Németh Gyula, P. Szathmáry István, Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban (2023)

A Cser Kiadó hiánypótló kötetében első ízben próbálja meg áttekinteni a magyar népi kultúra vonatkozó hagyományait, bemutatva annak legjellemzőbb szegmenseit. Ebben a misztikus képességű embereket, csodás állati lényeket, és a népmesékből ismerős alakokat felvonultató enciklopédikus igénnyel készített gyűjteményben az illusztrációk mellett szakirodalmi ajánlásokat is találunk a további egyéni kutatásainkhoz.

A bestiárium mint olyan eredetileg egy döntő többségében állatokról és szörnyekről szóló – néha pedig növényeket és ásványokat is magában foglaló – lexikális gyűjtemény, amelynek legelső ismert példánya a 2. századi görög Physiologus volt. Ebben olyan klasszikus írók foglalták össze az állatokkal kapcsolatos ősi ismereteket és bölcsességeket, mint például Arisztotelész vagy Hérodotosz. Későbbiekben, a középkorban kezdett népszerűvé válni, amikor a vadállatok és a mitológia lényeinek történetén és az illusztrációján kívül immáron erkölcsi példázatokat is  tartalmazott. Kevesen tudják, de Leonardo da Vinci is készített saját bestiáriumot.

Magyar bestiárium kiadására viszont egészen 2020-ig kellet várni. A Scholtz Róbert Gergely szerkesztésében megjelent a Bestiárium Cigarorum a legendás roma lények és a cigány folklór állatvilágába nyújt bepillantást; ez viszont csak egy apróbb szeglete a Kárpát-medence hiedelemvilágában fellelhető egésznek. Jelen kiadvány egyértelmű célja tehát, hogy egy összefoglaló gyűjteményként funkcionáljon a magyarság tekintetében.

Az enciklopédikus igénnyel készült, gazdagon illusztrált kiadványt – amelynek fényes lapjait P. Szathmáry István archaikusnak tűnő fekete-fehér linómetszetei és a Dr. Moreau szigete legújabb kiadásának rajzaiért is felelő Németh Gyula modernebb megközelítésű digitális festményei díszítik – a szerző, Magyar Zoltán négy főbb fejezetre osztotta. A mitikus állatok tematikájában olyan legendás lények kaptak helyet, mint a csodaszarvas, a turul, a táltos ló vagy vérmedve, a mitikus lények szegmensében pedig a népmesékben sűrűn előforduló karakterek (óriás, törpe, tündér, ördög vagy a halál) mellett olyan kevésbé ismert entitásokról is olvashatunk, mint amilyen a nora, a betegségdémon, a váltott gyerek vagy a napszakok váltakozásáért felelő különféle égitestfaló lények. A harmadik nagyobb egység az átváltozásra képes lények csoportját mutatja be, úgymint a farkasember, és annak regionális változata a prikulics. Végezetül pedig olyan mágikus erejű emberekről értekeznek, mint a boszorkány, a halottlátó, a táltos vagy a garabonciás.

Mindegyik fejezetben részletes leírást kaphatunk a lények kinézetének és egyéb speciális képességeinek tekintetében, néha ezt egy-egy konkrét példával alátámasztva, továbbá földrajzi elterjedésük, differenciálódásuk, illetve alternatíváik úgyszintén megemlítésre kerülnek. A kötet tudományos jellegét csak tovább fokozza, hogy az egyedek bemutatását követően Mesék és hiedelemszövegek címszó alatt egy-egy rövid részletet közölnek az aktuális lényhez kapcsolódva, ezen túlmenően pedig ajánlott szakirodalom áll rendelkezésre, akinek esetleg egyik-másik entitás különösen felkeltette a figyelmét, és tüzetesebben is utánajárna.

Nem szaporítom tovább a szót, a Bestiarium ​Hungaricum egy csodaszép kialakítású hiánypótló kötet, amely minden legenda és folklór iránt érdeklődő olvasónak odakívánkozik a polcára, de aki követte Kriptozoológia nevű rovatunkat a közelmúltból, ahol szintén jelentkeztünk egy magyar kriptidekről szóló cikkel, az is nyugodtan tehet vele egy próbát!

A könyvet köszönjük a Cser Kiadónak, akiktől ITT rendelhető meg a kötet.

Értékelés: 10/10

eyescream

 

 

Be the first to comment on "Németh Gyula, P. Szathmáry István, Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban (2023)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .