Leviathan (1989)

Leviathan (1989)Anno 1979-ben elkészült egy film, ami megváltoztatta az egész mozi világot. Új távlatokat nyitott a horrorfilmek terén, a jelenetei azóta klisévé lettek, ezer és ezer helyen másolták le, használták fel, merítettek belőle. Ez a film az Alien. A klausztrofóbiás terek, elszigetelt, külső segítségre nem számítható emberek, egy ismeretlen szörnyeteg, ami sorra szedi az áldozatait. Nem tudnám felsorolni hány horrorfilm alapszituációja. Születtek jobb és rosszabb alkotások, jelen cikkem tárgya, egy korrekt módon elkészített másolat, a maga módján szórakoztató. Halljátok hát szavam, ereszkedjünk együtt a tenger mélyére, zavarjuk fel álmából a tekergőző Leviathánt és gyönyörködjünk az őrjöngő dühében véghezvitt pusztításban.

Mikor először olvastam a film címét semmit sem tudtam róla, a múlthétig még csak a létezéséről sem hallottam soha. Nem értem miért, mert hangulatos film és igazán nem mondhatni rá, hogy gagyi megoldásai vagy gyenge színészei lennének, de erről majd később. Minden esetre a cím alapján valami óriásszörnyes, Lorenzo Lamasos, CGI polip vs. tengeralattjáró dolog ötlött fel lelki szemeim előtt. Szerencsére tévedtem. Már akkor sejtettem, hogy ez talán mégsem egy nézhetetlen foshalom lesz, mikor a készítők nevei közt megláttam, hogy: creature design produced by Stan Winston. Oké nem ő készítette, csak segített, de azért elég nagy név, gondoljunk csak Pumpkinheadre, Predatorra vagy magára az Alienre. Mind-mind az ő keze munkái. Zenéjét szerezte Jerry Goldsmith, hmm na újabb kellemes meglepetés, ez az Aranykovács Jeromos is egy tehetséges ember, szeressük! Vízipipa megtöm, függöny behúz, szék hátradönt, jöhet a horror!

1

A Történet a közeli jövőben játszódik, az első félórában gyönyörködhetünk egy óceánfenéken létesített ezüstbánya munkásainak mindennapjaiban. Már az elején egy elég feszültséggel teli jelenetet sikerült összehozni, amikor is az egyik munkás légkeringető rendszere meghibásodik és kis híján megfullad.
A csapat nyolc főből áll, egy geológus (Peter Weller, ő a főnök, akinek össze kéne fognia a csapatot, de nem a legmegfelelőbb ember erre a célra), egy orvos (Richard Crenna), egy gépész (Hector Elizondo) és a bányászok.(mármint nem ÉN bányászok, hanem ŐK a bányászok) Ismerős mi? 9.utas a halál… A karakterek jók, a reszkessetek betörők Marvja (Daniel Stern) különösen jó, mint sexmániás humorharold. Az orvos egy megkeseredett ember, akit egy hibája miatt száműztek ide az isten háta mögé, a geológus sem vágyott a feladatra, de fel kell nőnie hozzá. Egyszóval sablonból kivágottak de legalább színes papír nem karton. Egy kitermelés folyamán „Sixpack” (Daniel Stern) elszakad a társától és egy elsüllyedt orosz hajóroncsot talál, ahonnét a víz alatti központ fedélzetére hoznak egy páncélszekrényt. A szekrényben megtalálják az elsüllyedt hajó legénységének aktáit, kitaláltátok? Mind elhalálozott. „Sixpack” benyúl egy üveg vodkát, amikor senki sem figyel oda. Az alkohol veszélyes srácok, de ezt majd meglátjátok… Aki látta a The Thinget vagy az Alient annak sok meglepetéssel nem fog szolgálni a film, de ne én lőjem le a spoilereket ha mégis.

2

Térjünk rá a megvalósításra. A színészek jók, teljesen hihetőek, semmi különös. Nem egy nagy eresztés egyik szerep sem, de amit kell azt korrektül hozzák, talán Richard Crenna volt kicsit unott a doki szerepében. Ami különösen tetszett az a díszlet! Imádom a régi filmekben azt, hogy nincs tele fos CGI-al meg Bluebox vetítéssel. Ezeket a falakat és szobákat megépítették valamelyik stúdióban és tök hiteles az egész, a dolgoknak van súlya. A mélytengeri túlnyomásos ruha, az valami kibaszott állat, vártam is valami mecha harcot a szörnnyel a végén, de sajnos csalódnom kellett. A vízben játszódó jelenetek nagy részét szárazon vették fel, illetve egy medencében de jó utómunkát végeztek, teljesen hihetőek lettek. A szörnyet jó oldschool horroros szokás szerint keveset mutatják, de akkor jól néz ki, gusztustalan is eléggé, nemhiába Winston bácsi bábáskodása. Az én ízlésemnek kevés a feszültség, valahogy lassúnak éreztem a lényt. Olyasmi mint a Pumpkinheadnél, baromi jól néz ki, félelmetes, de ha egy kisnyugdíjas sebességével ront rám, akkor nem tudok megijedni. (Mondjuk ha egy ülőhelyért kell versenyezni a tömegközlekedésen akkor a kisnyugdíjasok meglepő agilitásról tesznek tanúbizonyságot, szóval nem a legjobb példa volt.) A szereplők reakciói egész élethűek, egyből fegyvert fognak, nem tökölnek baromságokkal. (Itt megjegyezném, hogy ha olyan láncfűrész létezik, mint amivel ebben rohangásztak akkor kurvagyorsan írok a télapónak egyért!) Mondjuk azt sose értettem, hogy relatíve kevés levegőjű helyeken, mint egy űrhajó vagy tengeralatti bázis miért a lángszórót használják fegyverként, de ez végül is mindegy, menőn néz ki aztán jól van. A zene kellően nyomasztó, a hangulat is megvan. Ebben az időben nagy divatja volt a tenger alatt játszódó filmeknek, lásd The Abyss, The Evil Below, The Rift, stb. valószínűleg ezért döntöttek úgy, hogy ez is az óceánban játszódjon, mert ha ettől eltekintünk, simán lehetne egy űrbéli sci-fi is.
Konklúzióként, ha másfél órára kiakarsz  kapcsolódni és eleged van a csilivili számítógép-animációkból akkor mindenképp ajánlom megtekintésre a Leviathant!  Hiába klón, de jótól lopni nem bűn, pláne ha ilyen lelkiismeretesen teszik.

Értékelés: 7/10

Oidipus Prime

Be the first to comment on "Leviathan (1989)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .