Emily Browning – akinek erről a névről nem a Sucker Punch ugrik be, az gyorsan pótolja hiányosságát! Nos, ez az ausztrál hölgy egész eddigi pályafutását főként horrorokkal alapozta meg, így pl. benne volt A sötétség leplében és az elvileg gyerekeknek szóló, de számukra meg biztosan elég ijesztő A balszerencse áradásában. Az Álomháborúhoz vezető munkája pedig ez, ami a 2003-as koreai A Tale Of Two Sisters amerikai újrája.
Hősnőnk neve Anna (Browning), akit 10 hónap után kiengednek egy bentlakásos elmegyógyintézetből, ugyanis édesanyja tragikus halála miatt öngyilkos akart lenni. Ismét otthon lehet, szerettei közt: várja már őt bulizós nővére és író édesapja – na meg egy új családtag, az elhunyt anya egykori ápolónője, akiből időközben az apa barátnője lett. Anna és Alex együtt próbálnak meg boldogulni ebben a fura helyzetben, ám lassan nyilvánvalóvá válik számukra, hogy újdonsült mostohájuk rejteget valami sötét titkot és nem az, akinek mondja magát. Ráadásul az is lehet, hogy köze van a 10 hónapja történt tragédiához! Az apa egy hétvégére magára hagyja a három nőt hatalmas, vízparti házukban és ekkor elkezdődik egy halálos hajsza, amiben az ép elme, az életben maradás és a család egyben tartása a tét…
Semmi érdekeset nem vártam tőle, de már rögtön az elején kiderült, hogy nagyon jó lesz! A legelső álom/látomás kissé gagyi CGI-effektje után egyre-másra sorjáznak az ijesztő jelenetek és a néző azt hiszi, hogy egy kísértet-históriát lát – a koreaiak úgyis gyakran utaznak abban. Aztán lassan áttérünk a „gyilkos a családban”-motívumra, ami azért annyira nem félelmetes, de a kitűnő megvalósítás és a remek színésznők miatt végig megmarad a feszült légkör. Aztán jön a végén egy hihetetlen csavar, ahol tényleg leesett az állam! Erre sosem gondoltam volna, marhára durva megoldás! Az effektek legalább fele maszkmesteri munka, a felbukkanó „élőholtak” elég ocsmányra sikeredtek, erre sem lehet panasz. Érdekesség, hogy a jóízlésű emberek által oly mértékben gyűlölt Alkonyat-trilógia főszerepére Emily Browningot akarta szerződtetni az írónő, ő azonban kimerültségre hívatkozva nem ment el a válogatásra – és milyen jól tette, mert most hogy rühellnénk!:) Visszatérve a Hívatlan vendégre: ez egy jó kis pszicho-horror, csavaros, izgalmas, és nagyszerű (meg szép) színésznőket vonultat fel. Persze lehet, hogy az eredeti verzió rondább, véresebb, stb., de ennek is megvannak a maga pozitívumai. Nekem tetszett, ajánlom mindenkinek!
értékelés: 10/10
tvshaman
Én láttam az eredetit, marha unalmas volt, hogy őszinte legyek. A látványvilága kifogástalan, de nagyon kiszámíthatóak voltak benne az események. Azért ha ez tetszett, érdemes megnézned és összehasonlítani őket.
Kövezzetek meg, de a 10 pontot itt is sokallom 😀
A film jól indul, a lány anyjának szelleme nagyon el lett találva, parázós jelenetekben láthatjuk. Utóbbi évek egyik legjobb kísértetábrázolása.
Tehát a film eleje tetszik, de egy kis idő múlva már ki lehet sakkozni, mi is lesz a csattanó, kiszámíthatóvá válik. Nagyon reménykedtem benne, a vége nem az lesz ami, ugyanis utóbbi években elég sok ehhez hasonló befejezésű film született. Ha nem láttam volna ilyesmit, akkor azt mondtam volna, rendben van, nem volt rossz, de így számomra csalódás. Még akkor is ezt mondom, ha egy félig-meddig feldolgozás filmről beszélünk.
