A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül az év egyik legjobb alkotása, erősen tartok tőle, hogy az utókor számára csak egy unalmas filmként marad meg.

Ugyanazzal a betegséggel küzd ugyanis, amellyel az 1999-es Ideglelés, amely a mozikban brutálisat kaszált, azonban ha megkérdezünk jelenleg egy 25 év alatti filmfanatikust, azt mondaná rá, hogy egy unalmas komédia. És hogy mi ennek az oka? Nos az, hogy a Hang nélkül szinte kizárólag a moziban lehet hatásos film.

Korábban többször is írtam, hogy az Ideglelés egy olyan film, amelynek meg kell adni a tiszteletet, biztosítani kell azt a hangulatot, amellyel együtt hatásos lehet. Ez pedig nem az, ha egy filmet otthon a haverokkal, popcornt rágcsálva, röhögcsélve nézzük, mert akkor teljesen hatástalan lesz. A Hang nélkül pedig pontosan azzal épít, hogy a néző figyelme 90 percig összpontosul, rendületlenül szorítva a karfát.

Mint azt a cím is elárulja, a film szinte teljes egészében csendes. Hangos szót elvétve hallunk, így a folyamatos feszültséget csupán az időnként felcsendülő háttérzene töri meg. Filmünk főszereplői, az Abbott család ugyanis egy olyan világban él, ahol minden apró nesz egyenlő a halállal. 2020-ban ugyanis az emberiség bujkálni kénytelen a vak, ám igencsak kegyetlen szörnyek elől, amelyek kitűnő hallásukkal találják meg és vadásszák le az embereket.

A posztapokaliptikus, hang nélküli világban szereplőink minden mozdulatának jelentősége van. Kizárólag mezítláb járhatnak, suttogva kommunikálhatnak és hangos játékról, tányércsörömpölésről szó sem lehet. Ebbe a világba készül gyermeket szülni az Emily Blunt által megformált Evelyn.

John Krasinski plays Lee Abbott in A QUIET PLACE, from Paramount Pictures.

A film nem csak végig fenntartja a feszültséget, de emocionálisan is igencsak hatásos. A szereplőkért tudunk aggódni, együtt tudunk érezni velük és a kimért, felelősségteljes családapa, Lee (John Krasinski) iránt is szimpátiát érezhetünk.

Habár a Hang nélkül “lételeme”, hogy 90 percen keresztül azt a bizonyos ijesztést várjuk, ezt egyáltalán nem viszik vészesen túlzásba. Nagyjából sejtjük, mikor tör majd ránk a frász, hiszen a rendező (és egyben főszereplő) Krasinski fontosnak tartotta némi zenei aláfestéssel megnyugtatni a nézőket, illetve időt biztosítani egy-egy kukoricaszem bekapására.

Nem titkolt szándéka volt egyébként a rendezőnek, hogy ne elsősorban a film ijesztős részét domborítsa ki, hanem inkább a családi vonalat és a szülők mindennapos kétségeit, hogy vajon elég jól végzik-e a dolgukat, azért mégis sikerült az év egyik legparásabb horrorfilmjét elkészíteni. A többnyire hangtalan környezet és posztapokaliptikus világ arra késztet minket, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk, így gyakorlatilag 90 percig nem is tudjuk levenni tekintetünket a vászonról.

Mindez azonban úgy vélem, kizárólag professzionális körülmények között, moziban lehet hatásos. Sajnos ez lehet a Hang nélkül egyik gyenge pontja, mert hiába a 21. századi remek technikák és hiába tudunk kis túlzással moziélményt varázsolni otthonainkba, ennél a filmnél ez már alapjaiban ront az élvezeti faktoron.

Mindenkinek azt tanácsolnám tehát, hogy amíg még teheti, nézze meg a Hang nélkül-t egy moziban, mert az év egyik legpozitívabb élményében lesz része. A kicsit szájhúzós lezárás mellett a film szinte teljesen hibátlan, és kétségtelen, hogy a rettegésünk 90 percig tart majd.

Értékelés: 8/10

(Varin)


Be the first to comment on "A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*