Kryptozoológia 3. rész – A gevaudani fenevad

kripto3_thumbTalán elsőre nehéz elhinni, de a modern kori történelem egyik legvéresebb és legrejtélyesebb gyilkosság sorozata nem egy ember, vagy embercsoport, hanem egy kriptid, nevezetesen a gevaudani fenevad nevéhez fűződik. Az áldozatok pontos számáról ugyan megoszlanak a vélemények, de még az óvatos becslések is 60 felettire teszik azon szerencsételenek számát, akik a szörnyeteg állkapcsai között lelték halálukat.

A szörny rémuralma 1764 nyarán vette kezdetét, a fenevad három teljes évig tartotta rettegésben a dél-franciaországi Gevaudan tartomány (ma Lozere) lakosait.  A lénnyel való első dokumentált találkozás még szerencsés véget ért: 1764 nyarán egy nő éppen a gulyáját legeltette, amikor a fenevad megtámadta, ám a csorda bikái végül sikeresen meghátrálásra kényszerítették a szörnyet. Ami viszont ez után következett már távolról sem emlékeztetett szerencsére, rövidesen egy 14 éves lány átharapott torkú holtteste került elő Les Hubacs falucska közelében. Az áldozatok és a szemtanúk száma pedig egyre csak emelkedett.

kripto3_3

Azok a szerencsések, akik túlélték a gevaudani fenevaddal való találkozást, egy igen különös állatot írtak le beszámolóikban, mely valójában egyetlen, a tudomány által létezőnek elismert állat leírásával sem hozható összhangba. A rém egyszerre viselte magán a farkasok, medvék, hiénák, párducok bizonyos alkati jegyeit, mint a farkasra vagy medvére emlékeztető pofa, a hiénákra jellemző csíkozott vagy foltos, vörösbe hajló árnyalatú bunda, vagy a párducokéra emlékeztető hosszú farok és apró, kerek fül. Mindehhez társul a minden szemtanú által megerősített óriási, lovakéval vetekedő testméret. A lény valódi alakját a folklór nyilvánvalóan eltorzította valamelyest, de azért az feltételezhető, hogy a szemtanúk felismertek volna egy közönséges farkast, vagy medvét, melyek akkoriban igen gyakoriak voltak még Európában.

A szörnyeteg előszeretettel szemelt ki magának magányos áldozatokat. A szerencsétlenek egy részét összeroppantott koponyával találták meg, mely igen szokatlan ölési módszer a ragadozók között. A gyilkosságok oly rendkívül gyorsan követték egymást a közel 800 négyzetkilométeres területen, hogy olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy nem is egy, de legalább két fenevad is garázdálkodik a tartományban.

A helyiek kiterjedt hajtóvadászatot szerveztek a lény felkutatására, kevés sikerrel. Mindössze a közönséges farkaspopulációt sikerült egy kicsit megritkítani az erdő békésebb állatainak nagy megkönnyebbülésére. Az ominózus fenevadat azonban nem sikerült puskacső végre kapni. A gevaudani mészárlás híre végül XV. Lajos fülébe is eljutott, aki elküldte fegyverhordozóját és vadászmesterét, Francois Antoine-t, hogy vessen véget a gevaudani felhajtásnak. 1765 szeptemberében Antoine-nak sikerült egy akkora szürke farkast elejtenie, melyre még a nyilván komoly tapasztalattal rendelkező vadász is azt mondta, hogy ekkorát még életében nem látott: az állat 80 centiméter magas, 1,7 méter hosszú volt és 60 kilót nyomott. Úgy tűnt a rejtély megoldódott, a „szörnyet” kitömték és elküldék az udvarba, hogy az ottani szájtátiaknak legyen min szörnyülködniük, Antoine-t pedig hősként ünnepelték, mind az udvarban, mind pedig Gevaudanban.

kripto3_1

Az öröm azonban rövid életűnek bizonyult, ugyanis a támadások decemberben újra kezdődtek. A fenevad végleges leterítése végül egy helyi vadász, egy bizonyos Jean Chastel nevéhez fűződik, aki a legenda szerint egy megáldott ezüst tölténnyel terítette le a vadat 1767 júniusában. Sokan ezt a mozzanatot tartják egyébként a modern farkasember-mitológia egyik eredetének.

kripto3_2

A gevaudani fenevad igen komoly fejtörést okozott a kriptozoológusoknak. A kriptidek jelentős részénél az adott lény eredete messze a múltban gyökerezik, a helyi folklórban, legendákban. A kriptozoológia nehezen tud mit kezdeni az olyan, „gyökértelen” lényekkel, mint a gevaudani, melyből egy, maximum kettő létezett. Ennek ellenére persze számos különböző elképzelés született a fenevad eredetéről. Esetleg – ahogy a szemtanúk leírása sugallja – valamilyen furcsa hibrid lehetett? Esetleg egy mára kihaltnak vélt paleocéni patás, lóméretű ragadozó máig fennmaradt példánya? A szörnyeteg állítólagos sebezhetetlensége felveti annak az esélyét is, hogy az állatra valamiféle páncélt adtak, mely persze egyúttal magával vonja az emberi beavatkozás valószínűségét. És valóban előfordulnak olyan beszámolók, melyek szerint a fenevadat ember, vagy emberek társaságában látták, ami arra enged következtetni, hogy a lényt beidomították a gyilkolásra. Az igazságot sajnos valószínűleg sosem tudjuk meg, ugyanis a Jean Chastel által elejtett lényt ugyan tartósításnak vetették alá, ám mire az a királyi udvarba ért, állapota annyira leromlott, hogy a tetemet végül megsemmisítették, hogy szaga ne bántsa az udvaroncok és udvarhölgyek kényes orrát.

kripto3_4

Gabblack

Be the first to comment on "Kryptozoológia 3. rész – A gevaudani fenevad"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..