6/10
szasza, ez így nem mehet tovább, neked nyilvánvalóan köztünk a helyed :)! Küldj át egy próbatesztet az e-mailemre és tanítom a cikkfeltöltést.
Nekem tetszett, egész jó film, bár ijesztőnek nem mondanám, inkább izgalmas. A végén a csavar kifejezetten ütős lett. Az eredeti verziót nem láttam…még. Arról azt hallottam, jobb. Ez nálam olyan 6/10.
Csak mert szerinted nem ijesztő, az már -4 pont?
szasza: Nekem ez volt az első ilyen stílusú alkotásom, úgyhogy nekem nem volt kiszámítható vége, ezért a magas pontszám.
Sziasztok!
Múlt héten nyaralni voltam, gyanítom sokak örömére 🙂 No de most aztán irgumburgum 🙂
Zzllee, köszönöm szépen az invitálást, élni is fogok vele, ha lesz annyi időm, akkor küldöm a mélt.
Tvshaman: tényleg nem akartalak bántani, mert őszintén mondom, örülök, hogy írod a cikkeket és végre beindult (részben általad) az oldal, mert utóbbi hónapokban elég nagy volt a pangás… szóval riszpekt és pacsi.
Tudom, hogy ezt az oldalt hobbiból szerkesztitek amiért minden tiszteletem a tiétek. Viszont a dolog másik oldala meg az, hogy a honi horrorismertetés szerintem legolvasottabb portálja is vagytok, így meg nem mindegy, milyen cikkeket és osztályzatokat közöltök le. Írod, Te még nem láttál ehhez hasonló végű filmet és ezért tetszett annyira. Hát, az a helyzet, hogy mostanában minden 3. horror hasonló véget ér. Nekem ezért is csalódás, mert az ember várna valami ötletességet, de aki “nagyot” akar a végére ereszteni, lezárja egy ehhez hasonló finissel 🙁
Annyit akartam az egészből kihozni, hogy szerintem nagyobb a felelősségetek a cikkírás terén, mert sokan “hivatalos” tájékoztatást várnak tőletek, éppen ezért nem mindegy, hogy mennyire körültekintően osztályoztok.
Őszintén remélem, nem sértődtetek meg.
További jó írogatást! 🙂
Erre annyit tudok mondani, hogy anno a Magyar Fangoria megírta, hogy az Event Horizon mekkora film. Sosem láttam, de a címe olyan jó, ezért megmaradt bennem ez a vélemény. A baráti köröm napok óta arról beszél, hogy nem nagy szám, lehetett volna jobb is, stb. Vagyis a “hivatalos” forrás felmagasztalta, a nemhivatalos viszont középkategóriásnak minősítette.
Én úgy vagyok vele, hogy ha egy-egy éppen kedvencem a főszereplő, akkor már alapból elfogult vagyok vele, de nekem tényleg NAGYON tetszett, mert elég kevés “mai” horrort nézek, éppen emiatt nem tudom, hogy minden harmadik így végződik:) Nekem pl. a Dagon is ijesztő volt, konkrétan halálfélelmem lett tőle, mikor pár éve láttam, mások meg azt mondják hogy az gagyi meg nevetséges. Szóval nem tudom.
Nem bírok “objektív” lenni, mert ha nincs mihez viszonyítani, akkor nem tudom megállapítani hogy ez szar-e vagy sem. Csak azt írom, amit nekem jelent.
Aki meg pontszám alapján néz filmet, az belefuthat pár ilyenbe. Ha rontom a színvonalat, hát elnézést, én ilyen vagyok:D
Persze a filmnézés teljesen szubjektív, ilyen ez a popszakma 🙂
Lehet, hogy a Rémálom 2 pepergő 4 pontja okozta nálam a burnoutot 🙂