A 23-as szám (2007) (The Number 23)

Mind futottunk már bele olyan filmbe vagy sorozatba, amibe csak erős vonakodás után mertünk belekezdeni, de aztán mégis meglepett minket, és megállta a helyét. 2007 legnagyobb pozitív csalódását a filmvásznon nálam kétség kívül A 23-as szám okozta. Jim Carrey-t jó színésznek tartom, habár a neve hallatán reflexből egy meglehetősen retardált karakter sejlik fel róla mindenkiben, de azt viszont kétségkívül zseniálisan hozza évről-évre, így rajongóinak aligha tud csalódást okozni.

Amikor meghallottam, hogy egy thriller főszerepét osztották rá, pontosan az előbbiek miatt nem sok reményt fűztem a sikerességéhez, de a messzemenő következtetések levonásához nézzük meg közelebbről, mit hozott ki Joel Schumacher a 23-as számot övező misztikumból.

Jim Carrey ezúttal Ace Ventura helyett Walter Sparrow bőrébe bújik: Walter egy szerető férj, remek apa, valamint hivatása szerint sintér. Minden a megszokott kerékvágásban halad mindaddig, amíg munkájából adódóan egy kutya nyomába nem ered, ezzel mintegy lavinát elindítva az életében. Amíg ő a kutyaharapás miatt késésben van saját szülinapi partijáról, a felesége, Agatha várakozás közben rátalál egy különös könyvre, ami valamiféle megfoghatatlan erővel vonzza magához őket. A címe nem meglepő módon A 23-as szám, írója pedig csak álnéven van feltüntetve (itt tekintsünk el a magyar szinkron zseniális fordulataitól, ahol a Topsy Kretts nem elég beszédes és érthető, így feltétlenül helyettesíteni kell a Net Uddmeg változattal).

Olvasva a történetet Walterben egyre többször merül fel a gondolat, hogy a sztori (vagy inkább önvallomás) főhőse sok szempontból hasonlít rá, emellett őt magát is hatalmába keríti a 23-as szám jelentősége, ami az egész világra kihat, és mindenhol felfedezni véli: a szavaiban, a nevében, a születési dátumában, a lakcímükben, természeti katasztrófák és nemzeti tragédiák dátumában, és még hosszasan lehetne sorolni. A szám által kiváltott téboly egy meglehetősen intenzív és bravúros színészi játék lévén testesül meg, pontosan ez az, amit Jim Carrey-től nem várt el a nézőközönség többsége, személyes véleményem szerint viszont ennek ellenére abszolút sikerrel hajtotta végre a feladatot.

A 23-as szám ezen felül is számos megemlítendő pozitívummal bír, amiket érdemes kihangsúlyozni. A könyv elbeszélése és a valóság közötti átváltások kiemelik az átlag thriller szcénában mozgó alkotások közül, a választott téma viszonylag kiaknázatlanul állt ezelőtt, így ebből a szempontból sem egy klisé történetet kapunk, továbbá a befejezés – ami valljuk be, több jó filmet is könnyen elsüllyesztett már – ebben az esetben nem hagyja cserben a nézőt és az elvárásait, úgy zárták le, ahogy a legjobban lehetett.

Nem elfelejtendő tény azonban, hogy a 23-as számot körüllengő legenda és misztikum egy valójában is létező jelenség, rengeteg adatot, tudományos megállapítást vezethetünk vissza rá, elég csak arra gondolni, hogy az embereknek 23 pár kromoszómája van, 32 bölcsességfoga (ami visszafelé 23), a tízes számrendszer összes tagja kirakható 2 és 3 segítségével, a történelem számos jelentős eseménye történt valamely hónap 23. napján, stb. Azonban szinte bármely számból, dátumból, számsorból kihozhatjuk a 23-at, ha kellő ideig osztunk és szorzunk, gyököt vonunk és számjegyekre bontjuk, így nem feltétlenül kell komolyabb következtetéseket levonni ezekből az egyezésekből.

Összegezvén a választott alkotást: annak, aki nem látta, több, mint 23%-os valószínűséggel fog kellemes meglepetést okozni, így magabiztosan ajánlom, még akkor is, ha Jim Carrey-t csak bugyuta szerepekben, bilifrizurával, vagy tütüben tudod elképzelni, sőt, 2007 egyik legjobb alkotásaként tartom számon a személyes listámon.

Értékelés: 8/10

(grey tabby)

              

Be the first to comment on "A 23-as szám (2007) (The Number 23)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*