The Company of Wolves (1984) (Farkasok társasága)

” A lány melle éppen csak duzzadni kezdett; haja akár a fátyol, olyan szőke, hogy alig vet árnyékot halovány homlokára; fehér arcán csak jelképes a bíbor és most indult meg a vérzése, a belső óra, mely ezentúl havonta egyszer ütni fog.” *

Piroska és a farkas története alapvetően és gyermekien tanulságos, ennek ellenére némely analitikus szívesen magyaráz bele többet; de ha az olyan írok, mint Angela Carter kicsit tovább gondolja és tudatosan felépíti az alap mesét, a farkasból vérfarkast csinál, akkor a szexualitás és a felnőtté válás vadregényes történetét kapjuk.

A novella első fele alapvetően egy figyelmeztető mese, melyet egy tapasztalt, kemény idők edzette idős nagymama mesél kisunokájának, míg a másodikban tanúi lehetünk, hogy hiába a felnőtt óvás, ha a lány hormonjai már átvették a hatalmat, a járt ösvényről könnyen lecsábítják!

Piroska nővérét megöli egy farkas, ám a rém levadászása után kiderül, hogy nem éppen egy átlagos szürke lupulusszal, hanem egy farkasemberrel van dolguk! Mivel Piroska nagymamája benn lakik az erdő közepén, ezért a lányt csak vigyázva engedik el szülei, pláne mikor egy korabeli fiú elkezd érdeklődni iránta. Mint tudjuk, addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Hiába a kosárkába rejtett vadásztőr, hiába az útmutató az összenőtt szemöldökről, vannak az elménknél sokkal nagyobb erők, amiknek szinte lehetetlen ellenállni!

Több síkon fut a történet! Egy kamaszlány délutáni szunyókálás adja a keretet, Ő az aki álmodja Piroska történetét! Viszont a nagymama figyelmeztető meséi is megelevenednek plusz egy dimenzióval és pár történettel megtámogatva az alapot; így kapunk ízelítőt egy hűtlen nej bűnhődéséből, és egy pompadúri pompával tarkított bosszúról!

Neil Jordan második egészestés filmjének választotta a szintén brit írónő tizenkét oldalas történetét, a forgatókönyvet is együtt jegyzik; így Carter elképzelése a pubertásról, Hammer filmeket idéző, ódon képsorokkal társul! Maga az átváltozás fölött azért eltelt az idő, de még így is az egyik leghatásosabb, amit valaha láttam! A férfi előbb megnyúzza saját testét, majd mikor már csak vértől tacsakos, lecsupaszított húst, inakat és izmokat láttunk, akkor indul be visszafordíthatatlanul a metamorfózis. Szó szerint kibújik az ember bőrbe bújt farkas!

A brit filmgyártásra oly jellemző részlet gazdag díszletek mesés világba kalauzolnak el bennünket; a járt ösvény szélét jelző varangyok, patkányok és a kígyók – mely Évát is bűnre csábította – kimondatlanul, szájbarágás nélkül mesélnek. Nem tagadom, mai szemmel lehet rajta unatkozni, de vannak letagadhatatlan és tanítani való momentumai, mint például a fiatal férfi nyájas viselkedésének szertefoszlása, mikor mellkasán megjelennek az első szőrszálak! Sarah Patterson szerény filmes pályafutásának első darabja, de pont abban a korban volt, mikor nagy őzike szemeivel, cserfes hangjával pazarul eljátszotta a testiség iránt egyre kíváncsibbá váló nőt! A legújabb feldolgozással ellentétben (A lány és a farkas), hiába a mindenütt leselkedő gonoszság, Jordan nem felejtett el mesélni; George Fenton scoreja pedig tisztelettel gazsulál és támogatja a látottakat. Nem kötelező, de mindenképp ajánlott, hideg téli napokon mindig lelket melengető a széttépet hús és vér látványa a korhadt erdők növény takaróját ellepő havon! Acsargó vérfarkasok lucskos pofájában gazdag karácsonyt kívánok minden Cinegore olvasónak! 🙂

 

Értékelés: 8/10

 

Miskei

*.: Angela Carter Company of Wolves című novellájából, Greskovits Endre fordításában

Be the first to comment on "The Company of Wolves (1984) (Farkasok társasága)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..