majdnem mindig a falu közelében elterülő, titkokkal és tragédiákkal teli Boszorád nevű erdőség köti össze, amelyet talán úgy lehetne könnyen leírni, hogy hasonló mint a sci-fi rajongók feltérképezetlen, ismeretlen kimenetelű Zónája. Bármi megtörténhet benne, és nincs garancia, hogy túléled. A kötet vége felé található Négy jegyzet a Boszorádról című hosszabb írás gyakorlatilag ezeket az anomáliákat próbálja összefoglalni, valamelyest megmagyarázni.

Minden, amit az előzőekben írtam, iszonyatosan jól hangzik, azonban a kötetnek sajnos vannak negatívumai. Engem egyrészt zavart, hogy a Siromról szóló történetek az időben ide-oda dobálnak; akadnak a közelmúltban játszódó események (ezek vannak többségben), néhány a réges-régi időkre vezethető vissza, pár pedig a modern közösségi médiától harsogó jelenkorunkat eleveníti fel. Szerény véleményem szerint szencsésebb lett volna valahogy kronológiailag összefésülni, a távoli múlttól haladni a jelen felé. Mondom ezt annak ellenére, hogy például A fűnyírás szabályai című gonosz és bizarr jószág mellett (amit akár Stephen King is írhatott volna), másik kedvencem a Metszés is egy FB-csoportban kialakuló baráti viszonnyal kezdődik.

Másik meglátásom, hogy bár Sirom egy elöregedő, mind kevesebb és kevesebb lakossal bíró, szinte halálra ítélt település, a művek kezdetén a karakterek nagyrészt ingatlanok öröklésével kerülnek oda. Egy-egy novella esetében ez nem lenne zavaró, ám nekem a kötet vége felé már nagyon unalmas volt a sokadik hagyatékból származó ház, amit a távoli rokon jön eladni vagy megpróbálja eddigi életét feladva beköltözni. Nyilván nem könnyű a tizenakárhányadik írásban is kreatívan Siromba hozni a különféle szereplőket, de az írónak volt annyi más tényleg nagyszerű ötlete, hogy talán emiatt is kezdett ez zavarni.

Stílusába egyébként nem tudok belekötni, tényleg ez a szépirodalmiság felől megközelített kicsit mesélős jelleg dominál, amely egy ilyen kis zárt közösség esetében mindenképpen hangulatépítő jelleggel bír. És persze a horror címkénél sem elsősorban a brutális és vérben tocsogó vonalra kell gondolni, inkább az ismeretlentől való pszichológiai rettegés, a komfortzónából való kilépés, a megfoghatatlan fenyegetés, valamint dark fantasy zsánere felől jövő, a valóságba beúszó ún. weirdség dominál. Én személy szerint még bőven olvastam volna a novellákban a magyar folklórban előforduló egyéb alakokról.

Szabó Tamás tehát egy sajátosan magyar rém(szép)irodalmi csokrot nyújt át nekünk egy képzeletbeli település rejtélyes erdőségében felbukkanó lényeivel és a hétköznapok szürke fátylán átszűrődő természetfeletti eseményekkel, amelyek előtt bizony nekünk is be kell hódolni, mese nincsen. Mert a múltat egy szebb jövő kedvéért Siromban nem lehet megváltoztatni, csak együtt élni vele.

A szerzőnek köszönjük a kötetet, amelyet a “SIROM20” kód segítségével most kedvezményesen lehet ITT megrendelni. 

Értékelés: 8,5/10

eyescream

Be the first to comment on "Szabó Tamás: Sirom (2023)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .