Sajnálatos módon a The Girl in the Photographs nem arról marad emlékezetes, hogy minden idők egyik legrémisztőbb, legérdekesebb, legsokkolóbb horrorfilmje lett, hanem “csupán” arról, hogy az augusztusban elhunyt Wes Craven utolsó műve, még ha csak producerként is működött közre benne. A 2015-ös filmben csupán egy kiugró színészi teljesítményt találunk, a készítők szinte minden puskaporukat ellőtték már a trailerben, így beállítottuk ezt is a “ennél jobbat vártunk…” polcra.

Spearfish kisvárosában járunk, ahol Colleen (Claudia Lee) bizarr fényképet kap egy ismeretlentől. A képen egy, a lánnyal egykorú fiatal látható, méghozzá holtan. Habár a lány azonnal jelenti az esetet a rendőrségnek, ők közvetett bizonyíték hiányában nem foglalkoznak az esettel és csupán ijesztegetésnek vélik a fenyegetést. Eközben megismerhetjük Peter Hemmings (Kal Penn) fotóművészt és csapatát, akik a városkába érkezve felfigyelnek az esetre, és szeretnék maguknak megnyerni Colleent fotómodellnek. Mondanom sem kell, mi lesz a cselekmény vége, a stáb és a gyilkosok találkoznak, a szereplők pedig sorban hullanak.

Több hibája van a 100 perces darabnak, többek között az, hogy nincs igazán ritmusa. Percek telnek el teljes unalomban, az érdektelen jelenetek, dialógusok pedig lerombolják azt a kevés feszültséget, ami esetleg egy korábbi képsorozatban felépült. A gyilkosok kiléte nem marad sokáig titok, ami egyáltalán nem gond, hiszen a szereposztás kitűnően sikerült, mindkét karaktert tökéletesen eltalálták. Ám pont ennek köszönhetően a misztikum sincs meg a darabban, nem csak a feszültség.

A film legnagyobb pozitívuma számomra egyértelműen Kal Penn volt, akit én még a House sorozat Kutnerjeként kedveltem meg. Perverz humorával és ellenszenves karakterével egymaga elviszi a filmet, ha már a többi pozitív karakter kicsit egysíkú, semmilyen.

Sajnos a The Girl in the Photographs se nem különösen véres, se nem különösen sokkoló, inkább csak egy átlagos történet, átlagon felüli trailerrel és promóciós képekkel. A legtöbb kritika hozzánk hasonlóan Kal Penn hipster karakterét emeli ki, rajta kívül azonban nem sok érdemleges látnivaló van a filmben. A szerethető befejezés azért kellemes lezárásként szolgál, így rossznak távolról sem neveznénk a darabot, de ki lehet hagyni a megtekintését.

 Értékelés: 5/10

(Varin)