Az igazat megvallva meglehetősen kevés – jobban mondva semmi – tapasztalatom nem volt eddig a belga filmek terén, a De Behandeling előtt egyetlen olyan produkciót nem láttam, amelyet ennek az országnak a filmipara termelt volna ki. Az előzetesen olvasott visszajelzések, kritikák azonban kellően pozitívak voltak ahhoz, hogy ilyen értelemben véve ismeretlen vizekre evezzek, így adtam egy esélyt a műnek, amely egyébként angolul a The Treatment címet kapta.

Történetünk középpontjában Nick Cafmeyer nyomozó áll, aki egy gyermekrablási ügyben nyomoz. Nicknek némi személyes érintettsége is akad ezen a területen, hiszen kilenc éves korában öccse, Bjorn eddig tisztázatlan körülmények közt eltűnt, így ez a tragikus esemény igencsak rányomja a bélyeget az ügy alakulására. Annak idején Bjorn eltűnésével kapcsolatban gyanúsítottként egy Ivan Plettinckx nevet viselő férfit hallgattak ki, de bizonyíték hiányában elengedték. Hogy a helyzet még rózsásabb legyen, Plettinckx továbbra is Nick otthonától nem messze él, és előszeretettel tépi a nyomozó idegeit különböző ízetlen tréfákkal: állatcsontokat szór a bejárati ajtó elé, tréfás leveleket írogat neki. Az új ügy kapcsán így érthető, hogy főhősünkben felszínre törnek az élhető élet érdekében nagy küzdelem árán elnyomott emlékek, és hamarosan munkaidején kívül is beleveti magát a gyilkos után folyó hajszába.

Talán többekben is beindult egyfajta képzettársítás a gyerekrablás-Belgium kombináció hallatán, ami nem is meglepő. A pedofilok előfordulási aránya természetesen nem nagyobb Belgiumban, mint bárhol máshol, azonban a nyolcvanas-kilencvenes években az egész világ elborzadt az országban ténykedő pedofil sorozatgyilkos, Marc Dutroux tetteit hallva-látva. A De Behandeling képsorain erősen érezhető az a stílus, és megjelenítési eszköztár, amit sok esetben láthatunk francia, brit, vagy spanyol filmeknél, ezek a kilométerekről is felismerhető vonások pedig itt is visszaköszönnek.

Az ember sokszor önkéntelenül is már régebben látott művekhez hasonlít szinte minden új alkotást; így voltam ezzel én is, elsőre a Bíbor folyók ugrott be, tartalmát illetően pedig némiképp a 8mm-re asszociáltam. A több szálon futó cselekményt magas színvonalon prezentálja a számunkra kevéssé ismert színészi gárda, amihez egy szinte tökéletesen eltalált atmoszféra társul. A film legnagyobb hibája viszont egy logikai buktatóban rejlik. A valóságban főhősünk ugyanis vélhetően a közelébe sem mehetne az ügynek személyes érintettsége miatt, ez a gondolat pedig végig ott motoszkálhat a néző fejében, némiképp rontva az összhatáson.

Mindezt leszámítva a De Behandeling egy sajnálatos módon nagyon is aktuális, ijesztő jelenséget boncolgat nagyon kifinomult módon, olykor naturalistának is mondható eszközök segítségével. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az európai thrillerek hangulatát.

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Az európai stílusú thrillerek kedvelőinek, és azoknak, akik egy egyébként rendkívül ijesztő, ám annál aktuálisabb jelenséget reális köntösben bemutató filmre vágynak.

(Absvrd)