A címet elnézve az idősebb korosztályt a nosztalgia, a fiatalabb generációt pedig a kíváncsiság érzése kerítheti hatalmába, de igazából nem a VHS korszak megidézéséről van szó, hanem a kézikamerás horrorok egy újabb példányáról, ami kivételesen egy antológia.

A keret történet apropója egy megbízás, amit annyira fiatalnak már nem nevezhető, de felnőni, megkomolyodni nehezen akaró harminchoz közelítő emberek kapnak. A srácok szeretnek erőszakot alkalmazni másokon, és szeretik ezt videóra is rögzíteni. Pont az a generáció, amiről Eastwood (Gran Torino) Cox (Red) vagy éppen Caine (Harry Brown) is mesélt. Szar alakok, de keménynek hiszik magukat. Akkor tessék, egy testhez álló feladat. Egy ház, egy kazetta, amit el kell lopni. A kazetta bárhol lehet, ráadásul az egész ház teli van velük. Meg egy hullával, aki épp a mákos televíziókat nézi. Nincs más hátra, mint keresni, kutatni a vhs halomból pedig találomra behelyezni pár szalagot.

Az első mágnesszalag egy remek indító filmecskét tartalmaz, egy olyan nyitányt, amit a Little Death is magáénak tudhatott. Tinik, vagy ha jobban tetszik fiatal felnőttek indulnak bulizni, egyikükön szemüveg, abban beépített kamera. A terv: felcsípni pár suncát, és a kefélést a lencse optikán keresztül rögzítni. A szubjektív kameraszög créme de la créme-je. Csak sajnos az egyik lány kiüti magát, a másik meg baszott nagy szárnyas hárpiává alakul át. Az áldozatból, hirtelen űző lesz. Látat is, de megtartja magának a bizonytalan borzongás érzetét. Ötletes darab és engedtessék meg nekem, hogy rühelljem a szereplőket. Deserve to die!

A következőt az általam olyannyira kedvelt Ti West rendezte, és aki látott már tőle filmet, az tudja, hogy a srác nem kapkod. Itt sem csap bele a lecsóba, csak azt sajnos olyan unalmasan teszi, hogy az egész mozi leggyengébbjének tartom. Az érzéstől, hogy míg alszunk, bejöhetnek a lakásunkba és ott kártékonykodhatnak, mindig is kirázott a hideg – ebből a szempontból jelesre vizsgázik. Értem én, hogy a történet szempontjából, muszáj egy olyan párkapcsolatot bemutatni, amiben senki nem élne szívesen, de milyen kár, hogy ez ennyire felesleges időrablásként jut csak el.

A folytatásban szexuálisan túl fűtött középiskolások, klisés tinihorror alapvetésben találják magukat, de legalább a serial killer nem egy kézzel fogható Jason Voorhees, hanem egy, csak a kamera képén megjelenő zaj. Az egyik legrövidebb és legvelősebb – akarom mondani belezősebb – beülője az omnibusznak.

A soron következő és leírhatatlanul hosszú címmel rendelkező szegmens, végig egy videó chat ablakon keresztül játszódik. A webkamerák által rögzített képeken túl semmit nem látunk, és pont ezért is tud túl nőni a Paranormal Activityn. Ráadásként egy igen kellemetlen végkifejletet is tartogat, csakhogy ne hidd azt, hogy egy szellemgyerek a legrémesebb dolog ami történhet veled.A záró rész pedig egy jó tempójú, szellemházas, feláldozós, ördögűzős darab, ami főként akciódússágával tud a végére még egy kis életet lehelni a lassan záruló két óra végére.

Ahány ember, annyi vélemény, de az tény, hogy a found footage járvány csak nagyon lassan akar csillapodni, viszont amíg van esély arra, hogy készül ehhez hasonló jóság, addig terjedhet nyugodtan.

Értékelés: 7/10

Miskei