A horrormozi minden alműfaja visszavezethető egy korábbi alkotáshoz, vagy legalábbis egy alapvető félelemhez. Az állatos rémfilmeket nyilván a természet megzabolázhatatlan erejű ragadozói ihlették, viszont ezen belül is külön alfejezet a cápás horrorok társasága. Ezeket Steven Spielberg legendás Jaws-ához vezethetjük vissza, ugyanis ez a mű jutatta be a filmes gonoszok/gyilkos teremtmények pantheonjába a nagy fehér cápát és ezzel számos másolat/folytatás/hasonló mű előtt nyitotta meg az utat. Ezek egyike az éppen 12 éves Háborgó mélység, amit az alábbiakban elemzek. Búvármaszkokat fel, merülünk!

Az Aquatica tengeri kutatóállomáson a tudósok azon dolgoznak, hogy a rendkívüli agyi fehérjékkel rendelkező cápákat az orvostudomány szolgálatába állítsák, ugyanis e hatalmas tengeri ragadozók koponyáiban rejtőzhet az Alzheimer-kór ellenszere! Ám éppen mikor a milliárdos gyógyszermágnás (Samuel L. Jackson) ellátogat a komplexumba, katasztrófa történik, és hamarosan fény derül rá, hogy a pusztulás felé sodródó laboratórium végzetéért maguk a cápák a felelősek! A maroknyi túlélő felveszi a harcot a színhelyet elönteni készülő tengerrel és a húsevő fenevadakkal is – de vajon felül tudnak-e kerekedni a belső viszályaikon, hogy képesek legyenek összefogni a közös ellenség ellen?

Mi lehet rosszabb egy 14 méter hosszú, több tonnás cápánál? Természetesen egy 14 méteres, több tonnás cápa, ami gondolkodik. Ennél pedig már csak három ugyanilyen szupercápa lehet kétségbe ejtőbb! És ott a víz alatti halálcsapdává alakult laboratórium, ami bármelyik percben összedőlhet, elöntheti az óceán, szóval minél előbb el kell tűnni onnan. Ami ebben a filmben tök jó, az a váratlanság. Sosem érzékeltetik előre, hogy „na most fogsz megijedni”, a dolgok csak úgy megtörténnek – és nem csak a névtelen mellékszereplők vannak veszélyben! Tudjátok milyen az, mikor már úgy a huszadik perc környékén meg lehet mondani, hogy „ő és ő biztos túlélik”? A Deep Blue Sea-ben ilyen egyáltalán nincs, senki sincs védve, a készítők pedig a jó kis hitchcocki módszert alkalmazva előszeretettel számolnak le a főhősökkel (is). A látvánnyal nincs gond, a ragadozók elég élethűek lettek, főleg a mechanikus cápák; a mindent elborító víz is valahogy szép és talán valakinek a főszereplő csaj is tetszik (nekem nem). A vicces néger szerepkörében ezúttal LL Cool J-t láthatjuk, akinek viszont tényleg jól áll ez a karakter, a poénjain lehet nevetni, ami pedig ritka, ha erről a specifikus mellékszereplőről van szó. A többiek közül még a cigarettázó pasi lehet ismerős, ő Stellan Skarsgard, akit a Thorban és a Karib-tenger kalózai 2-3-ban láthattunk. A széttépős akciókat legtöbbször nem mutatják, de a három hallal való leszámolásokat igen, ezekből a második a legjobb, az tök megmaradt bennem. Nem tudom, mit mondjak még? Vannak bazinagy gondolkodó szupercápák, mindenki feláldozható, az óceán vize gyakran keveredik vérrel és még akad pár poén is – jó ez így.

értékelés: 10/10

tvshaman