Ken Liu – A papírsereglet és más történetek (2018)

Ahogy Liu azt a kötet előszavában megfogalmazza, nem igazán hisz a műfaji behatárolhatóságban, zsáneri címkézésben. A hétköznapok varázslatosságát hangsúlyozó, ám a drámát sem nélkülöző történeteiben összefolyik a fantázia és a valóság, a múlt varázslata a jövő tudományos fantasztikumával, és így tovább. Nincs nála vegytiszta sci-fi vagy fantasy novella, de a száraz tényekre támaszkodó történelem sem létezhet a mágikus realizmus intézménye nélkül, ráadásul kínai-amerikai kettős identitása miatt egy teljesen új dimenzióba helyezi az előbb felsoroltakat.

Ken Liu 1976-ban született Kínában, de a szülei 11 évesen korában átköltöztek az USA-ba. Harvardon diplomázott, néhány évig technológia területén dolgozott, mígnem átnyergelt a jogi pályára. Írással a kétezres évek első fele óta foglalkozik, nem is rosszul: számos alkalommal jelölték Hugo-, Nebula-, World Fantasy- és Locus-díjakra. Ebben a kötetben eddigi novelláinak legjavát nyújtja át az Agave kiadó, aki szerint Liu generációjának egyik legkülönlegesebb és legelgondolkodtatóbb írója. Ezzel nem tudok vitatkozni.

Mint már említettem, a kötetbe rendezett tizenöt írás tematikája rendkívül sokszínű, ám ha mégis megpróbálnánk valahogy csoportosítani őket, akkor két nagyobb szegmens bukkanna fel. Egyrészt ott van a Black Mirror sorozat utópiáiban is vázolt, társadalmi szinten túlzott ragaszkodással kezelt globális high-tech világkép és az ehhez kapcsolódó jövő-tematika (Tökéletes párosítás, A visszatérő vendég, Szimulákrum). Ennek némileg ellentmondva másik nagy pólusként követelnek helyet maguknak a történelmi alapokon nyugvó elbeszélések, melyekben visszatérő elemként jelenik meg az ázsiai hitvilág, a kulturális gyökerek, és máig élő hagyományok (A betűmágus, A Csendes-óceáni alagút rövid története, A világ ízei).

A papírsereglet – mely 2013-ban egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjat – című írásában megelevenedő origami-állatok futkároznak, az Állapotváltozásban az emberek lelke tárgyakhoz van kötve, a Jó vadászatot! pedig érdekes elegye a mágikus realizmus és a steampunk találkozásának. A két űrben játszódó történet közül a Mono No Aware egy drámai lefolyású szépirodalmi alkotás, míg A hullámok című inkább egy tudomány-fantasztikus űrkalandhoz hasonlítható, amelyben az űrhajó utasainak futurisztikus állapotváltozásai és az archaikus genezis-történetek váltakozását vegyíti össze. Az egyfajta fiktív tudományos gyűjtésnek nevezhető írásait (Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai, Kognitív képességek breváriuma) például én simán el tudnám képzelni a Galaxis útikalauz stopposoknak komolyabb kiadásában, hogy mást ne mondjak.

Egyszerre csodálkozunk rá ezekre a sajátos igénnyel megírt történetekre, és gondolkodunk el rajtuk. Hétköznapi valóságból létrejövő kis csoda vagy a mélyűr súlytalanságából kibontakozó lételméleti kérdés – lényegileg mindegy, mert ugyanúgy hatásosak. Egyéni látásmóddal, stabil narratívával, mindenféle üresjáratok nélkül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Liu Ken bizony lenyűgöző mesélő. Ahogy írja: „egész életünkben történeteket próbálunk elmesélni, melynek lényege az emlékezés”. Rá pedig biztosan emlékezni fogunk.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak, akiktől itt lehet megrendelni a regényt! 

Értékelés: 10/10

eyescream

Be the first to comment on "Ken Liu – A papírsereglet és más történetek (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..