Éppen valamelyik nap néztem újra a nekem nagyon nem tetsző, de sok kritikus által egekig magasztalt Creep című filmet. Ekkor gondolkoztam, el azon mi is kell ahhoz, hogy egy kétszereplős film hatásos és élvezhető legyen. Nem kellett sokáig kutatnom elmémben, hogy visszaemlékezzek egy csodálatos darabról, melyet méltatlanul elfeledtünk eddig oldalon. Az Open Water című pszichológiai drámahorror, amely egyébiránt igaz történetet dolgoz fel, kiemelkedik stílusában. De csináltak egy második epizódot is.

A történet Tom és Eileen Lonergan eltűnését dolgozta fel. A szerencsétlenül járt pár 1998 januárjában gyanútlanul búvártúrára indult 24 társával egyetemben az Outer Edge hajón. Az ausztráliai kiruccanás azonban tragédiával végződött: nemes egyszerűséggel otthagyták őket az egyórás búvármerülés színhelyén. A pár valószínűleg még 1-2 napig hánykolódott a nyílt vizen, majd búvárruhájuktól megszabadulva elmerültek az óceánban, testüket pedig soha nem találták meg. Az ügy óriási nyilvánosságot kapott, így nem is véletlen, hogy ha nem is minden elemében utánozva, de a történetet filmvászonra vitték.

Open Water I (2003)

Daniel és Susan a dolgos hétköznapok elől a tengerpartra menekül kikapcsolódni. A kaland azonban katasztrófába torkollik, amikor a pár a nyílt vízen marad a búvárkodás után. Tehetetlenül hánykolódnak étlen-szomjan, segítség híján, és azon gondolkoznak, vajon érkezik-e valaha valaki értük. Eközben a békésnek hitt tengeri élőlények megtámadják őket, aminek következtében egyre sürgetőbbé válik, hogy kiutat találjanak a helyzetből.

Érdekesség, hogy a filmben valódi cápákkal forgattak, ellentétben sok hasonló témájú alkotással. A kritikusok pozitívan fogadták az Open Watert, annak minimalista elkészítésmódja és alacsony költségvetése ellenére is. Szerintem ez a film akkor igazán hatásos, ha valaki át tudja élni a szereplők helyzetét, és belegondol, hogy ez valóban megtörtént néhány évvel ezelőtt. Az igaz történet feldolgozása egyébként nem 100%-ig fedi a valóságot, hiszen Tomékat valószínűleg nem érte támadás, ők szimplán “csak” megfulladtak.

Az első részt nagyon szerettem, tényleg megterhelő, komoly film, erős befejezéssel. Hiba volt azonban a második részt is leforgatni.

Értékelés: 8/10

 

 

Open Water II (2006)

Egy nem éppen agysebészekből álló baráti társaság hajókázni indul a nyílt vízre. A kikapcsolódás egészen addig élvezetes is, amíg nem ugrik be mindenki úszni a hajóról, melynek korlátját nem érik el lentről. Persze bajban ismerszik meg az ember igazi arca, mindenki elkezdi a másikat hibáztatni, jönnek a régi sérelmek, a hiszti és az elkeseredett próbálkozások.

A film első 70-80%-a értékelhetetlen. A szereplők idiótasága, hogy nincs köztük egyetlen normális karakter sem, ha nem is élvezhetetlenné, de idegesítővé teszi az Open Water 2-t. Az utolsó 15-20 perc viszont egészen meglepően jóra sikeredett: hangulatos, feszült és ügyesen kivitelezett jelenetek. Kifejezetten jó volt a “megoldás”, ahogy a kétértelmű lezárás is tetszett. Nagy kár, hogy a film nagy része nem volt ilyen magas színvonalú.

Ha az Open Water II. nem is sikerült jól, legalább másfél órán gondolkozhatunk azon, hogy milyen alternatív megoldást is tudtunk volna kiagyalni, amellyel hőseink megmenekült volna. Alighanem, erre mindenkinek lenne néhány tippje, de ebben a filmben sajnos alulról súrolta az IQ-határ a 80-at.

Értékelés: 4/10

 

 

A franchise harmadik darabja, a Cage Dive nemrég került a mozikba, melyről természetesen hamarosan mi is kritikát közlünk.

(Varin)