Event Horizon (1997) (Halálhajó)

Paul W.S. Anderson nevét a legtöbben a többé-kevésbé emészthető Resident Evil filmekkel kötik össze, holott valljuk be őszintén, a Pandorum is egy ezeknél jobb darab volt, ám amit sokak nem tudnak – még a Pandorum is kvázi nyúlás. Mert ahonnan minden indult, az bizony a ’97-es Halálhajó, ami a korszak egy fontos darabja. Laurence Fishburne és Sam Neill a főbb szereplők, akik remekül alakítják a nekik kiadott karaktert, de erről később.

2047-et írunk. Egy hajó legénysége azt a feladatot kapja, hogy találjon meg egy évekkel ezelőtt eltűnt spéci űrhajót és annak legénységét, melyről gépről úgy vélik, sikerült róla jeleket fogni. Az ötletért senki sem rajong túlzottan, főleg miután meghallgatják a torz felvételt, melyből csak latin szavakat sikerült kihámozni (és ugye ha valahol latin van, az nem jó, mert vagy orvos, vagy jogász, vagy vallás), de segítségükre van a hajót feltaláló férfi, Dr. Weir is. Hamar kibújik a szög a zsákból, mindenkiből megismerhetünk egy-egy apró, rejtett részt, de a jármű titkára is fény derül: Dr. Weir egy picit figyelmen kívül hagyta a relativitáselméletet, és úgy alkotta meg a hajót, hogy annak egy belső magját szabályozó három mágneses kör forgása… Meghajlítsa a teret. A legénység mindezt nehezen hiszi el, de egy poszteren ábrázolva egyből érthetővé válik számukra. A hibernálás után megérkeznek a Neptunoszhoz közeli űrhajóhoz, azonban miután átérnek, a legénységnek csak holt nyomát lelik. A gép azonban működik, a mag szintén aktivizálja magát, és az egyik felderítőt magába szippantja a sötétség. Megtörten, katatón állapotban hozzák vissza. A legénység tagjai elkezdenek szembenézni félelmeikkel, rejtélyes hallucinációk gyötrik őket, míg rá nem jönnek, hogy a térhajlítás során mely dimenzióban is jár az űrhajó… A pokolban. Ott, ahol mindenki találkozik a saját démonaival, miközben keres magának valamit. De amire felhívja a figyelmünket Dr. Weir is – a pokol csak egy szó. Az, amit takar… Az sokkal erőteljesebb.

Bevallom őszintén, én valamilyen okból kifolyólag előbb láttam a Pandorumot, mint ezt, és így már nagyon bánom. Mivel utóbbi film kb. egy az egyben lemásol mindent sikeres elődjétől, a párhuzamok elképesztően nyilvánvalóak. Az atmoszféra remekül érzékeltetett, a sok sötét, félig homályos jelenet, a jól kiválasztott színészek – Laurence Fishburne az egykor traumatizált badass kapitány, illetve Sam Neill a felesége miatt bekattant tudós, komolyan, le a kalappal. Persze a klisék itt is megvannak a szereplők kapcsán, hisz az űrhajón a sok orvos karakter, az okos szöszi, a fentebb említett badass kapitány, a nagyszájú fekete, a családanya, szóval megvan mindenki, aki kellhet egy ilyen csapatba a történet kapcsán, de mégsem tartom unalmasnak, vontatottnak, vagy zavarónak mindezt. Ráadásul ahhoz képest, hogy 1997-es a film… Zseniális. (Ismerősöktől tudom, hogy már abban az évben bekerült a magyar mozikba is, de kizárólag sci-fi-ként aposztrofálták, így néhányan igen komolyan meglepődtek a riasztóbb képsorok láttán. 🙂 Én sem nagyon akasztanám rá a horror jelzőt, inkább thriller ez, de… Valóban felbukkan olykor egy-egy “figyelem megzavarására alkalmas” jelenet. Legnagyobb kedvencem egyébként a felvétel, amit az Event Horizon-ról szereznek, és sikerül rekonstruálni. Na, az elég bizarr.)

És aki már látta a filmet, annak csak annyit, hogy “Liberate tuteme ex inferis.”

Értékelés: 8/10

saly/mindfreaker

2 Comments on "Event Horizon (1997) (Halálhajó)"

  1. Cikklista frissítve!

  2. Lebowski71 | 2012-12-06 at 11:17 | Válasz

    A megjelenésekor láttam egy haverommal moziban délután 2 kor. Iszonyat brutál volt a film akkor.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*