Jack Brooks: Monster Slayer (2007)

A pszichológus általában azt a tanácsot szokta adni, hogy ne engedd ki azonnal a dühödet, mert annak leginkább a környezet látja kárát. De mi van akkor, hogy a tanárod egy földöntúli démonná változik, és osztálytársaidból pedig elkezd különféle ocsmány szörnyetegeket gyártani?! Akkor azért talán mégiscsak ki lehetne ereszteni a szunnyadó frusztrációidat, nemde?!

Jack a mai napig nem tudja túltenni magát tragikus gyerekkorán – családját egy átlagos piknikezés alkalmával lemészárolta egy erdei troll -, így kénytelen pszichológushoz járni. Jelenleg csőszerelőként dolgozik, miközben egy esti kurzuson próbálja agyát valamennyire megmozgatni. Amikor aztán az egyetemi professzora a kertjében elásott dobozból (önhibáján kívül) megkajál egy máig dobogó démoni szívet, és később az egyik előadás alkalmával a belé költözött gonosz entitás teljesen átváltoztatja gusztustalan szörnnyé, ráadásul az egész osztály foglyuk ejti, Jack végre jó cél érdekében hasznosíthatja régóta lappangó dühét…

Már az elején látszik, hogy nem egy unalomig ismételt szokványos történettel állunk szemben, amihez néminemű humort is kapunk – mondjuk én speciel egy szörnyes szatírát simán el tudtam volna képzelni ebből az ötletből. A látványvilágra nem panaszkodhatunk, szépen helyt álltak a készítők, egész kis pofás – valójában nem igazán rémisztő, inkább simán csak szórakoztató – szörnyeket állítottak elő. Mind a rémek maszkjai, mind Robert Englund CGI-s átváltozása is ötletesre sikerült, a zenei aláfestések szintén rendben vannak – szóval a film ezen része teljesen korrektnek mondható.

Bár azt el kell mondanom, kevésbé lett horrorisztikus a hangulat, mint azt előzetesen gondoltam – inkább talán a dark fantasy és a thriller keveredésével lehetne jellemezni –, még sincs vele semmi különösebb gond. Néhol humoros, néhol rémületbe csap át, gyakran támadnak a különféle szörnyekké változtatott diákok, akikkel később Jack Brooks hősiesen megküzd.

Csak valahogy ez az elegy mégsem tud akkorát ütni, mint amekkora potenciál lenne benne; ezzel kicsit a Dylan Dog filmes adaptációjára emlékeztet. De még így sem lehet rossznak nevezni, hogy megmarad egy könnyed, B-felé húzó film keretei között. Szóval részemről – Robert Englund fanoknak kifejezetten – ajánlani tudom egy szombat délutáni matinéra!

Értékelés: 7/10

eyescream

Be the first to comment on "Jack Brooks: Monster Slayer (2007)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*