Blacula (1972)

A hírhedt explotation műfajnak a hetvenes évek környékén kialakult egy újabb, az afro-amerikai rétegnek szóló szubzsánere, nevezetesen a blaxpotation (vagy blackspotation ha úgy tetszik), melynek hatására olyan klasszikusok készültek el, mint a Shaft (r.: Gordon Parks, 1971) vagy a Sweet Sweetback’s Baadasssss Song  (Mario van Peebles, 1971). Ezek a fekete közönségnek szánt filmek azonban a horror műfaját sem kerülték el, így születhettek meg olyan gyöngyszemek, mint a gyatra szóviccként szolgáló Funkenstein vagy a most ismertetni kívánt Blacula.

Egy meleg pár Erdélyből a tengerentúlra magával hoz pár jól eladható antikvitást, többek között egy Dracula kastélyából származó koporsót, ami aztán természetesen már a film elején kinyílik, hogy kiszabaduljon belőle Blacula. (Róla annyit érdemes tudni, hogy eredetileg Mamuwalde hercegnek hívták, és egy afrikai régióból érkezett, hogy a rabszolga-kereskedelem ügyében tárgyaljon Dracula gróffal Erdélyben, aki aztán a konferencia végén szépen megátkozta, kvázi vámpírt csinált belőle.)

Blacula miután kinyírja a fekete-fehér meleg párt, újabb portyára indul, s ez alkalommal egy bárban találkozik Gordon nyomozóval, annak csajával, valamint a csaj húgával, aki egészen véletlenül baromira emlékezteti őt a tőle 1780-ban elszakított feleségétől, Luvára – így meg is környékezi. Ezen közben Gordon nyomozó különös haláleset után kutat, amelyeknek közös attribútuma a nyakon található szúrás. Eltűnik például Mamuwalde és a Luva-klón Tina közös fotóját megörökítő csajszi, valamint az egyik meleg srác a koporsóból, az út közben megharapott taxis némber pedig végez az egyik boncnokkal – szóval fura esetekben nincs hiány! Gordon nyomozó és felettese gyors észjárásuknak hála hamar megtalálják Blacula koporsójának feltételezett helyét, majd a meleg pár raktárában bősz harc alakul ki köztük és a vámpírrá tett többi ember között. Az egymásba szeretett Mamulwalde és Tina megszökik, és egy gyárszerűségben próbálnak meghúzódni, de a közben a halálos sebet kapott, majd instant vámpírosított Tina végleges exitálása arra készteti Blaculát, hogy mindenkori szerelme elvesztése után nincs értelme az életének, és önként menjen ki a napfényre…


Megmondom őszintén, kellemeset csalódtam a filmben. Egy ultragagyi valamit vártam, ehelyett egy aranyos, szerethető kis explotation mozit kaptam, a maga afro-amerikai közönséget megcélzó hangulatával. Gondolok itt a bárban lévő videóklip hosszúságú zenei betétre, például. Nincs semmi túljátszva vagy gagyira minimalizálva, szokatlan befejezése meg különösen tetszett. Azért persze mókás dolgok is akadnak a filmben: sírva fetrengtem, amikor az úriembernek kinéző Mamuwalde hirtelen Blaculává változik, s ilyenkor random megnő az arcszőrzete, valamint szemöldöke bebozontosodik!! Ja, és szerintem ez az egyetlen film, amiben a néger nyomozónak fehér a főnöke! Már csak ezért is megéri megnézni, ritkaságokat gyűjtő, fanatikus embereknek meg főleg!

Értékelés: 7/10

eyescream

Be the first to comment on "Blacula (1972)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*