Halloween: Resurrection (2002) (Halloween: Feltámadás)

Az őszintét megvallva, annak ellenére, hogy eredetileg nem rajongtam a Halloween sorozatért, ahogy spontán elhatározásból sorra végigvettem az egyes részeket, magával ragadott egyfajta hév, amolyan elszántság, ami nem hagyta, hogy leálljak, és a hullámzó minőség ellenére elég sok időt igénybevéve az egész sorozatot végignézette velem. Mire azonban eljutottam az utolsó részig, amit még nem láttam (a Halloween 6 Producer’s Cut-ot illetve a rajongói vágásokat leszámítva), ez a lelkesedés valahogy megcsappant. És azt hiszem, ez nem volt véletlen.

Pénz beszél, kutya ugat, de a Dimensions stúdiónál az a pénz valószínűleg olyan hangosan beszélt a tulajdonosoknak, hogy még a felháborodott rajongókat sem hallották, nemhogy a (sejtésem szerint) sátáni mivoltuk miatt őket ugató kutyát. A Halloween 6 a sorozat utolsó fénypontja volt, ezt el kell ismernünk. A korábbi, ötödik rész már elrontotta a dolgokat azzal, hogy megpróbált megfelelni a kornak, és másolni a Péntek 13 filmeket, a hetedik beleerőltette Michealt egy gyenge Ghostface-utánzat szerepébe, most pedig elérkeztünk a nyolcadik (egyben hálistennek utolsó) részhez, ami annyira magán viseli az Ideglelés című mokumentációs horror hatását, hogy azt még a vak is észreveszi, holott az eredeti Halloween 2-t jegyző Rick Rosenthal neve még adhatott volna okot egy kis bizakodásra…
Mint kiderül, Micheal, miután Laurie gyakorlatilag kivégezte őt az előző rész végén, még mindig életben volt, sikeresen ruhát cserélt az őt bezsákoló halottkémmel (természetesen annak beleegyezése nélkül), majd el is törte a jó munkásember gégéjét, amitől az megnémult, és pechjére nem tudta figyelmeztetni Lauriet, hogy rossz embert készül lefejezni… Hősnőnk természetesen katatonikus állapotban elmegyógyintézetbe kerül, ahol három év távollét után meglátogatja törődő bátyuskája, és ajándékként ki is farag neki néhány ápolót és biztonsági őrt. Bár Laurie kis híján pontot tesz Micheal földi pályafutásának végére, az az utolsó pillanatban kicselezi, és így Laurie nem túl békés módon, de végre végső nyugodalmat nyer. Mike ezután hazatér haddonfieldi házának pincéje alá (ezt mondjuk rohadtul nem értettem, hiszen Laurie ekkor 20 éves fia még mindig életben van, és Micheal okkal mehetne utána), ahol patkányokon és csatornalén tervezi eltölteni hátralevő napjait. Viszont egy pénzéhes médiamogul (Busta Rhymes) kitalálja, hogy internetes horror-valóságshowt fog forgatni néhány egyetemistával a Myers házban. Az emberek vevők is a dologra, a hírnévre kiéhezett (egy-két kivétellel) segghülye szereplőkkel együtt, és így természetesen senkinek sem tűnik fel, hogy a vér, amit a képernyőkön bámulnak már nem ketchup, a hullák nem bábúk, és a szereplőket hatásos effektekkel gyilkoló Mike-imitátor sem színész…
Nagyon szeretem az áldokumentarista horrorokat, és megvallom az őszintét, egyáltalán nem lenne rossz egy slasher filmet ilyen formátumban látni. Egy slashert, ami nem tartozik semmilyen nagy franchisehoz, főleg nem a Halloweenhez. A készítők annyira esetlenül próbálták meg keverni a webkamerás gyilkolászást a Halloween filmek megszokott hangulatával, hogy az felér egy kisebb katasztrófával. A gyilokok végtelenül kiszámíthatóak és unalmasak, a kamerák adta kreativitással is csak elvétve élt a stáb, bármelyik hétvégi független filmes jobb dolgokat talált volna ki. A szereplőgárda nevetséges, azt sem bántam volna, ha Mike egyenként kicsontozza mindegyiküket, annyira semmilyen és/vagy idegesítő karakterek. Micheal pedig hiába néz ki egy fokkal kevésbé röhejesen, mint az előző részben, már annyira idegen neki ez a stílus, és annyira nem a régi önmaga, hogy a film felénél, amikor az egyik szereplő talál egy képet Laurie Stroderól, akkor ugrott be, hogy b****meg én egy Halloween filmet nézek. Vegyes érzések dúlnak bennem: ez az alkotás önmagában gyenge közepest kaphatna, mert hiába vet fel egész jó ötleteket, a színvonala egy bevásárlóközponti DVD és egy Film+ klasszikus között ingázik. Azonban ha úgy veszem, hogy a Halloween sorozat része, akkor még Rob Zombie remakejét is szívesebben ajánlom akárkinek, mert az is hűbb az eredetihez, mint ez a fos. A végső értékelését belövöm a kettő érték közé, de istenigazából csak az nézze meg, aki vagy hatalmas Halloween-guru és mindent látni akar, vagy pedig halvány lila fogalma sincs arról, honnan indult Micheal, és így nem veszi sértésnek, hogyan erőszakolják meg másfél órán keresztül az eredeti klasszikust.

értékelés: 3/10

Zoo_Lee

4 Comments on "Halloween: Resurrection (2002) (Halloween: Feltámadás)"

  1. Hát igen, ez egy ritka nagy fos. Nekem csak a 2. rész tetszett az egész sorozatból, meg a 3., mert kurva viccesre sikerült (bár még évek alatt sem bírtam rájönni, hogy mégis hogyan gondolták ki ezt a baromságot).

  2. amellett hogy csapnivaló csak annyit, hogy pár helyen már már én is ecseteltem a “Rapperek a horrorfilmekbe” kampány mennyire sikeresen működik…

  3. “mint ez a fos” – a számból vetted ki a szót. Én is így gondolom. Viszont fanatikus lévén elfogultságom azt mondatja, hogy örüljünk az akkori “új résznek”. Én becsben tartom a többivel együtt!

  4. Nos a 3. rész viszont kivételt képez ez alól…

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..