Pet (2016)

A kontrollálatlan, elszabadult érzelmek rengeteg művészt megihlettek már, nincs ez másként a filmiparban alkotók körében sem. A horror/thriller szcéna is számos olyan művet adott a filmkedvelőknek, amelyekben ezek a fékevesztett, olykor beteges gondolatok által okozott problémák képzik a történet gerincét. A 2016 végén mozikba kerülő Pet is hasonló alapokra épít, azonban ezt jóval ötletesebben teszi, mint azt első hallásra sejtenénk.

Főhősünk, a Dominic Monaghan (akit a Gyűrűk Urából és a Lost-ból ismerhetünk leginkább) által megformált Seth egy sintértelepen dolgozik, azonban már az első percekben láthatjuk, hogy ez a munka nem igazán neki való. A visszahúzódó, csendes férfi együttérez a jobb sorsra érdemes állatokkal, a tőle telhető módon pedig igyekszik gondoskodni róluk. Seth így egy szimpatikus karakterré válik a néző szemében, azonban nemsokára megtudjuk, hogy valami nincs teljesen rendben vele. Seth ugyanis meglehetősen bizarr formáját választja az ismerkedésnek: az általa kiszemelt hölgyet, Hollyt a lehető legkínosabb eszközökkel, már-már a zaklatás határát súroló módszerekkel próbálja elbűvölni. Ahogy azt sejteni lehet, a hódítási kísérlet fatális kudarcba torkollik, azonban Seth nem csügged, inkább elhatározza: ha törik, ha szakad, megszerzi magának a vágyott nőt, bármibe is kerüljön ez.

A zaklatás és a beteges vonzalom rengeteg filmben visszatérő elem, azonban ennek ellenére a Pet rendkívül jól dolgozza fel az újnak korántsem mondható témát. A mintegy másfél órás játékidő alatt rengeteg aspektusból látjuk a történetet: egy idő elteltével kérdésessé válik a fogva tartó és a fogva tartott viszonya, a kettejük közt szövődő diszkréten aberrált viszony kialakulását pedig hibátlanul jeleníti meg Dominic Monaghan és Ksenia Solo párosa. Mindeközben a cselekmény sodra egy pillanatra sem akad fenn, Seth egyre kétségbeesettebben próbálja egybetartani a kezei közül lassan kicsúszó valóságot, így ezúttal nem a hagyományos ‘mindenre gondoló, mindenki előtt öt lépéssel járó zseniális emberrabló’ képét kapjuk, jóval inkább egy olyan hétköznapi figuráét, akinél valami valamikor nagyon rossz irányba fordult. A Pet kérdéseket vet fel emberi tulajdonságokról, érzelmekről és a mindennapi lét monoton zaja mögötti különös rezdülésekről, amik ha elég erőssé válnak, képesek a feje tetejére állítani az egyén életét.

Ismét bebizonyosodott, hogy nem érdemes mindent elhinni, ami az IMDb-n található pontszámokat illeti. Értetlenül álltam az 5,7-es osztályzat előtt, de tapasztalt filmnéző nem lepődik ezen meg, hiszen a közízlés korántsem tart egyenes tükröt a minőség irányába. A Pet számomra az utóbbi idők egyik legpozitívabb csalódása volt, annak ellenére, hogy semmilyen előzetes várakozás nem előzte meg részemről, egyszerűen random módon választottam ki egy listáról. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani.

Értékelés: 8,5/10

(Absvrd)

              

Be the first to comment on "Pet (2016)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..