A Higurashi no Naku Koro ni Kai fantasztikusan felkavaróra sikeredett és természetesen nem zárt le mindent, hiszen hagyott elvarratlan szálat, bár egyáltalán nem igényelt különösebb magyarázatot a befejező rész. Nagyon kedvelem az ilyesmit, hiszen nyitva marad a folytatás lehetősége, de annyira nem kínoz minket a gondolat, hogy álmatlanul hánykolódjunk miatta. Tökéletesen kerek lett az egész egyben, ahogy annak lennie kellett és ezek után kérdéses volt, mit tartogathat a folytatás, ami igencsak lassan gördült elő. A Higurashi no Naku Koro ni Rei mégis hozzáad a képhez, hiába csak 5 epizódról van szó.

Higurashi no Naku Koro ni Rei (OAV) (2009.02.25. – 2009.08.21.)

Előrebocsátom, hogy bár itt is horror műfaj van megjelölve, nem kell nagyon trancsírozós részekre számítanunk. Ugyanis ez a sorozat igazából utózöngéje és elgondolkodtató epilógusa az első két évadnak. Erre utal a cím is: 礼 = Rei = köszönet, jutalom, rituálé. A lezárás lezárása is lehetne, hiszen (részben) a Higurashi no Naku Koro ni Kai után játszódik az egész. Aki idáig már eljutott, azoknak nem spoiler az a pár összefoglaló gondolat, amit ide le fogok írni. Akik még nem látták volna a két sorozatot, azok kicsit ugorják át a következő bekezdést, vagy takarják el a szemüket! – segítségként legyen itt az intro (Eiko Shimamiya: Super scription of data), hogy áttekerhessétek.

Azt már tudjuk, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik. Rika múltjára nagyon sok figyelem fordult, így nem lep meg minket, hogy halálakor újabb és újabb Hinamizawában ébred fel. Hanyū pedig mindig ott van vele, bár szándékai erősen megkérdőjelezhetőek, ha az utolsó utáni képsort is megnéztük. Alternatív valóságok tehát léteznek, és hiába nyer az egyik síkon a papnő, a többin ugyanolyan káosz marad és szörnyű pusztulás vár mindenkire. Valahol természetesen mindannyian megérdemlik, hiszen elkövettek egy (vagy több) bűnt, gyilkosságot, melyért vezekelniük kell. De ha megoldható, hogy ne történjen meg sem a katasztrófa, sem a múltbéli események, akkor azt azért illik kiharcolni. Vajon létezik-e megváltás és megérdemlik-e a szereplők a boldogságot a saját világukban? Ebben az öt részben ezt boncolgatják nekünk, korántsem tabumentesen.

Központi kérdésünk tehát az, hogy a megoldás, amit Rika talált a problémára nem ellentétes-e azzal, aminek meg kellett volna történni (avagy a sors akaratával). Illetve ez a jelen okoz-e valamilyen feszültséget a világban, amelyben maradtak. Nagyon érdekes dolgok ezek, és ismét Rika és Hanyū kerül ezzel a középpontba, pontosabban rejtetten inkább a titokzatos szarvakat viselő lány. Hogy miként, azt megtudjátok, ha megnézitek eme epilógust. Mint előre beharangoztam, itt inkább a drámáé a főszerep, az elmaradhatatlan kawaii hangulat mellett.

Az első epizód látszólagos önfeledt játék, hiszen karaktereinknek a Kai végkifejlete után nem igazán maradt félnivalójuk. Belefér egy újabb verseny, némi strandolás, talán kicsi misztikum, és mindenképpen kiharcolt pihenőidőjüket töltik, immár maguk mögött tudva a szörnyű júniusi eseményeket. Felmerül, hogy tényleg megérdemelték-e és vannak-e negatív következményei a végkifejletnek. Rika kénytelen saját görbe tükrébe tekinteni és egyenesbe jönni önmagával. A lelki egyensúly mindenképpen kibillent, ha ez nem is feltétlenül látszik a felszínen.

Toshifumi Kawase (Tenjho Tenge, Umineko no Naku Koro ni, Matchless Raijin-Oh) rendezte a művet, aki az összes Higurashi projektben valamilyen szerepet már betöltött. A karakter dizájnért a Spice and Wolfot, a Chrono Crusade-et és a Sakura Wars-okat is felügyelő Kazuya Kuroda felelt és Kenji Kawai zenéjét hallhatjuk most is.

Nem egyszerű megmondani erről a sorozatról, hogy ajánlom-e vagy nem. Azoknak, akik az eddigi eseményeket végigizgulták és kíváncsiak egy könnyedebb hangulatú, mégis drámai epilógusra, azoknak fenntartással, de azt merem mondani, hogy nézzék meg. Akik viszont úgy érezték, hogy a Kai nagyjából lezárta a történetet és inkább arra volnának kíváncsi, hogy a zárójelenet utáni rész mit takar, nos, nekik azt mondanám, hogy valószínűleg csalódnának, így inkább hagyják ki. Nekem tetszett ez a szál is, hozzátett a teljes képhez. De tökéletesen megértem azokat is, akik mást vártak volna. Egy újabb 6-13 részes évadot megérdemelne a Higurashi. Ugyanakkor az előző évad frappáns befejezésre sikeredett, így nem szükséges erőltetni a folytatást.

