30 Days of Night (2007) (30 nap éjszaka)

A vámpírok a zombikhoz hasonlóan már szinte az egész világot elözönlötték, legyen akár az egy sablonos poszt-apokaliptikus történet néhány túlélővel, vagy egy jelenben játszódó, Bram Stoker klasszikusát ignoráló, kíváncsiság hajtotta koporsófelnyitogatás. Közös pont, hogy igen kevésszer sikerül kliséktől mentes, új elemet belecsempészni ezekbe az ezerszer lerágott és kiszívott sztorikba. Egy sarkköri kisvárosban egy teljes hónapon át tartó teljes sötétség azonban ahogy látni fogjuk, tud még újat nyújtani…

Az alaszkai Barrow településen beköszönt a 30 napos éjszaka időszaka, ezért nem csoda, hogy mindenki veszettül pályázik el. Megismerhetjük a főszereplő Eben sheriffet, az öccsét, valamint rákos nagymamáját, és persze a szerelmi szál sem maradhat el – ezt Stella, Eben volt nője biztosítja, aki egy véletlen baleset folytán lemarad az utolsó gépéről, így ő is itt dekkolni kényszerül. Eközben a városkában furcsábbnál-furcsább esemény történnek: valaki kinyírja az összes szánhúzó kutyát, tönkreteszi az egyetlen helikoptert, és nemsokára a világítás is akadozni kezd, majd végleg off neki. Ezen eseményeket színesíti az ivóban elkapott, és most börtönbe zárt fura alak vészjósló károgása, miszerint „végetek van”, „eljönnek értetek” és hasonló vidám megjegyzések tömkelege. Lakók többségének lehentelése után mindenkinek nyilvánvalóvá válik, hogy vámpírok a tettesek, habár nem léteznek. Rendkívül eredeti ötletként egy padláson húzzák meg magukat, de később onnét is tovább kell álljanak, az ilyenkor szokásos élelembeszerző vegyesbolt-látogatás miatt. Közben egyre-másra esnek áldozatául a sikító fenevadaknak (vagy éppen áldozzák fel magukat a többiekért), mígnem eljutnak a teljesen biztonságos generátorhoz, de még közel sincs vége az izgalmaknak, ugyanis Stella és a közben megtalált lány kint reked. Nem árulom el a sztori végét, de annyi szent, hogy tartogat még csavart…

Ami először megfogott, az maga a helyszín, és egyben az atmoszféra-választás, mely eleve meghatározza az egész movie hangulatát. Persze ez a kietlen, zord és fagyott táj, ez a végtelen sötétséggel borított, mindentől elzárt kis kommuna tulajdonképpen a képregény érdeme, viszont el kell ismerni, hogy filmes eszközökkel igencsak jól adaptálták. Másik hatalmas pozitívum a szememben, maguk a vámpírok. Vérszívóink teljesen ellentmondanak a mostanság futó, kommersz emberies társaiknak; standard hegyes metszőfogak helyett végig tűéles fogsorral rendelkeznek, hegyes karmokkal, valamint kitágult, gonoszságukat jelképező írisszel. Ezenkívül állatias, ösztönszerű mivoltukat jelképezve saját nyelvükön kommunikálnak egymással – hol sivítás, visítás vagy éppen kattogás formájában. Egyszóval elég cool a külcsíny, és akkor még a vegyesboltban felbukkanó vámpír-kislányról nem is szóltam! Negatívum viszont, hogy a Josh Harnett által alakított hősként viselkedő seriffnek nem tudom elhinni, amiket véghezvisz a filmben, illetve a végén lévő ultra-szentimentális részt is lehagyhatták volna.

Apropó, tavaly készült hozzá egy folytatás Dark Days címen, kizárólag videóra, ami  azt hiszem, ez mindent elárul, úgyhogy meg ne nézzétek, mert egy nagy ocsmányság, ahogy van!!

Értékelés: 8,5/10

eyescream

2 Comments on "30 Days of Night (2007) (30 nap éjszaka)"

  1. deerwoman88 | 2011-07-15 at 17:58 | Válasz

    A cikked hatására megnéztem már kétszer (másodszor társasággal), és mindenben egyet értek. A vámpírok kattogása a legfaszább benne, a vége meg tényleg irreálisan nyálas lett. Mindenesetre üdítő színfolt a vámpírszcénában.:)

  2. örülök, hogy ilyen hatást sikerült elérnem ^_^
    ezért már megéri írni

Leave a comment

Your email address will not be published.


*