Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy újabb résszel bővüljön mindenki kedvenc tüllszoknyás, vegyi hulladékokból létrejött über-mutánsa, a TROMA cég jelképének is választott Toxie. Filmünk alig kezdődik meg, de a narrátor máris bősz exkuzálásba kezd Tromaville toxikus hősének felejthető második, illetve harmadik része miatt; többek között arra biztat minket, hogy az első epizód után egyből ezt nézzük meg, ami azért elég sokat elárul még a Troma berkein belül is…

Tromaville (mint tudjuk a világ vegyi hulladék fővárosa) Különleges Gyermekek Iskolájában éppen mexikói napot tartanak – igaz, több-kevesebb sikerrel -, mikor váratlanul betoppan a Pelenkamaffia jónéhány pink egyenruhába meg bugyogóba öltözött tagja, és túszul ejti a tanulókat. Tromville persze észnél van, és odaküldi a Bikini TV szépséges riporternőjét, valamint annak egészen dagadt operatőrét. Ők persze nem mások, mint a Toxikus bosszúálló, aki el is kezdeni irtani a pelenkás társulatot a legkülönbözőbb módszerekkel, illetve vele van a Zsírsegg névre keresztelt sidekick-je is, aki szintén sokat segít. Toxie-nak közben haza kell ugrania, mert jelzett az órája, hogy „megtermékenyítési idő van” –, így nőjével a vak Sarah-val lenyomnak egy menetet (később derül ki, hogy gyereket vár), majd siet vissza a suliba. Addig Zsírsegg tartja a frontot, bár elég kevés szefós maradt életben. Tex, e gátlástalan galeri vezetője bombát élesít, amit Zsírsegg (szokásához híven) megpróbál megenni, de sajnos nem sikerül, majd (némi külső tényező hatására) felrobban az egész iskola. Csak Toxie és az általa kihozott két diák menekül meg, de egyből rátámadnak a rendőrök meg a többi ember, amit baromira nem ért…

Persze hogy nem érti szegény, hiszen valójában az történik, hogy a robbanás hatására két párhuzamos dimenzió megcserélődik, így Tromaville Toxikus bosszúállója, és Amortville gonosz Noxie-ja (más néven: Kártékony Bitorlója) helyet cserél egymással. Míg Amortville-ban Toxie a két gyerekkel (Tito, illetve Édeskicsim) flangálva megmenti egy néger fejét, és úgy megy a Plasztikpalota nevű helyre, útközben találkozik Zsírsegg professzorral, aki itt el van szegényedve és pénzért ill. sütiért orális szexet vállal, viszont elvileg tudja a dimenziólépés receptjét… Tromaville-ban eközben egy univerzális szuperhős-csapatot állítanak fel, hogy elkapják a rossz Toxie-t.

Köztük van a szexuális segédeszközben végződő kezű Vibrátor, sárga esőköpenyes Delfinember, az ember-tehén mutáns Őrült Cowboy, a Főfaszverő maszturbálóman, valamint a maszkos/jelmezes Kabukiman. Noxie  Tromaville hitlerbajszú rendőrével parolázik, és a Ron Jeremy által alakította polgármestert kinyírva a városka ura lesz, a szuperhősöket pedig egyesével teszi el láb alól…
Zsírsegg alteregója hosszas kutatómunka során rájön, hogy egy piros cipellővel haza tudja juttatni  Toxie-t a maga világába, akárcsak az Óz esetében. Saját dimenziójába jutva aztán Toxie Tromaville kórházában iszonyat vérfürdőt rendez a hitlerbajszos nácik kiirtásával, majd elérkezik a végső harc Noxie-val, miközben neje éppen szüléshez készülődik. Egyszerűen nem találni szavakat arra, ami a fináléban a nézők szeme elé kerül…

Hallottam már olyan hangvételű kritikákat, hogy ez a negyedik rész sokkalta jobb lett, mint a klasszikus – én úgy érzem, van benne ráció. Elsőként had említsem magát Toxie-t és a főbb szereplőket, akikben egy Troma filmhez méltón egyáltalán ne keressünk komolyságot, ellenben baromi “igényesen” lettek kialakítva, akárcsak a filmben bővelkedő hentelős-belezős jelenetek. Poénok terén szintúgy le a kalappal a film előtt, üresjárat nélkül ontja magából a betegebbnél-betegebb baromságokat, csak néhány példa:  kolbász-nuncsakú, terhességi teszt vakoknak (Braille-írással), halálakor befosó öreg nénike, de akár a befejezéskor leművelt méhen belüli embrióharcot is említhetném! Ezenkívül tele van társadalomkritikával, legyen szó éppen a médiáról, vallásról, drogokról vagy éppen a rasszizmusról, s Tromához méltón már az első öt percben láthatunk csöcsöket (nem is egyet villantanak a képünkbe), de ahogy lenni szokott, az erőszak-faktor is kikerülhetetlen. Végül is pont ezek miatt az összetevők miatt szeretjük ezeket az alkotásokat, nemde?! Ezért aztán mindenféle elfogultságtól mentesen kijelenthetem, hogy Bosszúállónk most bemutatott negyedik epizódja bizony csillagos ötösre vizsgázott a mindenkori trash szellemiségében!

Értékelés: 10/10

eyescream