Blood Feast (1963)

Blood FeastNem is olyan régen tartottunk egy Gore hetet a szerkesztőséggel, és ennek kapcsán merült fel bennem, hogy ezt a témát még nem veséztük ki igazán. Mivel a horror műfajának egyik legmegosztóbb részét ezek az alkotások képviselik, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy mi volna, ha utána járnánk az eredetének. Ekképpen botlottam benne anno a The Wizard of the Gore-ba, mely Herschell Gordon Lewis egyik remekműve, ráadásul őt tartják a gore keresztapjának. Így jött létre ez a rovat, mely stílusosan 28 naponként fog előkerülni, és az első film, amelyet be fogok mutatni nektek, nem más, mint a Blood Feast.

A rádió szerint a hölgyeknek érdemes éjjel otthon maradniuk, legalábbis sötétedés után mindenképpen, mert egy brutális, mániákus gyilkos szedi áldozatait. Legutóbb a parkban találtak egy felismerhetetlenségig összekaszabolt tetemet. Bezárkózni persze nem mindenki szeret, mert a rettegés nem sikkes, így jár a nyitó jelenetben is egy nő, aki nem szívleli meg a tanácsot. Inkább úgy indul fürdeni, és fekszik a kádba, hogy nem néz előtte jó alaposan körül. Ezért egy középkorú férfi meg tudja lepni, és szemen is szúrja a sikoltó hölgyeményt, majd a testet módszeresen megcsonkítja.

Blood Feast

A rendőrség teljesen tehetetlen, hiszen semmilyen nyomot nem találnak a helyszíneken. Az egyedüli, ami mégis összeköti a gyilkosságokat az a brutális elkövetési mód, ahogyan a támadó a tetemekkel bánt. A legutóbb például a szívet is kivágta a mellkasból, amit aztán magával vitt. Nem tudni, hogy ki lehetett a mészáros, de nagyon agyafúrt és körültekintő, ergo bizonyára egy pszichopata.

Blood FeastRamses egy olyan boltot vezet, amely minden igényt kielégít, még a felsőbb osztályok pikáns vagy gourmet vágyainak is eleget tud tenni. Most éppen egy egyiptomi vacsorát ajánl vendégének, és sejthető, hogy olyasmire készül, ami nem csak emlékezetes, de igazán élvezetes is lesz – a számára legalábbis mindenképpen. Hiszen az első képanyagból már megtudhattuk, hogy ő a gyilkosunk, aki perverz örömét leli a vérben, illetve a hús látványában.

Blood Feast

Ahhoz, hogy igazi fáraóhoz méltó vacsorát készíthessen, elég sok izgalmas szervet és végtagot kell összegyűjtenie, így nem is habozik sokat, nekilát, hogy feltöltse a készleteket. Az ínyenc falatokat ma már a Hannibal című sorozatból is ismerhetjük, de ne feledjük el, hogy 1963-ban járunk, amikor a splatter műfaja éppen megszületik, és pont ezzel a filmmel kezdődik el mindez. Hiszen a Blood Feast volt az első, amelyik átlépte a határokat, és elsősorban a brutális szeletelésre, aprításra, a gore elemekre koncentrált. Mondjuk ehhez sajnos olyan dolgokat kellett beáldoznia, mint a jó színészek, maga a színjátszás, illetve erős forgatókönyv sem jellemzi ezeket az alkotásokat. Tényleg csak a vér fröcsögése a lényeg, minden másodlagos, ezért a szereplőket máshol nem is láthatjuk, de a cél persze valami új és sokkoló létrehozása volt, márpedig ezt sikeresen abszolválta a rendező.

Blood Feast

De nem szabad arra koncentrálni, hogy mi minden hiányzik a műből, inkább arra érdemes rávilágítani, hogy a Blood Feast alapvetően egészen ötletes oldalról közelíti meg a horrort. Felhasználja a mára már klasszikussá vált, akkor még újdonságnak ható művekből a hatásvadász és könnyen másolható részeket, és megmutatja, mi történik akkor, amikor a kamera nem mutatja meg a gyilkosság és a darabolás mozzanatait. Nem csak a belezés, és a végtaglevágás, hanem a fontosabb szervek eltávolítása is egészen kreatívan megjelenített. Arról nem is beszélve, hogy a rendező megpróbált némi misztikusságot is csempészni a gore-be, hiszen Ishtar istennőről is egy rövid ismertetőt hallhatunk. Ami azt jelenti, hogy az alapkoncepción túl a Herschell Gordon Lewis utána is olvasott a témának, és bár a történet elég sok ponton elnagyolt, mégis akadnak benne egészen értékelhető részek is.

Blood Feast

A Blood Feast zenéjét is az amerikai rendező szerezte, és inkább a némafilmek időszakát eleveníti fel, nem pedig a kortársak dallamosabb ritmusait. Viszont a képi világ, az öltözékek, a színek és a látvány kimondottan jól tükrözi a hatvanas éveket, emiatt egészen hangulatosnak mondható a gore alkotás.

Blood Feast

Értékelés: 6,5/10

Smaragd Sárkány

 

Be the first to comment on "Blood Feast (1963)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..