A napokban kerül bemutatásra hazánkban Lichter Péter Fagyott május című egész estés, kísérleti avantgárd horrorfilmje, amely bárki számára megtekinthető több időpontban is. A Cinegore stábjának volt szerencséje a premier előtt megtekinteni a 75 perces művet, amely valóban eltér a megszokottaktól.

A film szinopszisa: 1990, az összeomlás után. Egy erdei vadászházban rejtőzködő férfi hónapok óta küzd a túlélésért. Egy nap egy elhagyatott gyerektáborban észrevesz valakit.

Vélemény a filmről: Sajnálatosan elterjedt tévhit, hogy a horror zsánerében született művek csak a szórakoztatást szolgálják, és nem hordozhatnak mondanivalót vagy esztétikai értéket. A francba is, még a Wikipédián is az szerepel, hogy “a horrornak nem célja semmilyen tanulság elérése, pusztán a borzongással keltett szórakoztatás”..

Az ehhez hasonló alpári blődségekre tökéletes és elegáns ellenérv lehet Lichter Péter avantgárd horrorfilmje, a Fagyott május, amitől borzongást, esztétikai élményt és mély gondolatokat egyaránt kaphat az arra fogékony néző.

Egy kísérleti filmről van szó, azaz megszokott értelemben vett cselekményről nem beszélhetünk, inkább jelenetekről, benyomásokról és a narrációval való kísérletezésről. 1990-ben járunk, az emberi civilizáció összeomlása után; egy férfi egy erdei házban küzd a túlélésért, és egy haldoklófélben lévő számítógépen küld üzeneteket valakinek, akiről már rég nem tudja, él-e még. A palackposta-üzenetek sora (amiket a tenger habjaira bízunk, és csak reménykedünk, hogy valaha célba érnek) az egyetlen nyelvi narráció a filmben, amiből megtudhatunk néhány apró töredéket arról, mi történt a világgal – ezen kívül egyetlen emberi szó sem hangzik el az egész film alatt.

Ez az első öt percben nem tudatosult bennem, az ötödik perctől a nyolcadik percig nagyon zavart, aztán elkezdtem figyelni a hangokra. A filmben a természet hangjai, a Túlélő lépteinek hangja és a finom, állandó háttérzaj tökéletesen van megszerkesztve – egy ponton számomra az ember nélküli hangok vették át a mesélő szerepét, és szavak nélkül mondták a történetet.

A negyvenedik perc környékén pedig szinte könyörögtem bármilyen emberi szóért – azaz a film elérte, hogy úgy érezzem magam, ahogy a Föld utolsó élő embere érezhetné magát. Ugyanezt az érzést erősíti, hogy E/1-es kameranézetünk van, azaz a Túlélő szemén át látjuk a világot, akár egy FPS-ben. Így még az a kis megnyugvást is elveszi a film, amit az az illúzió okozna, hogy ott vagyunk a Túlélő mellett az erdőben. (Ettől a fajta kamerakezeléstől egyébként hajlamos vagyok tengeribeteg lenni, a Blair Witch-et sem bírtam végignézni, itt viszont, talán a világvége fásultsága miatt, ez teljesen elmaradt.)

A Fagyott május egy gyönyörű, kísérleti posztapokaliptikus fantázia, ami nagyon nehéz érzéseket próbál átadni olyan módon, hogy kényszeríti a nézőt, hogy érezze azt, amit a főhős Túlélő. Művész(iesebb)filmeknél általában hozzáteszem, hogy nem ajánlanám mindenkinek – a Fagyott májusba viszont nyugodtan vágjon bele bárki, aki egyébként kedveli a posztapokaliptikus történeteket, mert ismerős érzéseket fog látni a vásznon, soha nem látott módon elmesélve. (Annie)

Furcsa módon az embernek alig-alig volt olyan érzése, mintha egy horrort nézne. Én sokkal inkább éreztem magam egy first-person shooter horrorjátékban, mintsem egy posztapokaliptikus filmben, amely kétségtelenül kuriózumnak számít a filmgyártásban. A kamerabeállítás és annak kezelése, a szereplők szinte teljes némasága, az, hogy gyakran csak a természet zajait hallottuk, mind-mind ahhoz az érzethez tettek hozzá, hogy egy játék szereplői vagyunk.

Mindazonáltal éppen ez a fajta megvalósítás, a sötét képek és a baljós táj tette a Fagyott májust ilyen szórakoztatóvá. Nem mondom, nagyon furcsa az, amely módon kommunikál velünk a főszereplő és az is, hogy a játékidő nagy részét a “menetelés” tölti ki, de azok az eszközök, amelyekkel a készítők operáltak, sokat ad hozzá a műhöz. Mindazonáltal a hangtalanság és néhol vontatottá váló természeti képek sokak számára zavaróak lehetnek. (Varin)

Értékelésünk: 7.5/10

A film hazai vetítései májusban:

– május 5. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
– május 11. (csütörtök), 19:00: Resident Art Gallery (1061 Budapest, Andrássy út 33.)
– május 12. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
– május 19. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
– május 24. (szerda), 19:00: 2B Galéria (1092 Budapest, Ráday utca 47.)

A vetítéseket kísérő beszélgetésekről és további részletekről a film Facebook-oldalán és az események oldalain tájékozódhatnak az érdeklődők.