Salem’s Lot (1979) (A gonosz háza)

Stephen King műveiről sok mindent el lehet mondani, leszámítva azt, hogy klisések lennének. Óriásira nőtt mutáns patkányok, pszichopata ápolónők, veszett kutyák… ha viszont King bácsi mégis visszanyúlt a klasszikus horror elemeihez, az szinte minden alkalommal egy olyan maradandó és korszakalkotó mű lett, ami Bram Stoker, vagy Lovecraft műveihez hasonlóan kötelező minden horrorért élő-haló olvasó számára.

A Salem’s Lot (az angolt használom, mert követhetetlen, hányféle magyar címet kaptak a fordítások és a filmfeldolgozások) egyike King legkorábbi és legjobb műveinek. Alapvetően egy vámpíros sztoriról van szó, erősen Bram Stoker Drakulája által inspirálva, és megspékelve azzal a rengeteg stílusjeggyel, amelyek majd’ minden King-művet jellemeznek. Ben Mears író visszatér szülővárosába, Salem’s Lotba, hogy kipihenje magát, és kiírja magából gyerekkori traumáját, amit a város szélén álló elhagyatott, és állítólag kísértetjárta Marsten-házban érte. A lakosok többsége kedves és barátságos vele, viszont Bennel egyidőben egy másik új lakó is érkezik a városba, Mr. Straker, aki rejtélyes társával, Mr. Barlowwal régiségkereskedést akar nyitni a városban, és beköltöznek a Marsten-házba. Azaz csak Striker, mivel Salem’s Lot lakói semmit sem tudnak a rejtélyes Kurt Barlowról, aki állítólag a beszerzést végzi az üzlet számára, és folyamatosan úton van. Majd egy nap, Straker utasítására néhány szállítómunkásnak hatalmas, rejtélyes faládát kell elszállítaniuk a kikötőből a kísértetházba, ráadásul a láda érkezésével egyidőben a városka összes kutyáját lemészárolják, az időjárás viharosra fordul, egy kisgyerek eltűnik, a testvére pedig sokkos állapotban tér haza szüleihez. A többi szerintem elég kiszámítható 😀

A Salem’s Lot egyediségét és hangulatát már maga a téma is megadja: Stoker Drakulája a mai napig egyike a leghátborzongatóbb horror történeteknek, ráadásul a hatását csak fokozza, ha a történetet áttesszük a modern, misztikumtól mentes világba, ahol az emberek még annyira sem hisznek a vámpírok létezésében, mint Van Helsing vadásztársai a Drakula elején, és képtelenek felfogni, mi történik. Egészen addig, amikor már a lakosság nagy része képtelen nappal elhagyni a lakást, és vörösvérsejteken kívül más matériával táplálkozni. A film eredetileg két részes tévéfilmként jött ki, ami a normális játékidő kétszeresét jelenti, és a készítők ezt nagyon jól kihasználták: a Salem’s Lot első fele gyakorlatilag csak az atmoszférát építi fel, még csak véletlenül sem látjuk Barlowot, a fővámpírt, meg úgy általánosan, csak a legvégén tűnik fel egy, talán kettő vérszomjas egykori városlakó, míg a második felében már minden ablak alatt és pincében vámpírok kuksolnak. A történetvezetés tökéletes, a regény egy-két apróságot leszámítva tökéletesen van adaptálva, a felesleges szálakat kivágták, a leglényegesebb elemeket pedig szinte szóról-szóra emelték át a vászonra. Ami pedig még külön említést érdemel, azok a vámpírok sminkjei. Ez bizony nem Alkonyat, a vérszívók itt ténylegesen úgy néznek ki, mint egy félig elállatiasodott holttest, a prezentálásuk pedig a köddel, az izzó szemekkel akár hosszú távú rémálmokat is okozhat gyengébb idegzetűeknek. Ez alól az egyetlen kivétel sajnos pont maga Barlow, aki a könyvben egy Drakulához hasonló, kissé ijesztő, de laikus szemmel nézve még viszonylag emberi szereplő volt, ellenben a film készítői inkább a Murnau/Herzog-féle Nosferatu által lehettek inspirálva, és nem is jó értelemben sajnos… Most mondjátok meg, szerintetek ez:

nem túlzás egy kicsit? Tévedés ne essék, ezt a szörnypofát mindig olyan sunyi és váratlan módon kapjuk az arcunkba, hogy garantáltan ránk jön a frász, de akkor is, a fehér arcvakolatból is létezik egy felső határ. Viszont ha ezt a kis apróságot nem számítjuk, azt kell mondanom, a Salem’s Lot egyike azon ritka King-adaptációknak, amelyek szinte tökéletesek, megállja a helyét mind a könyv ismeretében, mind anélkül, és szerény véleményem szerint egyike a hetvenes évek legjobb vámpíros filmjeinek. Ajánlott!

értékelés: 9/10

Zoo_Lee

2 Comments on "Salem’s Lot (1979) (A gonosz háza)"

  1. Itt is a Kingre jellemző alaptételt kapjuk: a zárt közösség lassan teljes mértékben ellenséggé válik, a főhős(ök)nek pedig a közösségbe zárva kell megküzdeniük a fenyegetéssel. nem bízhatnak senkiben, még a legjobb barát is ellenséggé válhat – a paranoia regényesített gyökerei itt is jól működnek.
    Én láttam egy újabb feldolgozást is, azt hiszem, két részben adta a TV, az sem volt rossz, a vámpírt úgy emlékszem, Rutger Hauer játszotta.

  2. Prof. William | 2012-02-20 at 12:00 | Válasz

    A film nagyon jó de Barlowban éppen az volt jó hogy leginkább egy jól ötlözött régimódi, kifogástalan úriember képzetét keltette és csak a vámpíjai voltak tulajdonképpen vérszívó zombik.

    A stílusa remek volt mint egy ígazi uriembeernek és erre velemi nosferatu utánzatot csínáltak belőle. Na ez nem tetszett de maga a film kétség kívül a jó King adaptációk közül valók.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..