Horror-karrierjét zseniálisan indító Tobe Hooper – olyan klasszikusokkal a háta mögött, mint a TCM vagy Poltergeist, hogy csak legismertebb műveit említsem – leszállóágának a nézhetetlenség határát súroló Halottasház mellett ékes bizonyítéka ez az 1995-ben elkövetett gagyesz Stephen King adaptáció, melyben hőseinknek egy ördöggel kötött szerződés során megelevenedő mosodai géppel kell megküzdeniük, ugye hogy ti sem találtok rá szavakat?!

John Follett a B-filmek megkeseredett, sztereotip ballonkabátos nyomozója, akit egy mosodában történt eset miatt riasztanak: az egyik dolgozó az ipari vasalógép alatt végezte. De a furcsaságoknak ezzel még nincs vége, ugyanis nem sokkal később hirtelenen elszabaduló gőzcső miatt három másik alkalmazott sebesül meg. Pontosan ugyanazon a helyen. Még jó, hogy Johnny rendelkezik egy hiperaktív okkultista sógorral, aki se perc alatt megoldja az ügyet: az ominózus mosodai mángorlót egy vérre szomjazó démon szállta meg! Igen, tényleg baromi hihető a teória.

Miután a szomszéd gyerekre rádől a szintén mosodából származó hűtőgép, Johnny dühében szétzúzza a masinát, mire csodák-csodájára egy szellemszerűség szabadul ki. (Hm… poszt-poltergeist?!) Ezután már ő is hinni kezd a dologban. Elmegy a mosoda igazgatójához, aki össze-vissza hadovál mindent, viszont nem akarja leállítani a gépet. Mikor az egyik embere mégis megpróbálja, leszabja annak kezét, pár jelenettel később pedig már azon veszik észre magukat hőseink, hogy az élőlényként viselkedő masina rájuk támad, nem is akárhogyan: mint egy megveszett dög, fogsorát csattogtatva rohan utánuk…
Sajnos már a film alapjául szolgáló eredeti (az egyébként kiváló félelemkeltési érzékkel megáldott) Stephen King novella sem hatott meg, valahogy túlontúl erőltetettnek és gagyinak éreztem magát az alapötletet, erre egy lapáttal még rátett ez a pocsék adaptáció! Képi világgal még nem lenne igazán baj – bár kicsit szokatlan dolgokat vehetünk észre, majd csak figyeljétek meg -, ami viszont totális elcseszi a mozit, hogy a félelem forrása már-már parodisztikussá fajul a végén. Oké, hogy Robert Englund általában nem szívmelengető meg jóságos karaktereket játszik, de amit itt alakít, az már egyszerűen förtelmesen rossz nézni. Csak úgy, mint a kiégett zsaru sablonos és blőd jeleneteit. De hát egy B-filmnél nem sok választásunk van, ugyebár.  Egy valamit azért a mai napig nem értek: mostani förtelem után hogyan volt képük elkészíteni még két semmirekellő folytatást?!

Értékelés: 5,5/10

eyescream