Szerencsére évről évre akadnak érdekes európai horrorfilmek, az öreg kontinens továbbra is megbízható beszállítónak bizonyul, ha kedvenc műfajunkról van szó. Bevallom őszintén Izlandot nem eurohorror nagyhatalomként tartom számon, bár a skandináv országok azért készítettek már jó néhány említésre méltó alkotást.

 

Az Emlékszem rád egy több síkon zajló természetfeletti thriller/horror, ami igen erős drámai vénával rendelkezik. Tavaly novemberben volt a hazai mozis premier, és habár sokáig gondolkodtam, hogy elmegyek rá, ez végül nem történt meg, így csak most pótoltam lemaradásomat. A történet középpontjában egy nyomozás áll, melynek szálai jóval messzebbre mutatnak, mint azt elsőre gondolnánk. Dr. Freyr (Jóhannes Haukur Jóhannesson) segítségét kéri a helyi rendőrség, miután egy idős hölgyet felakasztva találnak a közeli templomban. A nő testét vallási eredetű sérülések borítják, melyek egy évtizedekkel korábban történt rejtélyes eltűnéshez vezetik a vizsgálatot folytató csapatot.

A helyi kisfiú, Bernódus eltűnése kísérteties hasonlóságot mutat főszereplőnk fiának köddé válásával, a doktor pedig még évekkel később sem volt képes feldolgozni Benni esetét. Párhuzamosan egy kis csapat költözését követhetjük nyomon, akik egy elszigetelt szigeten lévő házba bútoroznak be. A felújítási munkák egész jól haladnak, de szépen lassan világossá válik, hogy az egy férfi és két nő kombináció ezúttal sem mentes a bonyodalmaktól. A titkok skálája a tragikusan meglepőtől az egyértelműn keresztül minden eshetőséget kimerít, a négy fal között történtek pedig fontos szerepet játszanak a másik történetszálon haladó nyomozással kapcsolatban.

Többet nem szeretnék elárulni a sztoriból, mert a forgatókönyv nagyon szépen összesimítja az eseményeket, mindezt úgy, hogy több idősíkot is ügyesen mozgat. Az izlandi tájakat szépen bemutató fényképezés elsőosztályú, a színészek pedig kiválóan megoldják a feladatukat. Az Emlékszem rád összképe egy hangulatos és erős filmet sugall, az egyetlen problémám az alkotással az, hogy míg a skandináv krimi stílusjegyeit nagyon szépen kihasználják a készítők, addig elég keveset nyújt horrorfronton. Szinte nincs is ijesztő jelenet, bár a feszültség sok esetben a helyén van.

Egy érdekesnek induló szellemtörténetet prózai egyszerűséggel zárnak le az alkotók, mindenféle csavar és katarzis nélkül. A realizmussal természetesen nincs semmilyen különösebb problémám, de a befejezésig tartó út is nélkülözi a zsigeri félelmet. Ettől függetlenül mindenképpen érdemes nekifutni ennek a bő száz percnek, már csak azért is, mert nincs mindennap lehetőségünk megcsodálni olyan színészeket, akiknek huszonöt karakterből áll a nevük:) Komolyra fordítva a szót: ajánlott látnivaló, ha kedveled az északi nyomozós történeteket és nem bánod, ha mindezt természetfeletti köntösbe bújtatják.

10/7

afiaf