Ilyen közhelyesen semmitmondó címmel szinte egészen biztos, hogy messzire elkerülöm, ha csak nem jutok közben olyan lényeges információkhoz, miszerint ez a slasher-panelokra épülő, francia újhullámos alkotás Vincent Cassel zseniális játéka mellett bizony tobzódik a bődületes és bizarr baromságokban!
Diszkós balhéjukat követően egy mulit-kulti fiatalokból álló társaság úgy dönt, hogy elfogadja a nemrég megismert csajszi (Eve) invitációját, így kocsiba pattannak, és irány vidék; előtte persze szigorúan kirabolnak egy útjukba kerülő benzinkutat, csak hogy megmutassák, mennyire lazák…
Ezen az Isten háta mögötti, kecskében gazdag helyen aztán megismerkednek Eve true tanyasi életmódot folytató, durván elbaszott (értsd: vérfertőzés általi) freak rokonaival, aki közül kiemelkedik a feltűnően kedves és barátságos házigazda, Joseph. Fiataljaink a szállásként funkcionáló babakészítő műhelyben sem hazudtolják meg önmagukat: lázasan művelik a szex, drog, r’n’r szent hármasát – bár ez utóbbi inkább hip-hop felé közelít -, mikor is salakanyag kerül a palacsintába. Valaki vagy valakik poén gyanánt sáskákat csempésznek az egyik csaj ágyába, és ezzel olyan lavinát indítanak el, amelyben motoros üldözés, majd karambol követi egymást, de az éppen szülni készülő feleségét istápoló házigazda brutális bepöccenését sem hagyhatjuk figyelmen kívül… Lezárása viszont több, mint érdekes.
Mikor belekezdtem a filmbe, és egyre-másra jöttek az ilyenkor szokásos slasher sablonok, azt hittem, hogy már megint egy megfáradt és unalomba ringató texasi utánérzéssel lesz dolgom, de szerencsére a franciák nem estek bele ebbe a hibába. Helyette kapunk egy slasher-vázra kreatívan felfűzött, bizarr és beteg humorral teli, bűzős és rohadó atmoszférát, aminek groteszkségét már-már alig lehet komolyan venni. A képi világa egyszerűen lenyűgöző – baromi klassz beállítások és vágások sora -, kísérőzenéje is telitalálat, és akkor még nem beszéltem Vincent Cassel (Visszafordíthatatlan, A gyűlölet) briliáns játékról. Ez az ember egy kész átváltozó művész: úgy hozza a mindig vidám, elmebeteg falusi állatot, hogy az állunk leesik; másrészről pedig a befordult feleséget szintén ő játssza… Iszonyúan szórakoztató, tele előre megjósolhatatlan tényezővel, és az ezekből adódó feszültség-faktorral, viszont egyfajta akut komolytalanság is jellemző rá. Aki szereti az elmebeteg és extrém dolgokat, annak maximálisan tudom ajánlani!
Értékelés: 8/10
eyescream
Be the first to comment on "Sheitan (2006) (Sátán)"