Értékelés: 8/10

 

Higurashi no Naku Koro ni Kaku ~Outbreak~ (OAV) (2013.08.01.)

A történet teljesen más aspektusból kerül bemutatásra, hiszen a Higurashi Daybreak című játék alapján készült. A karakterek a megszokottak, viszont egy alternatív valóságban vagyunk, ahol minden esemény kicsit más, mint azt megszokhattuk. 1983 van most is és meleg nyári szellő ébreszti Hinamizawa lakóit, valamint az a meglepetés, hogy a kormány lezárta a települést. Fegyveres emberek érkeztek a falu szélére, kordonokat állítottak fel, mert járványveszély van. Ez eddig nem is volna túlságosan nagy meglepetés, viszont Rika annak rendje és módja szerint eltűnt, valószínűleg Irie és Takano kezei közé került, hiszen őt tartják a forrásnak, illetve az első betegnek.

Az eredeti cím egyébként: 拡 = Kaku = terjedés, アウトブレイク = járvány, tehát a Járvány kitörését jelent. A Tokyo vállalat teljesen más szemszögből figyeli és kezeli az eseményeket. Cél a betegség tanulmányozása, a patient zero (első beteg) zárolása, a település elszigetelése. Maebara és Rena próbálkozik valamilyen ellenállással, hogy a vállalat, illetve a katonák ne merészkedjenek túl messzire és ezúttal egy tudatos túlélési stratégia a cél. Hiszen a Hinamizaw-járvány megfékezésére minden eszközt megkaptak: tűzparancs van érvényben, hogy megakadályozzák az elterjedést.
Kavarognak a gondolatok, senki sem tudja, hogy valós veszélyről van-e szó, vagy egy összeesküvésről, hogy a gátat mégis megépítsék. Sokan mutogatnak Oyashiro-átkára, mások szerint valós lehet, hogy valamiféle járvány tört ki a faluban – és ezért természetesen a kívülállókat, így Maebarát is okolják. Egyedül Rena érzi úgy, hogy valami nem stimmel az akcióval kapcsolatban. Így a két fiatal megpróbálja kideríteni, mi az igazság a hírekkel kapcsolatban és igyekeznek a falu túléléséért harcba szállni.

A Toshifumi Kawase által rendezett, meglehetősen új szemszögből bemutatott események ismét totálisan felkavarják az eddig kialakított képeket. Nyilván ez nem meglepő olyan szempontból, hogy egy másik játék alapján készült a mű. Alternatív síkon vagyunk, így egy újragondolt történet akár tökéletes is lehetne. Thrillerről, horrorról van szó, így kellemesen hátborzongató a hangulata, a zenéjét szintén Kenji Kawai szerezte, a karaktereket is Kyuta Sakai felügyelte, mégis más az anime vizuális világa. Eltűnt a kawaii életérzés, teljesen kőkemény drámai, akció, thriller, sötét, dark és nyomasztó az Outbreak. Ha a Nekogoroshi-henről azt írtam, hogy olyan, amilyen akkor lenne a sorozat, ha nem lenne brutálisan tragikus és pszichopata, akkor itt elmondhatom, hogy ilyen lenne a Higurashi világa, ha nem volna minden édibédi, rózsaszín és kawaii. Azaz ez a kettő gyakorlatilag a sorozat eltérő, kettős arcát külön-külön kiemeli és új megvilágításba helyezi.

Amit számomra ezzel elértek az alkotók, az pedig az, hogy a Higurashi no naku Koro nit és a Kait is kiemelik és aláhúzzák. Egyszerűen az a két sorozat úgy tökéletes, ahogy van. Sem a vígjáték, sem a drámai, csupasz horror nem igazán áll jól neki. Mindkettőből hiányzik a másik, a kontraszt. Ilyen szempontból nézve az Outbreak-re, azt kell mondjam, hogy érdemes megnézni, és aki így tekint rá, az bátran hozzáadhat virtuálisan 2 pontot az alant lévő értékelésemhez.

Értékelés: 6(8)/10

Lezárva az egész Higurashi franchise-t elmondhatom, hogy a két 20+ részes sorozatot mindenképpen kiemelkedőnek tartom és kihagyhatatlannak minden horror-rajongó számára. A kontrasztokat annyira erősre, a karakter kidolgozást annyira sokrétegűre sikerült kialakítani, hogy az nem egy szépirodalmi műnek is példaként szolgálhatna. A cselekmény összetett, a történet színes, nem laposodik el és egy pillanatra sem hagyják pihenni az agyunkat. Kiakasztó, mindblowing, fuckedup, mindfuck! A hatalmába kerít és elvarázsol, beszippant bennünket. Zseniális a fent említett két mű és a fenti kiegészítésemmel, miszerint a Kira, a Rei és a Kaku abban segít, hogy a fő sorozatokat kiemelje, azt kell mondjam, hogy ALAPMŰ és egy rendes élőszereplős feldolgozást is megérdemelne! (természetesen a kawaii érzéssel együtt, különben csak „megint egy tini horror”-ról lenne szó)

Smaragd Sárkány