Nem ritka, hogy egy anime egy klasszikus horrort, illetve egyáltalán szépirodalmi művet alapul véve dolgoz fel egy témát. Általában csak az alapkoncepciót tartják meg, és abból indulnak ki. Egészen gyakori, hogy a karakterek neve nem csak beszédes, de egyenes utalás is egy-egy regényre. A Shisha no Teikoku például tele van ilyenekkel. Egyféle tisztelgés Mary Shelley Frankensteinje előtt, illetve egyben az egyik legismertebb horror továbbgondolása, folytatása is. Véletlenül bukkantam rá és lévén BONES produkció, így kíváncsian ültem neki.

A történet szerint egy ifjú orvos tanonc, Dr. Watson (igen-igen, nem kell kiakadni, Sherlock Holmes társára utal a név és nem az egyetlen a sorban, aki valamilyen irodalmi műből köszön ki nekünk − szerk. megj.), aki egy bizonyos Victor Frankenstein munkája nyomán maga is a holtak feltámasztásával, pontosabban a testek reanimálásával foglalkozik. És ezzel nincs egyedül, világszerte rengeteg lelketlen lény mozog és dolgozik az emberiség szolgálatában. Az egykori tiltott kísérletből mára már mindenki profitál és gyakorlatilag holtak nélkül nem is működne a gazdaság. Furcsa szerkezetekkel programozzák be a halottak agyát, hogy mechanikus munkákat végezzenek el helyettük. Oh, igen, kérem szépen ez is társadalmi kritika, ne tessenek megijedni ettől! Ez az alapfelütés máris igen tetszetős, hiszen azt sugallja, hogy olyan témákkal fogunk foglalkozni, amelyeket igencsak kedvelünk. Például, hogy egy ilyen lény mire használható és mi történik, ha ráutalódnak az emberek az effajta segítségre és ellustulnak, elkényelmesednek – sajnos azonban ide nem kanyarodunk ki, ami kisebb csalódás volt számomra.

A diák természetesen legfőbb céljának azt tekinti, hogy az illegális tanokat mégis boncolgatja, hiszen inkább az emberi lélek kulcsát keresi. Köztudott, hogy a test a halál után pontosan 21 grammal kevesebb lesz. Ebből logikusan következik, hogy a szellem tömege is ennyi kell, hogy legyen. Tehát létezik a lélek, és ha ez igaz, akkor talán visszacsatolható a testhez. Ahogy az szokványos, a vallások és az államok vezetői ezt nem feltétlenül nézik jó szemmel, így Watson barátunkat annak rendje és módja szerint le is vadásszák és le is kapcsolják. De addigra már elvégezte az első reanimálását és amolyan krónikásává tette Fridayt (igen, Ő Péntek, a Robinson Crusoe-ból – szerk. megj.). Ezért a sikeréért a titokzatos Mr. M (Mycroft Holmes? – szerkesztő kérdése) a Brit Koronától egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: segítsen megszerezni Victor Frankenstein jegyzeteit a királynő számára. Ez pedig a legenda szerint az eredeti, az Első (aka. Frankenstein Szörnye) lény készítését tartalmazza, tehát a doktor feljegyzéseit arról, hogyan lehet lelket kötni az élettelen testhez a feltámasztás után/során.

Nyilvánvalóan kemény téma ez teológiai szempontból és izgalmasnak találom annak a kérdéskörnek a piszkálgatását, miszerint ha egy test képes öntudatlanul mozogni, tehát mechanikusan elektromossággal irányíthatóak az izomműködések a központi idegrendszer stimulálásával, akkor milyen funkciója lehet a léleknek és reprodukálható-e valamilyen módon. Illetve van-e etikai probléma ezzel kapcsolatban, ha elvileg az élet definíció szerinti elindítása, kreálása az kimondottan istenekhez rendelt tulajdonság, privilégium. Nem egyszerű, viszont iszonyatosan pikáns és tabufeszegető téma. Amire valójában nincsen megfelelő válasz, hiszen élettelenből egyelőre nem sikerült élőt létrehozni. Pláne lélekkel rendelkező lényt. Boncolgatni viszont érdemes a felvetést és az ehhez fonódó rengeteg kérdéskört.

Az út, amelyen elindulnak meglehetősen rögös, hiszen az iratokat – úgy tartják – bizonyos Alexei Karamazov (hello, kedves orosz írók) nevű bandavezér (aka. terrorszervezet vezető) birtokolja, aki valami szörnyűségre készül vele. Watsonunkat Frederick Burnaby (1842. március 3. – 1885. január 17.) ügynök és Thomas Edison (1847. február 11. – 1931. október 18.) segédje, Hadaly Lilith (nem lövöm le ezt a poént akkor sem – szerk. megj.) kíséri és támogatja küldetésén. Természetesen megismerkedhetünk az Elsővel is és valódi szándékával. De korántsem biztos, hogy egy teremtmény gonoszabb volna, mint egy normál humán reprodukcióval létrejött emberi lény.

Irreálisan sok irodalmi és történelmi utalás van benne, ami nagyon színessé, ugyanakkor hihetetlenül kuszává varázsolja a szálakat. Ennek ellenére szerintem teljesen jól működik, bár a fordulat túlságosan sok lett. Izgalmasak a nevek és a hozzájuk kapcsolt történetek, illetve magyarázatok, hogy hogyan csöppentek bele a sztoriba. Sci-finek kimondottan kellemes a mű, de szerintem jobb az egész, ha eltekintünk a karakterek számunkra ismert azonosságától, hiszen például az utolsó utáni jelenet kimondottan erőltetettnek éreztem.

Door: Egoist

Ryoutarou Makihara rendezte a Halt is, de nevével eddig inkább az animációk kapcsán találkozhattunk (Aquarion, Fullmetal Alchemist: The Movie − Conqueror of Shamballa, Monster, Naruto the Movie: Guardians of the Crescent Moon Kingdom, Summer Wars, Tekkonkinkreet). A karakterekért Takaaki Chiba felelt (Attack on Titan: Ilse’s Notebook, de Ő is inkább az animációiról ismert – Fullmetal Alchemist), a zenéért pedig Yoshihiro Ike (Sonic X, SaiKano (élőszereplős), Kai Doh Maru, Ergo Proxy, Dead Leaves, Blood: The Last Vampire).

Sokkal többet a történetről nem szeretnék elmondani, mert így is a neveket inkább csak bedobáltam, hiszen nem akartam elspoilerezni az egészet. A cselekményről már említettem, hogy meglehetősen fordulatos, néhol túlságosan kusza, ugyanakkor vannak benne kitalálható, nyilvánvaló, de rejtett és meglepetésszerű izgalmak is. A grafikája (CGI − Emiko Nishida /Blood-C: The Last Dark, Hal/) szerintem nagyon jól sikerült, az animációk (Takaaki Chiba és Hirotaka Katō /Hal/) élvezhetőek és gyönyörűek a hátterek is. A szemek számomra fontosak, hogy mennyire élethűek és itt kimondottan szépnek találtam őket.

Ajánlom a filmet azoknak, akik kedvelik a Frankenstein-vonalat és a sci-fiket. Vannak benne ötletes megoldások, de sajnos néhány helyen kissé erőltetett vagy éppen vontatott. Viszonylag új animéről van szó, az amerikai bemutató 2016. április 19-20.-án lesz. Az eredeti mű egyébként Satoshi Itō novellájából készült, akinek Harmony című írásából is már készítettek filmet és a Genocidal Organ is be van ütemezve. A The Empire of Corpses után mindenképpen figyelemre érdemesnek tartom a többit is.

Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány